Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1851-12-03 / 49. szám

got, mulatságokat; megvárja tőlük, hogy gyakrab­ban látogassák meg az Isten házát, s több időt szenteljenek az imádságnak, elmélkedéseknek. — Elkerü­lhetlenü­l szü­kéges pedig a penitenczia szent­sége által megtisztiznunk lelkiismeretünket, ki kell szivünkből minden szemetet, undokságot hánynunk, nehogy az valami büdös istállóhoz hasonlítson, mert áldoznunk is kell. „Mielőtt a kígyó vízforráshoz jön, hogy igyék — igy ir szent Bernát — a természet­búvárok állítása szerint ki kell pöknie magából a mérget. Pökd ki te is, oh kér, lélek! mielőtt az örök élet forrásából­ imnál, a harag, irigység, kéj­vágy s az életkevélységének mérgét.“ „Mert ezen szentség összeköt minket Krisztussal s testének és istenségének részeivé tesz, kibékit, egyesit s ösz­­szetart minket Krisztussal épen úgy, mint egy testet.“ Dam. János. Szinte hetenként kétszeri böj­tölésre is fog bennünket az anyaszentegyház, hogy az állal visszatartassunk a vétkezéstől, elménkkel az Istennél legyünk, erkölcsiségünket gyarapitsuk, s érdemeket gyűjtsünk. Üdvösséges továbbá ez idő alatt elmélkednünk mennyei vendégünk fenségéről, méltóságáról, szeretetéről, gazdagságáról, ehhez tartva, a mi méltatlanságunkról s alacsonyságunkról. Még illik megkülönböztetnünk magunkat ez idő folytán szives adakozás- bőkezűségünk által, hogy Krisztust az ő szolgáiban lekötelezzük magunknak. Majd igy aztán könnyű lesz az ó világ jámbor ősei­ként lángra gyulasztanunk a Megváltóérti buzgal­munkat kinek is elejébe kiálthatjuk : „Jöjj, oh bölcseség, s taníts meg minket az eszélyesség út­jára! Jöjj, oh Üdvözítő, s válts meg minket! Jöjj Jesse sarjadéka, s szabadíts meg minket! Jöjj te világosság, s fényeskedjél nekünk a sötétségben! Oh népek királya, jöjj, oh Emmanuel!“ — Most már tekintsük az adventi sz. időt részletesen. Advent első vasárnap. A sz. mise Introitusát képezik a felséges próféta 24-dik zsoltárának eme szavai: „Isten! te hozzád emelem fel lelkemet. Istenem te benned bíztam, ne örüljenek rajtam ellen­ségeim. Ugyan­is mindazok, kik reád várnak, nem fognak megpirulni, azok szégyenülnek meg, kik tőled gonoszul elpártolnak.“ Ezen bizalmas hangok lelkünket az égre emelni akarják Dávidéiként, ah­hoz, a­ki mind­ezt megmentő szorongatásaiban, úgy minket is megszabadít ellenségünktől, a vétektől. Ugyan­ezt fejezi ki azon napi közima is: „Kérünk, Uram téged, keltsd fel hatalmadat, s jöjj hozzánk, hogy védelmed által a bűn fenyegető veszélyétől megszabaduljunk, a te megszabadításod által pedig üdvözöljünk. Ki élsz és uralkodói sat.“ A leczke sz. Pálnak a Romaiakhoz irt lev. 13 rész 11, 14. vers. Atyámfiai! Tudjátok, hogy már itt az órája fölkelnünk, sat. Ezzel értésünkre van adva, hogy ha Krisztust karácsonkor újra születni kívánjuk szivünkben, szükséges a bűn mámorából felocsúd­nunk; azaz : kiábrándulniuk érzékeink elkábulásá­­ból s ámításából, kiragadni magunkat a lomha, renyhe, kéjelgő, elpuhult, szóval, a vétkes életből. A régi atyák minél közelebb jutottak a várt vilá­gossághoz, annál forróbb buzgalommal törekedtek az erény- s tökélyre. így kell nekünk is: igen méltó, hogy kikeljünk álmunkból, s ernyedetlen buzgalommal törekedjünk az erényre, mert köze­lebb van most az üdv, mint egyébkor. Hatalmunk­ban áll magunkhoz ragadni az Isten országát, ha keressük s elfogadjuk a kínált kegyelmeket, sőt bennünk lesz az Isten országa. Azért választa ezt az anyaszentegyház ezen napra, hogy mi az arróli elmélkedés által belássuk egy új élet kezdésének szükségességét , peniten­­cziánkban a régi bűnökből semmi se maradjon visz­­sza, az­­ ember bűneivel együtt kihaljon, ki külön­ben örökre elveszi ítéletét, de szakadatlanul ítél­tetik is. Azért köti hát az anyaszentegyház Krisz­tus Jézusnak testbeni eljövetele várakozásához an­nak másodszori eljövetelét az ítéletre, hogy erre magunkat előre elkészítsük. Megváltónk születésé­nek gyümölcseit s kegyelmeit hasznunkra fordítván, második eljövetelére, az ítélet napján, bátran hál­hassunk. Valamint annak első, kegyelem- s igazság­teljes eljövetele a világ fejedelmének megitéltetése lett, úgy az ő lelke még mindig köztünk van, ma­rad is a végső napig, ki is ezen ítéletet folytatja. Ezen ítélet csakugyan meg is van bensőnkben, lelkiismeretünkben, meg a világtörténetében. De az evangélium a közönséges ítéletről szól, s a kinek eljövését most várjuk, az biró, mert ő királya azon országnak, mit alapított. Gondoljatok hát a harag­nak eme nagy napjára. s „Teremjétek meg a meg­térésnek méltó gyümölcseit; mert minden fa, melly nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik s tűzre vettetik.“

Next