Katholikus Hetilap, 1884 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-11 / 37. szám
Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész-utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1884. 37. szám. Szeptember 11. Szeptember 8. Több mint jámbor hit és legenda, hogy az idén Kisasszony hava 8-án 1900 esztendeje annak, hogy a boldog. Szűz Mária született. Ha a római congregatio egy világszerte tisztelt bíboros főpap erre vonatkozó indítványát egész kiterjedésében el nem fogadta, ha ezen reánk nézve oly örvendetes és áldásos születésnap 1900 évfordulójának a kath. világon nagyobb ünnepélyességgel való megülését a közegyházat kötelező intézkedéssel elrendelni nem javasolta, akkor ezen magatartás csak ama aggályosságig menő lelkiismeretességnek kifolyása, melylyel az örök városban a közegyházat érdeklő ügyekben eljárni szokás. De ezért örömmel ragadta meg a római congregatio, örömmel szentséges Atyánk ezt az alkalmat, hogy az összes világ főpásztorainak szivére kösse az idei Kisasszony napjának minél fényesebb megülését. S a közös szentséges Atyának szava nem hangzott el eredménytelenül. Büszke cathedralisokban, szerény falusi templomokban, a zárdaszüzek kis kápolnáiban, a fővárosok fényes szentegyházaiban, az óczeánon innen és az óczeánon túl, mindenütt, hol kath. szív dobog emberi kebelben, hol kath. hit uralkodik a lelkekben, mindenütt dicsérték Máriát, mindenütt magasztalták ő benne az Istent, kié minden dicsőség és dicséret. Úgy is kell. Mentől inkább elmosódik annak tudata, hogy a világ Krisztus által lett azzá, ami, mentől inkább fogy annak beismerése, hogy csak ő benne van üdvösség, annál szükségesebb visszatérni gyakran, ismételten visszatérni eme alapigazság felelevenítéséhez, annál szükségesebb tiszta, világos meggyőződéssé alakítani azt a sarkalatos elvet, hogy összes kultúránk, összes polgáriasodásunk sarokkövének az a fundamentoma, melyen kívül mást nem lehet letenni, azon kívül, ami már letétetett, azaz Krisztus Urunk. Pedig Krisztust Mária nélkül nem gondolhatjuk. Ama áldott gyümölcs Jesse gyökeréből származott. Van-e gyümölcs gyökér nélkül ? S lehet-e az, ki a gyümölcsben gyönyörködik, hálátlan a gyökér iránt ? . . . Ősszülőink bűne eloltotta a kegyelem napjának világosságát, melegét. Letűnt a kegyelem egén a nap. Négyezer évig nem tért vissza. Máris azt hitték, hogy többé fel sem kel. S mi történt volna az emberek szellemével, ha ez a nap többé fel nem kel? Az, ami történnék a nagy természetben, ha ama óriási égi test, a nap, többé fel nem kelne; — az, ami az emberi szellemekben legalább részben valósággal megesett, minden törekvés, minden kutatás dacára .... De ezen vigasz és majdnem minden remény nélküli állapotban feltűnt négyezer év múlva a legelső, sokat ígérő reménysugár — hajnali csillag lett belőle, — hajnali csillag, mely a nap közeli eljövetelét jelezte. E hajnali csillag — Mária legelső sugara, mely a várakozó emberiséget uj életre ébreszté, — születése .... Joggal üdvözli ezer és ezer alak: Ave Maria! Joggal dicsőíti ezer meg ezer szív ezt a szép hajnali csillagot! Joggal dicséri ezer meg ezer lélek a mi életünket, a mi reménységünket, a mi édességünket. Vita, dulcedo et spes nostra salve! S mivel mi mindnyájan e dicső születés áldásos gyümölcseiben folyton részesülünk, azért mi tőlünk is kivánja a köteles hála, hogy szivvel-lélekkel üdvözöljük az angyallal üdvösségünk ezen ajtaját.