Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-11-21 / 21. szám
* f 1 i I Dicsőség ma- | igasságban az J s a földön bé- I ’ keség a jó ? akarata embe- I reknek. 7 Luk. 2.14. i 1055 j JVtf&S-O©— -A©«**©®®®© • '.'-©A---p KATHOLIKUN NÉPLAP. I! Pest. GYÁSZHÍR! Pest, november 19-én. Vörösmarty Mihály, ma délután 1 s fél órakor mellvizkórban meghalt. E hit* futja be leverő gyászával az egész hont, a nagy veszteség olthatlan keservét költve fel minden érző kebelben. S kérdjük, e két szónál: kell-e több, hogy kénybe boruljon országszerte minden szem, melly magasztos műveinek olvasásakor az „Isten, Hon és Király“ iránti szeretettől szent lángokban csillogott, vagy érdemes volna-e e veszteség feletti fájdalmunk tengeréből, e két szón kívül „Vörösmarty meghalt!“ csak egy csöppnyi szót is vesztegetni azokra, kik e gyászeset puszta hírénél feljajdulni nem képesek? Azonban, habár e költő-királynak halt tetemeit e folyó hó 21-én legátalánosb részvét megható jelei közt sírba tettük is, sirba, melly fölött a haza keserve álland emlékkőül, e kettős tekintetben fog örökké élni; műveinek szellemi kincsével köztünk, lelkével a másik világon; s ha akarjuk, hogy tiszteletünk iránta, nemcsak egy két hamar felszáradó kényben, vagy sebesen elröppenő sóhajban álljon, úgy ne szűnjünk meg műveit magunk és mások lelkesítésére megszerezni, és lelkéért imádkozni. Szerkesztő: 21*