Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1851-07-02 / 27. szám

112 hetében is sokan sebeik miatt elhalnak. Elhalnak pedig, mivel részint gyógyulni nem akarnak; vagy ha akarnak is, nincs állhatatosság bennük, miszerint bizalmukat, türelmüket elvesztvén, nem bírják végig kitartani az orvoslást; vagy pedig hanyagok ké­­nyelmüek lévén, az orvosi rendeleteket pontosan nem teljesítik. Úgy van, egyik embernek bűnsebei nem nagyok, de ha megveti­k a lelkiorvost, és az általa Jézus hitének tárából rendelt gyógyszereket, megtörtén­hetik, hogy maguktól apró sebei sem fognak be­gyógyulni, hanem naponkint veszélyesebbé válnak, végre halált okoznak. Avvagy talán az orvost szán­dékosan nélkülöző beteg önmagának leend­ e orvosa? Igen, az orvos kisebb bajokban gyógyíthatja ön­magát, de nagyobb bajokban nem, és e végre tiltó szabály is létezik: hasonlóan van szabály, mi­szerint a lelkiképen beteg lelkiorvosokat nem ön­maguk, hanem más lelkiorvosok gyógyítják, men­nyivel kevesebbé lehet akármilly tekintetben is ön­magának orvosa az, a­ki nem orvos. Mert hiszen, a gyógy­tanba föl nem avatottak is kuruzsolnak, de ezek, mint kontárok, nem képesek gyökeres gyó­gyítást véghez vinni, mert ahhoz nem értenek, úgy­szintén, kik nem az isteni hatalmú, bölcsességű lelkiorvosnak, az Úr Jézusnak eredeti iskolájából kerülnek ki, azok csak ferdítik hanyagolják a lélek gyógyításának munkáját ... A mi ilyen nagy kiter­jedésű a test orvoslásának tana: semmivel sem kis­­sebb a lélek gyógytan. Egyikbe is, másikba is, ha avatatlan kezek avatkoznak , sokat rontanak, alig­ha valamit javítanak . . . Sok testi nyavalyát a lelki orvos egy tekintetre megismer , és mind a kettő­nek elég ismerni a bajt, a­mit egyik is másik is látásból nem, megismer a beteg vallomása után, és egyiknek is másiknak is illető tanrendszere meg­mondja, minden­nemű esetekre millyen gyógyszert kellettk rendelnie . . . Mennyi eltérések voltak már az orvosi tudományban?! és mégis mindig az ere­deti marad, annak jeléül, hogy az a legjobb, midőn a többit az idő nagyrészt megsemmisítendi: igy jártak és járni fognak az Új Jézus tanárok­ eltérések, kön­nyűm akaró módosítások; az eredeti pedig szigora mellett is marad, annak jeléül , hogy az a legjobb. Ha ki tehát testileg beteg vagy , menj, és keresd föl a tanult orvosokat. — Ha lelkileg beteg vagy, folyamodj azokhoz, kik képeztetésöket az isteni orvos eredeti intézetében vették, és onnét nyertek törvényes fölhatalmazást az erkölcsi világ gyógyí­tására. Akár egyik, akár másik esetben híven, palástolgatás nélkül, födözd fel bajodat, különben gyógyulást nem remélhetsz. (Vége követ.) N­e­m a f­i. Imádkozom. Imádkozom, hogy ne imádkoznám, Az imádság uj életet hoz rám. Uj élet kell az ember lelkének, Ha halálra marta a bűn féreg. Az imádság föltámadás napja. A léleksírt is meglátogatja, Szétűzi a bűnnek sötétségét Meghozza a lélek üdvösségét. És a lélek, ő az élőhalott, Midőn fölkelt, midőn föltámadott, Térdre hull­ott az üres sír felett, Imádkozik, áldja a végzetet. Imádkozom, hogy ne imádkoznám, Ha a gonosz közeledik hozzám, Az imádság győzhetetlen fegyver, Minek ellen­állni senki sem mer. Imádkozom, hogy ne imádkoznám. Mikor az ég olly jóságos hozzám, Hogy magában már az imádságban. Annyi öröm, és vigasztalás van. Imádkozom, Isten szólok veled, Te meghallgatsz, s szavam megszenteled, És a szentlélek temploma lesz szivem, És én szentül föl is ékesítem. Az imádság szüli a kegyelmet, S a kegyelem csak erényt teremhet, Erényvirág gyümölcse, boldogság, Boldogok, kik szivükben hordozzák. Imádkozom Uram! én Istenem ! Ugy­e Atyám, Atyám vagy Te nekem ? S én mint fiad hozzád sóhajthatok, A­mig benned élek, mozgok, vagyok. Imádkozom ha örömnapom van. S ha úgy állok végkép elhagyottan.

Next