Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1874-01-29 / 5. szám
Budapest, 1874. 5. szám. Január 29. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Ha az állam dogmatizál. (M.g.) Bölcsekben és bolondokban sok rokon vonás található. Az egyik bolondságot követ el okosságból, a másik okos dolgot művei bolondságból. Ebből csak az a tanulság, hogy a bolondok sohasem ártottak a világnak, a bölcsek azonban igen sokat. Egy régi író valahol azt mondja: Nézd meg jól az embert, kit a világ bolondnak tart s ha jól megfigyelted, észre fogod venni, hogy inkább bölcs mint bolond. Ehhez hozzá lehetne tenni pendant gyanánt: Nézd meg jól az embert, kit a világ bölcsnek tart, s ha megfigyelted, észre fogod venni, hogy van benne bolondság elég. Oly axióma ez, melyet a világ, mióta áll, folyton bizonyít; mégsem hiszi el senki. Az ember szeret büszke lenni tudományára, ismereteire, találmányaira, nagyszerű alkotásaira, mégis téveszmék által hagyja magát vezettetni. Hirdeti az ész és gondolat szabadságát, hanem azért az ostobaság szolgálatába szegődik. A mai felvilágosult, művelt és okos ember fut bolondul minden agyafúrt modern eszme után; elfogad minden sületlen tételt és kardoskodik mellette; a tudatlannak tartott köznép vagy a sötétségpárti ellenben megáll, elmélkedik s csak apró pénzben adja oda meggyőződését. Hanem azért mégis azok az okos emberek, kik posztóban járnak, emeletes kalapot hordanak, az anyagról és erőről vitatkoznak, — mert ők tudnak, a többi misera plebs, az szellemszegény, s ha selyemben jár is, tudatlan, mert ő csak hisz. Mire való mai világban a hit, mikor már mindent tudunk! A szegény együgyü ember hiszi, hogy Éva anyánkat az örök Teremtő alkotá; az okos ember nevet rajta, mert ő tudja, hogy sárgarépa volt. Nem volt ugyan ott, mikor kikapálták, de be tudja bizonyítani. A jámbor köznép hiszi a lélek halhatatlanságát, a túlvilágot s annak reményében nyugodtan viseli békéit, szenved anélkül, hogy fellázadna ; a tudós ember azonban tudja, hogy mindez csak chimaera, azért itt e földön kell élnünk világunkat. A tanulatlan ember hiszi, hogy van Isten, az igazak jutalmazója és gonoszok büntetője; a tudós mosolyog e bornírtságon, mert ő tudja, hogy Isten nem egyéb, mint egy örök erő, melyet még nem sikerült ugyan mint a villámot elfogni, mint a meleget megkötni, de már nyomon vannak, hogy megtegyék. Minden addig boldog, míg hitét nem bántják; de ez csak oly népről áll, melyet a kinyilatkoztatás sugara ért. Barbár népnek nincs hitbeli meggyőződése, csak vallása. A vallás különbözik a hittől. A kaffernek is van vallása, de hite nincs. Vallás volt Krisztus eljövetele előtt is, de hit nem. Hinni csak ő tanította meg az embereket. A vallás egy otromba kődarabot is Istennek tarthat, a hit nem. Ily értelemben a vallás szabadonczság, a hit pedig szabadság. A hitbe helyezte tehát az isteni mester az emberi nem boldogságát, ehhez kötötte a boldog örök élet jutalmát, és hogy mit higyen az emberiség, ezzel az ő tanító egyházát bízta meg. Már most, ha egyrészt a hitben áll az emberi nem lelki boldogsága, másrészt az Üdvözítő ennek fentartását az ő anyaszentegyházára kötötte, kérdés : van-e joga az államnak előírni azt, mit kelljen a népnek hinni? Van-e joga a meggyőződés és lelkismeret szabadságát korlátozni, az alaptalan tudással az alapos hitet fölcserélni? Van-e joga államdogmákat létrehozni, hitbeli törvényeket elővenni vagy a valódi hit nyilvánulását meggátolni? Az állam rendelkezik vagyonommal, polgári állásommal, véremmel, sőt életemmel is, de hitemmel nem. Az állam törődhetik azzal, hogy mit tudok, nem azzal mit hiszek. Az állam szabályozhatja társadalmi életemet, adókat vethet fejemre, kezem művére, birtokomra, de hitemmel nincs joga spekulálni. Az állam hozhat törvényt, de nem dogmát. A törvény változik a viszonyok szerint s relatív jó; a dogma soha sem változik, a dogma absolut jó. A törvényt lehet változtatni, megszüntetni, a dogmát soha. A törvény a szükség. 5