Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1851-07-02 / 27. szám
112 hetében is sokan sebeik miatt elhalnak. Elhalnak pedig, mivel részint gyógyulni nem akarnak; vagy ha akarnak is, nincs állhatatosság bennük, miszerint bizalmukat, türelmüket elvesztvén, nem bírják végig kitartani az orvoslást; vagy pedig hanyagok kényelmüek lévén, az orvosi rendeleteket pontosan nem teljesítik. Úgy van, egyik embernek bűnsebei nem nagyok, de ha megvetik a lelkiorvost, és az általa Jézus hitének tárából rendelt gyógyszereket, megtörténhetik, hogy maguktól apró sebei sem fognak begyógyulni, hanem naponkint veszélyesebbé válnak, végre halált okoznak. Avvagy talán az orvost szándékosan nélkülöző beteg önmagának leend e orvosa? Igen, az orvos kisebb bajokban gyógyíthatja önmagát, de nagyobb bajokban nem, és e végre tiltó szabály is létezik: hasonlóan van szabály, miszerint a lelkiképen beteg lelkiorvosokat nem önmaguk, hanem más lelkiorvosok gyógyítják, mennyivel kevesebbé lehet akármilly tekintetben is önmagának orvosa az, aki nem orvos. Mert hiszen, a gyógytanba föl nem avatottak is kuruzsolnak, de ezek, mint kontárok, nem képesek gyökeres gyógyítást véghez vinni, mert ahhoz nem értenek, úgyszintén, kik nem az isteni hatalmú, bölcsességű lelkiorvosnak, az Úr Jézusnak eredeti iskolájából kerülnek ki, azok csak ferdítik hanyagolják a lélek gyógyításának munkáját ... A mi ilyen nagy kiterjedésű a test orvoslásának tana: semmivel sem kissebb a lélek gyógytan. Egyikbe is, másikba is, ha avatatlan kezek avatkoznak , sokat rontanak, aligha valamit javítanak . . . Sok testi nyavalyát a lelki orvos egy tekintetre megismer , és mind a kettőnek elég ismerni a bajt, amit egyik is másik is látásból nem, megismer a beteg vallomása után, és egyiknek is másiknak is illető tanrendszere megmondja, mindennemű esetekre millyen gyógyszert kellettk rendelnie . . . Mennyi eltérések voltak már az orvosi tudományban?! és mégis mindig az eredeti marad, annak jeléül, hogy az a legjobb, midőn a többit az idő nagyrészt megsemmisítendi: igy jártak és járni fognak az Új Jézus tanárok eltérések, könnyűm akaró módosítások; az eredeti pedig szigora mellett is marad, annak jeléül , hogy az a legjobb. Ha ki tehát testileg beteg vagy , menj, és keresd föl a tanult orvosokat. — Ha lelkileg beteg vagy, folyamodj azokhoz, kik képeztetésöket az isteni orvos eredeti intézetében vették, és onnét nyertek törvényes fölhatalmazást az erkölcsi világ gyógyítására. Akár egyik, akár másik esetben híven, palástolgatás nélkül, födözd fel bajodat, különben gyógyulást nem remélhetsz. (Vége követ.) Nem a fi. Imádkozom. Imádkozom, hogy ne imádkoznám, Az imádság uj életet hoz rám. Uj élet kell az ember lelkének, Ha halálra marta a bűn féreg. Az imádság föltámadás napja. A léleksírt is meglátogatja, Szétűzi a bűnnek sötétségét Meghozza a lélek üdvösségét. És a lélek, ő az élőhalott, Midőn fölkelt, midőn föltámadott, Térdre hullott az üres sír felett, Imádkozik, áldja a végzetet. Imádkozom, hogy ne imádkoznám, Ha a gonosz közeledik hozzám, Az imádság győzhetetlen fegyver, Minek ellenállni senki sem mer. Imádkozom, hogy ne imádkoznám. Mikor az ég olly jóságos hozzám, Hogy magában már az imádságban. Annyi öröm, és vigasztalás van. Imádkozom, Isten szólok veled, Te meghallgatsz, s szavam megszenteled, És a szentlélek temploma lesz szivem, És én szentül föl is ékesítem. Az imádság szüli a kegyelmet, S a kegyelem csak erényt teremhet, Erényvirág gyümölcse, boldogság, Boldogok, kik szivükben hordozzák. Imádkozom Uram! én Istenem ! Ugye Atyám, Atyám vagy Te nekem ? S én mint fiad hozzád sóhajthatok, Amig benned élek, mozgok, vagyok. Imádkozom ha örömnapom van. S ha úgy állok végkép elhagyottan.