Katholikus Néplap, 1855. január-május (8. évfolyam, 1-18. szám)
1855-02-14 / 7. szám
7. szám. Pest, február 14.1855. Dicsőség magasságban az Istennek, s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2, 14. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. Szerdán. Minden hónapban egy fél ív pótlékkal. Előfizethetni rá Pesten a Szent-István-társulat ügylökénél . czukorutcza 6-ik szám . földszint.s a szerkesztőségnél. Vidéken a cs. kir. postahivataloknál. Előfizetési díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre p o s t á n , borítékban félévre 1 ft.20 kr. pp. Nagyobb csőd-hirdetés 2 ft. kisebb 1 ft. p. díjért közöltetik. Minden további hirdetésért az előbbi árnak fele fizetendő. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez” czimezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) A keresztény család. A keresztény családi élet visszaállítása napjainknak olly fontos feladata, hogy merjük állítani , miszerint a népeknek boldogsága e feladat sikeres megoldásától függ. Minthogy a „Katholikus Néplap“ egyik főfeladatának nézi a családi élet keresztényesítését, benső lelki örömmel közöljük a mélt. Csanádi püspök urnak híveihez ez új évre intézett főpásztori levelét, mellyben egy igazán keresztény család boldog képét olly meghatóan festi. „SÁNDOR Isten irgalmából, s az apostoli szentszék kegyelméből csanádi püspök, hittudor, a pesti kir. egyetemi hittani kar kebelezett tagja. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Krisztusban Kedves Fiaim! Ismét elmúlt egy év, s közülünk mindenki közelebb az örökkévalósághoz. Életünk évszáma egygyel megszaporodott, s hátralevő éveink sora egygyel megkevesbült. Komoly intelem, melly mindenkit emlékeztet, mikép önmagával számot vessen: valljon a lefolyt évet e világnak élte-e le, vagy az örökkévalóságnak élte-e át? Mert ha egy pogány bölcs *) az erkölcsös ember méltósága alattinak találta a jelennek élni, mennyivel inkább illő egy keresztényhez, nem élni a jelennek : „A barbárok, mond ő, a jelennek élnek, a mi gondolatainknak pedig örök időkre kell számítva lenniek.“ Ki akar rosszabb lenni a pogánynál? Tekintsen tehát mindenki szive rejtekébe s ott kérdezze önmagát: bátorkodik-e jó lelkiismerettel a lefolyt évnek napjait az örökkévalóság számadására hozni? mert előbb utóbb, de minden bizonynyal számolnunk kell: az örökkévalóságtól kölcsönzött tőkével az örökkévalóságra valljon, s miként sáfárkodtunk, vagy tán azt a múlandóságban eltékozlottuk, elpazaroltuk-e? mert ez az idő, az ingó múlandóság; és az ember élete, az örökkévalóságnak kiszámítható korszaka, adatva az embernek, hogy az alatt örök boldogságát kiérdemelje. Ezért int az apostol: Meglássátok azért, mikép vigyázva járjatok, nem mint esztelenek, hanem mint bölesek használván a jóravaló alkalmat (Ephes. 5, 15); és ismét: mig időnk vagyon, mindenekkel jót cselekedjünk. (Galat. 6. 10) s ezért int maga az Úr is: Még egy kevés ideig a világosság veletek vagyon. Járjatok, mig világosságtok vagyon, hogy a sötétség titeket el ne lepjen, mert a ki sötétben jár, nem tudja, hová megyen. Mig világosságtok vagyon, higgjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek, (Ján. 12. 32.36.) mert eljö az éj, mellyben senki nem munkálkodhatik. (Ján. 9. 4.) Ha tehát az időnek felhasználása olly komoly dolog, mit mondjunk azokról, kik sz. Sylvester estéjén nem tudják jobbal, mint tánczmulatságok rendezésével befejezni az ó évet, s kezdeni az újat, hogy igy magokat az ó évből az újba amúgy kedélyesen áttánczolhassák ?! Ő bár soha se találna, Kedves Megyéseim, eme keresztény télen szokás közöttetek helyet! Távol legyen ez tőletek, emlékezzetek inkább minden év fordulatával az apostol eme szavaira : íme most a haszonvehető idő, ime most az üdvösségnek napja. (II. Corinth. 6. 2.) Az éj elmúlék, a nap pedig virrad, vessük el tehát a só. - 7 *) Cicero.