Kassai Ujság, 1919. október-december (81. évfolyam, 191-267. szám)

1919-10-09 / 198. szám

MLXXI. évfolyam, 198. szám, Csütörtök, 1919. Október 9. POLITIKAI NAPILAP ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]mMHMftmHHMBMiBBHMMMiMHMWMUMMnHaMfl Szerkesztősség és kisdúhivatal: WMmms, Fő>utca 64. szám, földszint.­­S*Ijafaázzal szemben.) Telefoxisz.185. Megjelenik naponta 6. e. 11 órakor, FELELŐS SZERKESZTŐ: J>— KÖVES ILLÉS. 8Jj közszellem. A magyar közszellem mély­reható, nevezetes változáson ment át az utóbbi gyászos hó­napok alatt. Nemcsak a polgári középosztály, nemcsak a törté­nelmi magyar intelligencia, ha­nem a vele együttérző és együtt­­szenvedő földműves nép, sőt merném mondani, a tisztességes ipari munkásság is egyaránt ki volt szolgáltatva egy szörnyű, elvetemült megtámadtatásnak. Tilos volt mmkommunistának lenni; de tilos volt magyarnak lenni is. A nemzeti érzést sárba tiporták ; a piros-fehér-zöld lo­bogót kalóz-zászlónak nevezték; a magyar kokárdáért az utcán lőtték le az embereket, ha azok a kultúra oly kivételes érték­hordozói voltak is, mint például Berend Miklós. Nem volt válo­gatás és nem volt kegyelem; mindazt, ami Magyarországot­­ tette, halálraítéltek és megsem­misíteni akarták, hogy valami fekete-vörösre festett táborhellyé alakítsák át hazánkat, gyű­le­­l­kező és táborozó helyévé nem­zetközi kalandoroknak. A magyar nemzeten véghez­ ti vitt elnemzetlenités annál igaz­ságtalanabb és szörnyűbb volt,­ mert hiszen ugyanakkor uj­ nemzeteket hozta­k életre, a ma­gyarországi németet, a szlovákot,­­ a rutént és a többit. Csodálkozik valaki, hogy ez­ a merénylet méltatlan­kodással és felháborodással töltötte el a magyar társadalom minden ré­tegét? Éppen a szociológusok­­­nak és a társadalomboldogító egyéb elemeknek kellett volna tudniok, hogy az ő támadó ak­ciójuknak meglesz a maga ha­talmas visszahatása ; mennél­ vakmerőbb és végletesebb a­ támadás, annál határozottabb­ és hatalmasabb a vissza­utasítás; s úgy hogy ami most végbemegy­­ Magyarországon, annak az elő­­ idézői ők maguk voltak. A kommunisták borzasztót vétettek a­ magyarság ellen, mert sorsának válságos napjait rabolták meg­, de használtak annyiban, hogy új öntudatra ébresztették a közömbös, lomha közszellemet. Nagyon csalódik az, aki a­ mostani nagy nemzeti fölbúz­­­­­dulást múló jelenségnek ítéli. Mindaddig élni és halni fog az,­­ amíg meg nem teremti a ma­gyarság új életfeltételeit és azok új biztosítékait. Ilyenfajta me­rényletet egyazon nemzedék életében csak egyszer lehet el­­­követni. Szakács Andor. Előfizetési dijak:: Helyben és vidé­­ken : egész évre 86 korona, félévre 48 korona, negyedévre 24 korona egy hóra 8 kor. Egyes szám 40 fill. Olaszország harckészsége. Az ünneplő Fiume. — D’Annunzio kiáltványa Franciaországhoz. — A jugoszláv lakosság menekül. — 15,000 uj önkéntes. — Amerika Jugoszlávia mellett. A francia lapok tudósítói el­áraszt­ották Fiumét. Az egyik lap fiumei riportjából közöljük a következő részt: D'Annunzio 10,000 tiszt és közlegény parancsnoka, akik az olasz hadsereg virágai és önként állottak zászlói alá, ura egy hajóhadnak, amely két dreadnoughtot, öt torpedóütőt és egy tucat torpedó- és ágyú­naszádot számlál, mellette van továbbá hű repülőflottája a „Se­­lenissima«, a­melyet oly sokszor vezetett győzelemre az ellensé­ges égben, így D’Annuunzio a­­ főherceg palotájából, amelynek­­ kapuja fölött ott van a magyar Szent István koronája, a szere­lem jogán uralja a várost és a lelkeket. Az utcák az ő nevét viselik. Proklamációk minden üzlet ki­rakatában láthatók. Fényképe mindenütt ki van akasztva. Fa­lakon, zászlókon, plakátokon mindenütt lángoló betűkkel ol­vashatunk egyes mondatokat az üzenetéből. A polgárok neki ajánlják házaikat, javaikat és a D’Annunzió kiáltva D’Annunzio hosszú prokla­mációt intézett a francia nem­zethez A proklamáció kéziratá­nak fényképmásolatát majdnem valamennyi francia lap vezér­cikkben közli. A szenzációs szö­vegű proklamációban lángoló szavakkal emlékezik meg a költő Fiuméról, Olaszország Mekkájáról, amelyben a lakos­ság egy emberként, mint fel­szabadítót fogadta. „R­á vagyok határozva, — mondja D’Annuneió, védeni a várost utolsó lehellek míg és az utolsó töltényig mindenféle fegy­verrel. Készek vagyunk, ha kell éhenhalni a szent város utcáin, vegy­falainak romjai alá temetni magunkat, elégni lángoáborúk­ házainak tűzvészében, nevetni minden fenyegetőzésen és mo­solyogva dacolni a legborzalma­sabb halállal". Megrázó szavakat intéz a fran­cia katonákhoz, volt fegyvertár­­saihoz, kiket felszólít, hogy tegyék magukévá Fiume ügyét, majd így végzi be proklamá­­cióját. Az a harcos, ki 914-ben lán­goló lelkesedéssel valotta a ma­gáénak a ti ügyeteket, — akkor csak azért távozott el a l­ile de France-rő), hogy visszatérve ha­zájába előkészítse a háborút katonákkal együtt „megszaba­dításnak, a „vezérének neve­zik. Az asszonyok valahány­szor megjelenik valahol, csókot és virágot szórnak feléje és szerelmesen kis ollócskákkal belevágnak hosszú kék kabátja szegélyébe, mint szent Márton köntösébe, hogy emléket vigyen tőlük. A vezérkara Olaszország legbátrabb és legjobb tisztjeiből áll, valamennyi mellén ott ra­gyog az arany vitéz­ségi kitü­n­tetés. D’Annunzio Fium­ében nem kormányzó, fejedelem, genera­lisszimus­z vagy király, hanem Isten A francia tudósító hasonló hangnemben hosszasan ír a fiumei állapotokról. Mikor meg­kérdezte a diktátort, hogy mik a tervei Fiumét illetőleg, D’Annunzio egyetlen szóban felelt: „Megtartani!" — Katonái számára az"esküminta: „Fiume vagy a halál". A katonaság az Adamich-téren teszi le az esküt s a környező tömeg tomboló lelkesedéssel ismétli e szavakat, nya a francia nemzethez. 1915 májusában, aki végigrepült az Aisne fronton 1918 szeptem­berében, — ugyanaz a harcos üdvözöl benneteket remény és félelem nélkül a megszállott Fiu­méból.“ Gabriele d'Annunzio, Róma. D’Annunzio vezérkari főnöke a következő­t jelentést küldte a fiumei katonai hely­zetről: A demarkációs vonalról ha­talm­a­s csapattöm­eg­ek fel­v­onu­­lását jelentik. Még nem állapít­ható meg, hogy a hadmozd­ulatok offenzív vagy defenzív jelle­gűek- e. Azonban a támadó szán­dékot látszik bizonyítani az a körülmény, hogy a határt elzár­ták és a Fiume környékén élő horvátoknak tömeges menekü­lése Jugoszlávia felé, dacára azoknak a biztosítékoknak, ame­lyeket a horvátokkal szemben foganatosítottunk. A horvátok menekülése tegnap még nagy­obb mérveket öltött. Ma elfogtunk egy Horvátországból jött értesí­tést, amely felszólítja a horvát lakosságot, hogy hagyja Fiumi környékét és azonnal köl­el­tözzön Jugoszláv területre. A „Chicago Tribune" tudósí­tója fiumei tartózkodása alatt felkereste D’Annunziót, ki Fe­renc József régi palotájában fo­gadta. A beszélgetésből közöljük D’Annunzio ezen szavait: „Ugyanaz a szózat, amellyel Isten felszólította Jeanne d’Arcot, hogy egy maréknyi honfi­társa élére állva megtisztíts­a ha­záját ellenségeitől, küldött en­gem is Fiumébe önkénteseim kis csapatával ... Az ágyat őriztem, mert erős láz vert le lábamról, midőn egy hang így szólott hozzám: »Kelj fel és in­dulj Fium­ébe ! Azonnal felkel­tem, felöltöztem, megszerveztem önkénteseim 2000 főből álló kis csapatát és elfoglaltam minden ellenállás nélkül Fiumét. Ha hu­szonnégy órát késlekedem, a szerbek megelőztek volna s most az ő birtokukban volna Fiume". Turin Cagni admirális Fii­mébe érkezett és tárgyalt D’An­­nunzióval. Az admirális meg­kérdezte D’Annunziót, hogy haj­landó-e tárgyalásba bocsátkozni a kormánnyal. A költő azt vá­laszolta, hogy ő nem ismerte el a Nitti kormányt, következés­­képen nem is folytathat tárgya­lásokat vele. Turin, Pólából három hydrop­­lán repült át Fiuméba és csat­lakozott D’Anninnzio flottillájá­­hoz A gépeket Casagrande had­nagy vezette, ki levelet hozott D’Annunzio számára Peppino Garibalditól, amelyben Garibaldi felajánl 15 000 önkéntesből álló sereget neki, amelyet Fiume számára toboroz. Zágráb: 4 ezred katonaság in­dult innen Fiume nem Amerika táviratot küldött Jugoszláviának, amelyben értesíti, hogy az Egye­sült államok okvetlenül támo­gatják a jugoszláv hadsereget Olaszország ellen. Különben több amerikai ezred ment Dal­máciába. A jugoszláv lapok mind azt írják, hogy el kell ké­szülni a katasztrófára, mert a háború elkerülhetetlen. Az uj Magyarország. Páris. (CTK.) A Magyarország­gal való békekötés tervezete már ki van dolgozva. Még október­ben átadják a magyar delegátusok­nak. Az uj Magyarország terü­lete megközelítőleg négyszögű lesz, egy-egy oldal 350 -400 km. Területe 144.000 négyzetkm. lesz 10.000.000 lakossal.

Next