Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1854-10-25 / 43. szám
lélekzetet és megsemmisítőleg hat a nézőre, mint vigasztalólag és lélekemelőleg. Mindent mellőzve, az esztergomi basipka általában idomteljes, nemes, meglehetősen legtisztább modorban van kivive. A templom maga építészetileg már egészen be van fejezve, egész a homlokzati propylaumokig, s a két oldalajtó közöl is az egyik már egészen, a másik félig készen van. E cyclops mű egészen négyszögkövekből van, és csak a toronycsúcsok hordrészei vannak könnyebb anyagból. A templom magassága, az alapot nem számítva, egész a kápolna hegyéig 48 él. Mihelyt tehát e hatalmas egyház belsejébe lépünk, azonnal észreveszszük, milly nagyszerű mérvarányokkal van dolgunk. A csodaszép fóti templomot kényelmesen be lehetne egész mivoltában az esztergominak közép kereszthajójába állítani, s ha jól emlékszem, az egri székesegyház legalább harmadával rövidebb, keskenyebb és alacsonyabb. Miután legszebb irodalmi reményeim közé sorozom a magyar primatiatus e pompás emlékéről egykor egy önálló monographiát közrejuttatni, itt csak röviden említem, mi mindent lehet eddigelé készen látni. Az óriási falak szürke márványvegyülettel vannak felruházva, miután az előbbi valódi vörös márványlapok levetettek, mit mind a szin, mind a gyakorlati tartósság tekintetéből csak dicsérni lehet. A hajó előcsarnokának két oldalfala még most is e vörösmárványnyal van borítva, s két nagy középmező választja el, mellyek mintegy 60 fölnyi homorművek számára vannak, mindkettő készítésével a kitűnő tehetségű bécsi szobrász Meixner van megbízva. A jobboldali Krisztus, amint a gyermekeket magához bocsáttatja, egy újonnan feltalált alabástromanyagból már itt van s be van vakolva. Kétségkívül a legszebb művek közé tartozik, mik az egyházat díszítik. Felette szabad, drámailag eleven csoportozat számos alakokból, a fejek kifejezésében élesség és biztos jellemzés van, s ezenkívül a ruhák nemes redőzete stb. tüntetik ki e fiatal művész első nagyobb művét, s számára jelentékeny jövendőt biztosítanak. A másik, melly Jézus bevonulását mutatja Jeruzsálembe, jelességre nem fog csekélyebb lenni. Az egyház közepe felé haladva a nagyszerű üvegkupola fényárnya alá jutunk, mellynek íre kéken és számtalan aranyos csillaggal elhintve függ a néző fölött. Négy boltív függőjét a négy egyházatya foglalja el, frescomodorban, rajz és színre bizonyosan a legjobb művek, Morákt Lajos müncheni festésznek fájdalomrész és elsietett frescói közt. Innen jobbra és balra van a két oldalhajó, két oltárkép frescóval borítva, 3 nagy félgömböllyű ablakokból nyernek világítást, szárnyfalaikat négy-négy nagyobb fresco, s az ablakráma alatt két-két kisebb díszíti. A 18 fresco lap, valamint minden falfestvény hasonlókép Moralttól van, s rajzban olly rosszak, színük olly tompa és erőtlen, hogy legalább a két oltárképet olajfesvényekkel kellene eltakarni. Moralt egyébiránt semmiesetre nem tartozik a rosz festészek közé, s a styl, mellyben mind e képletek festvék, egyenesen sikerült, biztos, s komoly, s Overbek és Cornélius iskolájához tartozó, de épen ezért annál nagyobb vétek tőle, hogy e nagyon megtisztelő megbízásban, melylyet még Kopácsy áldornagytól kapott, csupán haszonhajtó pénzüzletet keresett, s közel 80 ezer ftért illy pongyola, felületes és bevégezetlen munkát csinált. A fresco-modor nagy előnye épen a színek ragyogó fényében áll, úgy hogy a néző azt hiszi, hogy drágakövek ragyognak a falon, míg Morartnál minden szín kivétel nélkül, még a legbensőbbek is, szürke, piszkos és erőtleneknek látszanak, s a legcsekéllyebb olajfestvénytől legyőzetnek, ahelyett, hogy a fresco minden, még a legkiáltóbb olajfestvényt is legyőzné. Sőt egyes alakoknál a szintés egyenesen csak üresen van felrakva, s minden plastikai árnyalat nélkül hagyva. Legsértőbb azonban a borzasztóság a boltozat nagy mennyezeti festvényén, melly a Szentháromságot ábrázolja; a két középalak, az Atya és a Fiú Isten, méltóan szépek az alakításban, habár szinteiben nem elég kiemelkedők is; ellenben az őket körüllengő angyalcsoport nevetségig önkényesen van világítva, ruházatuk feszes, félszinü, s egyes részeik csak gyöngén odadobva vannak színeivé. Mint mennyezeti festvény persze kevésbbé szembántó, mint a többi fresco a falakon, de ki Hesz Henrik és Nilson vakolatfestéseit látta Münchenben, Cornéliusét Berlinben, Ingré-it a Louvreben és Delaroche Páléit a Madelaine-egyházban Párisban, az felette fogja sajnálni hogy Magyarország legnagyszerűbb építészeti emlékét illy középszerű kontárművek éktelenitik s fél dicsőségét elrabolják. Az újkor olly végtelen haladásokat tett a fresco-modor és az üvegfestés újra meghódított művészeteiben, hogy mindkettőből vannak mutatványok Közép-Európában, mellyek egy Ginotto és Michel Angelo, Francesco Livi és Hirschvogel régi remekműveinél alig állnak alább. De persze, a választás nehéz volt, s a nemes egyházi fejedelemnek nem lehet rész néven venni, hogy nem inkább hazai művészek választottak, mert még mostanig nincs magyar srecofestészünk.