Kataszteri Közlöny 1895 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1895-01-16 / 1. szám
jusson, miért is a földközösség ezen módját ezentúl nyilas osztásnak fogjuk nevezni Balmaz-Ujvároson azonban s mindenütt, hol nagy határok voltak, senkit se rövidítettek meg azzal, ha az osztályozást és sorhúzást mellőzve, mindenkinek ugy adtak földet, amint sorjába következett, s annyit a menynyit megmivelni s érette adót fizetni képes volt. Mert hiszen a talaj egyformább s annyira jó volt, hogy ugyanazon földet 7 évig egyfolytában használhatták; az ugyanazon minőség elvét pedig a természeten kivül már azzal is óvták, mikor felosztásra a határ ezen vagy azon részét jelölték ki. De nem a sorshúzás a lényeges itten, annyira nem, hogy még nyilas osztás is van olyan, legalább Oroszországban, melynél sorsot nem húznak, hanem mivel a nyilak úgyis előre össze vannak állítva, mintegy árverés folyik felette. A lényegről, a volt Hajdúkerület városaira vonatkozó adatok nyújtanak tökéletesebb fölvilágosítást. Összeírásainkon kívül, az 1702-iki és 1733-iki urbáriumok is azt írják e városokról, hogy itt is tí 7 évig egyfolytában élik a földeket, s hogy az évenkinti osztás sorshúzással együtt volt szokásban. Legnevezetesebb azonban a kerület 1770. évi statutuma, mely a földközösség ezen formájának gazdasági képét tünteti elénk. Azon panaszkodnak ugyanis, hogy a hajduvárosokban a szántóföldek nincsenek egymás mellett mint másutt, hanem majd itt, majd ott, annyi különböző helyen bir mindenki hogy a mezei munka a sok járás-kelés következtében temérdek időbe és pénzbe kerül. Elrendelik tehát, hogy a városok az összes vetésnek használt földeket kinek-kinek eddig birt „nyilas”-a arányában egy tagba hasítsák ki. E rendelkezésnek azonban aligha volt foganatja, mert 1816-ban a kerület újra statuálja, hogy ezentúlaz őszi vetések, ugarlások egy tagba külön tétessenek és tilalomban tartassanak." E statumok fáradhatatlan nagyérdemű gyűjtői azt következteték ebből, hogy ezzel a tagosítás lőn a kerületben elrendelve, ami pedig erős tévedés, valóságos „filius ante patrem". A tagosítás az egyes birtokokat teszi egy tagba, itt pedig arról van szó, hogy a határt a vetések és ugarak szerint külön-külön fordulókra osszák, hiszen mi értelme volna az egy füst alatt elrendelt „ tilalomtartásának, ami csakis tagosítatlan határokra állhat. Mert éppen az a lényege a földközösség ezen formájának, hogy az ilyen határban fordulók nem léteznek, vagyis nincsenek állandóan kihasítva az őszi, a tavaszi vetésnek és az ugarnak való területek, melyeken a mivelés évről-évre váltakozva történnék. Mi több, nincsenek külön szántóföldek, rétek, legelők sem, azért osztanak, mint a balmazújvárosi tanuk mondták, mindenkinek gyepet először. A község minden esztendőben a határban más más darab gyepet választ ki magának (religit sibi certam partem territoriiu mondja az összeírás például Hajdu-Szoboszlóról) amit akkor „járásinak neveztek, s őszre vagy tavaszra megosztja a lakosok között sorshúzással vagy a nélkül. Az eredmény már most az lesz, hogy a vetések szerteszéjjel feküsznek a határban s nem egymás mellett, fordulókba osztva Sőt mivel ugyanazt a földet 5— 7 évig élik egyfolytában s kinek előbb merül ki a földje, kinek később, vagy néha el is hagyják, ugyanazon «járás"-ban vetés, kaszáló és parlag tarkázik egymás mellett A hires német agrártörténész Hanssen a gazdálkodás elemével bőven foglalkozik és azt találóan „gyep föld- vagy legelőgazdaság”- nak (Feldgraswirthschaffi) nevezi. Minthogy azonban a földközösség szempontjából az benne a lényeg, hogy fordulók nincsenek s ennek következtében a mivelés évről-évre a határnak más és más részére s gyakran a falutól olyan messzire költözik, hogy azon csak tanyaszerű gazdálkodást folytathatni, mi azt, az angol ethnográfus George Gomme után költözködő vagy még kifejezőbben nomád földközösségnek fogjuk nevezni. (Folytatása következik.) A Schwarzburg-Sondershausen fejedelemség felmérése. Közli: Gánóczy Sándor. Minden felmérésnek czélja elsősorban a természetnek lehetőleg hű geometriai feltüntetése a térképen, továbbá a területnek pontos kiszámítása birtoktestek és művelési ágak szerint E fejedelemségben a felmérésnél tekintettel voltak az arányos megadóztatás, a hiteligények szabályozása mellett a birtokhatárok jogosságára, helyességére is. A felmérés műveletét úgy hajtották végre, hogy az az által nyert adatok, minden későbbi közigazgatási, földművelési, technikai czélokra felhasználhatók legyenek és ne álljon elő a terület újbóli felmérésének szükségessége, esetleg utak építésénél, csatornák, vízlecsapoló árkok vájásánál birtok elkülönítések, felosztások, kisajátításoknál stb. A felmérésnek felsőbb igazgatása a fejedelmi kormány .