Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-29 / 5. szám

Budapest, 1874. 5. szám. Január 29. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Ha az állam dogmatizál. (M.g.) Bölcsekben és bolondokban sok rokon vonás található. Az egyik bolondságot követ el okosságból, a másik okos dolgot művei bolondságból. Ebből csak az a tanulság, hogy a bolondok sohasem ártottak a világ­nak, a bölcsek azonban igen sokat. Egy régi író vala­hol azt mondja: Nézd meg jól az embert, kit a világ bolondnak tart s ha jól megfigyelted, észre fogod venni, hogy inkább bölcs mint bolond. Ehhez hozzá lehetne tenni pendant gyanánt: Nézd meg jól az embert, kit a világ bölcsnek tart, s ha megfigyelted, észre fogod venni, hogy van benne bolondság elég. Oly axióma ez, melyet a világ, mióta áll, folyton bizonyít; még­sem hiszi el senki. Az ember szeret büszke lenni tudományára, ismereteire, találmányaira, nagyszerű alkotásaira, mégis téveszmék által hagyja magát vezettetni. Hirdeti az ész és gondolat szabadsá­gát, hanem azért az ostobaság szolgálatába szegődik. A mai felvilágosult, művelt és okos ember fut bolon­dul minden agyafúrt modern eszme után; elfogad min­den sületlen tételt és kardoskodik mellette; a tudatlan­nak tartott köznép vagy a sötétségpárti ellenben meg­áll, elmélkedik s csak apró pénzben adja oda meggyő­ződését. Hanem azért mégis azok az okos emberek, kik posztóban járnak, emeletes kalapot hordanak, az anyag­ról és erőről vitatkoznak, — mert ők t­u­d­n­a­k, a többi misera plebs, az szellemszegény, s ha selyemben jár is, tudatlan, mert ő csak hisz. Mire való mai világban a hit, mikor már mindent tudunk! A szegény együgyü ember hiszi, hogy Éva anyánkat az örök Teremtő alkotá; az okos ember nevet rajta, mert ő tudja, hogy sárgarépa volt. Nem volt ugyan ott, mikor kika­pálták, de be tudja bizonyítani. A jámbor köznép hiszi a lélek halhatatlanságát, a túlvilágot s annak reményé­ben nyugodtan viseli békéit, szenved anélkül, hogy fel­lázadna ; a tudós ember azonban tudja, hogy mindez csak chimaera, azért itt e földön kell élnünk világun­kat. A tanulatlan ember hiszi, hogy van Isten, az igazak jutalmazója és gonoszok büntetője; a tudós mosolyog e bornírtságon, mert ő tudja, hogy Isten nem egyéb, mint egy örök erő, melyet még nem sike­rült ugyan mint a villámot elfogni, mint a meleget meg­kötni, de már nyomon vannak, hogy megtegyék. Minden addig boldog, míg hitét nem bántják; de ez csak oly népről áll, melyet a kinyilatkoztatás sugara ért. Barbár népnek nincs hitbeli meggyőződése, csak vallása. A vallás különbözik a hittől. A kaffernek is van vallása, de hite nincs. Vallás volt Krisztus eljövetele előtt is, de hit nem. Hinni csak ő tanította meg az em­bereket. A vallás egy otromba kődarabot is Istennek tarthat, a hit nem. Ily értelemben a vallás szabadoncz­­ság, a hit pedig szabadság. A hitbe helyezte tehát az isteni mester az emberi nem boldogságát, ehhez kötötte a boldog örök élet jutalmát, és hogy mit h­igyen az emberiség, ezzel az ő tanító egyházát bízta meg. Már most, ha egyrészt a hitben áll az emberi nem lelki boldogsága, másrészt az Üdvözítő ennek fentar­­tását az ő anyaszentegyházára kötötte, kérdés : van-e joga az államnak előírni azt, mit kelljen a népnek hinni? Van-e joga a meggyőződés és lelkismeret szabadságát korlátozni, az alaptalan tudással az alapos hitet fölcserélni? Van-e joga államdogmákat létrehozni, hit­beli törvényeket elővenni vagy a valódi hit nyilvánu­­lását meggátolni? Az állam rendelkezik vagyonommal, polgári állásommal, véremmel, sőt életemmel is, de hi­temmel nem. Az állam törődhetik azzal, hogy mit tudok, nem azzal mit hiszek. Az állam szabályozhatja társa­dalmi életemet, adókat vethet fejemre, kezem művére, birtokomra, de hitemmel nincs joga spekulálni. Az ál­lam hozhat törvényt, de nem dogmát. A törvény válto­zik a viszonyok szerint s relatív jó; a dogma soha sem változik, a dogma absolut jó. A törvényt lehet változ­tatni, megszüntetni, a dogmát soha. A törvény a szükség. 5

Next