Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1854-10-25 / 43. szám

lélekzetet és megsemmisítőleg hat a nézőre, mint vigasztalólag és lélekemelőleg. Mindent mellőz­ve, az esztergomi basipka általában idomteljes, nemes, meglehetősen legtisztább modorban van kivive. A templom maga építészetileg már egé­szen be van fejezve, egész a homlokzati propyla­­umokig, s a két oldalajtó közöl is az egyik már egészen, a másik félig készen van. E cyclops mű egészen négyszögkövekből van, és csak a torony­­­csúcsok hordrészei vannak könnyebb anyagból. A templom magassága, az alapot nem számítva, egész a kápolna hegyéig 48 él. Mihelyt tehát e hatalmas egyház belsejé­be lépünk, azonnal észreveszszük, milly nagy­szerű mérvarányokkal van dolgunk. A cso­daszép fóti templomot kényelmesen be lehetne egész mivoltában az esztergominak közép kereszt­­hajójába állítani, s ha jól emlékszem, az egri székesegyház legalább harmadával rövidebb, keskenyebb és alacsonyabb. Miután legszebb irodalmi reményeim közé sorozom a magyar primatiatus e pompás emlé­kéről egykor egy önálló monographiát közrejut­tatni, itt csak röviden említem, mi mindent le­het eddigelé készen látni. Az óriási falak szürke márványvegyülettel vannak felruházva, miután az előbbi valódi vörös márványlapok levetettek, mit mind a szin, mind a gyakorlati tartósság te­­­kintetéből csak dicsérni lehet. A hajó előcsar­nokának két oldalfala még most is e vörösmár­­ványnyal van borítva, s két nagy középmező választja el, mellyek mintegy 60 fölnyi homor­­művek számára vannak, mindkettő készítésével a kitűnő tehetségű bécsi szobrász Meixner van megbízva. A jobboldali­ Krisztus, amint a gyer­mekeket magához bocsáttatja, egy újonnan felta­lált alabástromanyagból már itt van s be van vakolva. Kétségkívül a legszebb művek kö­­­zé tartozik, mik az egyházat díszítik. Felette sza­bad, drámailag eleven csoportozat számos alakok­ból, a fejek kifejezésében élesség és biztos jel­lemzés van, s ezenkívül a ruhák nemes redőzete stb. tüntetik ki e fiatal művész első nagyobb mű­­­vét, s számára jelentékeny jövendőt biztosítanak. A másik, melly Jézus bevonulását mutatja Jeru­zsálembe, jelességre nem fog csekélyebb lenni. Az egyház közepe felé haladva a nagyszerű üveg­kupola fényárnya alá jutunk, mellynek íre ké­ken és számtalan aranyos csillaggal elhintve függ a néző fölött. Négy boltív függőjét a négy egyházatya foglalja el, frescomodorban, rajz és színre bizonyosan a legjobb művek, Morákt Lajos müncheni festésznek fájdalom­­rész és el­sietett frescói közt. Innen jobbra és balra van a két oldalhajó, két oltárkép frescóval borítva, 3 nagy félgömböllyű ablakokból nyernek világí­tást, szárnyfalaikat négy-négy nagyobb fresco, s az ablakráma alatt két-két kisebb díszíti. A 18 fresco lap, valamint minden falfestvény hason­lókép Moralttól van, s rajzban olly rosszak, színük olly tompa és erőtlen, hogy legalább a két ol­tárképet olajfesvényekkel kellene eltakarni. Moralt egyébiránt semmiesetre nem tartozik a rosz festészek közé, s a styl, mellyben mind e képletek f­estvék, egyenesen sikerült, biztos, s komoly, s Overbek és Cornélius iskolájához tar­tozó, de épen ezért annál nagyobb vétek tőle, hogy e nagyon megtisztelő megbízásban, mely­­lyet még Kop­ács­y áldornagytól kapott, csu­pán haszonhajtó pénzüzletet keresett, s közel 80 ezer ftért illy pongyola, felületes és bevégezet­­len munkát csinált. A fresco-modor nagy előnye épen a színek ragyogó fényében áll, úgy hogy a néző azt hiszi, hogy drágakövek ragyognak a falon, míg Morartnál minden szín kivétel nélkül, még a legbensőbbek is, szürke, piszkos és erőtle­neknek látszanak, s a legcsekéllyebb olajfestvény­­től legyőzetnek, a­helyett, hogy a fresco minden, még a legkiáltóbb olajfestvényt is legyőzné. Sőt egyes alakoknál a szintés egyenesen csak üresen van felrakva, s minden plastikai árnyalat nélkül hagyva. Legsértőbb azonban a borzasztóság a boltozat nagy mennyezeti festvényén, melly a Szentháromságot ábrázolja; a két középalak, az Atya­ és a Fiú Isten, méltóan szépek az alakí­tásban, habár szinteiben nem elég kiemelkedők is; ellenben az őket körüllengő angyalcsoport nevetségig önkényesen van világítva, ruházatuk feszes, félszinü, s egyes részeik csak gyöngén oda­dobva vannak színeivé. Mint mennyezeti festvény persze kevésbbé szembántó, mint a többi fresco a falakon, de ki Hesz Henrik és Nilson vakolat­­­festéseit látta Münchenben, Cornéliusét Berlin­ben, Ingré-it a Louvreben és Delaroche Páléit a Madelaine-egyházban Párisban, az felette fogja sajnálni hogy Magyarország legnagyszerűbb építészeti emlékét illy középszerű kontárművek éktelenitik s fél dicsőségét elrabolják. Az újkor olly végtelen haladásokat tett a fresco-modor és az üvegfestés újra meghódított művészeteiben, hogy mindkettőből vannak mutatványok Kö­zép-Európában, mellyek egy Ginotto és Mi­ch­el­ Angelo, Francesco Livi és Hirsch­vogel régi remekműveinél alig állnak alább. De persze, a választás nehéz volt, s a nemes egy­­házi fejedelemnek nem lehet rész néven venni, hogy nem inkább hazai művészek választottak, mert még mostanig nincs magyar srecofestészünk.

Next