Katholikus Néplap, 1849. január-május (2. évfolyam, 1-22. szám)
1849-02-01 / 1. szám
n denre hasznos, mivel a' jelen idő’ és a’ jövendő élet’ ígéretét bírja. A’ „Kath. Néplapénak a’ múlt évben kedves és barátságos vala fogadtatása; van okunk föltenni és reményleni, hogy lesznek megint számos olvasói. E’ lapnak czélja nem az, hogy sok mindenfélét össze irkáljon, vagy hogy olvasóit utczai hírekkel, mendemondákkal jól tartsa. E’ lap hű marad előbbi föladatához, ’s csak ollyan olvasmányokat fog közre bocsátani, mik a’ kath. népnek lelki épűletére, erkölcsi javulására, ’s az élet’ terhei között vigasztalására szolgálhatnak. A’ világ elmúlik minden ő szépségeivel együtt, ’s mint Üdvözítőnk mondotta: egy van az életre legszükségesebb: hogy keressük minden előtt Isten’ országát és az ő igazságát, majd a’ többi hozzá adatik nekünk. Lapunk főföladata lesz ébreszteni a’ vallásos érzelmeket, ápolni a’ keresztény életet, de e’ mellett azt is, mi a’ népnek boldogságára befolyással, a’köz-béke és bátorság’szilárdítására, ’s a’ kedélyek megnyugtatására jó hatással lehet, föl fogja használni. A’ napi hírekből pedig csak annyit szemel ki, mit tudni e’ hon’ minden polgárának érdekében fekszik, szóval: gondunk lesz rá, hogy olvasóinkat keresztényi ’s polgári kötelességeik’ teljesítésére figyelmeztessük, ’s hasznosan oktatván e’ földi életpályán a’ lelki ’s polgári béke utaira csendesen elvezéreljük; de mi mindezt a’ vallásos érzelmek’ fölköltése ’s ápolása által kívánjuk elérni, mi az országiás’ tudományával nem foglalkozunk. Az élet’ tengerén evezőknek kormányosra van szükségük, jó tanács maga idejében többet ér mint a’ gazdagság. E’ lap a’ kath. nép kormányosa óhajt lenni, ’s azért megfogja mindenkor neki mondani: mit tart üdvösségére ’s földi jóllétének előmozdítására hasznosnak, vagy épen szükségesnek. A’ lefolyt tavasi esztendő mind vallási mind polgári tekintetben igen tanulságos volt , reánk nézve. Sok bajon, sok rázkodtatáson mentünk keresztül; ’s alig van valaki a’ békeszerető polgárok közül, ki föl ne sóhajtana: „Adj Uram békeséget napjainkban, hogy háborítatlanul szolgálhassunk Neked, ’s földi életünk csendességben folyjon le.“ Tapasztaltuk már, hogy a’ háborúskodásban nincs nyereség, hogy a’ közjó, ’s a’ családok’ boldogsága alatta sokat szenved. A’ múltakból okulnunk kell és tanulnunk, mert ha szerencsétlen az, ki más kárán nem tanul, boldogtalan az, ki a’ magáén sem okul. — Lapunk nem foglalkozik ugyan az ország dolgaival (politikával) mert e’ pályán több a’tövis, mint a’ rózsa, sokaknak megszúrta lábát, ’s vérző sebeket ejtett rajtok; de a’ békeséget az evangélium, ’s egyházi tanítás szellemében hirdetni fogja, ’s azon lesz, hogy az igazságot megmondván olvasóit a’ csalódásoktól megóvja, úgy lesz csak állandó a’ béke az országban, ha a’keresztény jámborság, ’s a’ belső megelégedés a’ családi körökbe, a’ nagy palotákba, ’s az alacsony gunyhókba viszszatér, ha azon fog iparkodni minden családapa, hogy gyermekeit isteni félelemben nevelje ’s neveltesse nem feledvén, hogy a’ bölcseség’ kezdete az Ur’ félelme, ’s hogy jó a’ férfinak, ha már kisdedkorában kezdi hordozni az igát, mellyröl az Üdvözitő mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.“ Nem lehet tagadnunk, hogy a’ hazánkban uralkodó viszálkodások a’ köz erkölcsiségre kártékonyan hatottak, még magának a’ tulajdon’ szentségének eszméje is itt ott megzavartatott, az elöljárók ’s felsőbbek iránti tisztelet megcsökkent, ’s az isteni vallás’ tanai izgatásokra fölhasználtattak. Sok ember eltért azon békés pályáról, mellyre az isteni gondviselés őt a’ polgári életben helyezte vala, és mind ezt azon hamis prófétáknak kell tulajdonítanunk, kik az , ujságlapokban a’ könnyen hivő embereket tévi utakra vezették, velök sok mindenféle rémület