Katholikus Néplap, 1856. január-december (9. évfolyam, 1-26. szám)

1856-01-22 / 4. szám

-------­KATHOLIKUS NÉPLAP. Egy kis szóváltás „István-bácsival"‘ ls a Kath. Néplap érdekében, s talán még másról is. 1. V­­égóta állok én már lesben, várva a jó sze- Berencsét, hogy érdemes „István - bácsi - lv» vala itt a magunk fundusán találkozzam. ■ü'Nagyon óhajtottam vele, mint világ -pró­­p­bált okos emberrel egyről-másról szót váltani, a­m­iről leghelyesebben itthon , a biztos családi körben lehet beszélgetni. :^ A derék ember ima kézre jött, itt a Kath. 'M*# Néplapba, s a mi még jobb, épen azon tárgyakat feszegeti ügyes toll.*, hegyével, mellyek egy idő óta az én oldalamat is fo­rre nyomták. Azért is teljes készséggel és egy­­ 1­1­úttal becsülettel fölveszem a szót, és én is elmondom meggyőződésemet. Meglehet, ollyant is mondok, amit mások nem hagynak helybe. Ám szóljanak ők is. Több szem többet lát. Beszélges­sünk, aztán győzzön a mi jobb. Csak azt sajnálnám, ha valaki szándékomat balra magyarázná. Mert Isten látja lelkemet, a legjobbat akarom. De­­ nem mentegetőzöm előre, szóljanak soraim, őszinte a lelkemnek ezen nyilt vallomásai. „István­ bácsiu-­ azon van, hogy a Kath. Néplap előfizető és olvasó közönségét szaporítsuk. Szent a szándék. Valósításá­­ra minden czélszerű­ eszkö­zt, föl kell használnunk. Törekednünk kell mindenek előtt, hogy a lap tar­talma jó, a lehető legjobb legyen. Nem azért mondom ezt, mintha a mostani szerkesztéssel megelégedve nem volnék. Az ellen semmi kifogásom nincs. A lap tartalma ollyan volt, hogy társaival bátran ki­állja a versenyt. S legfelebb azoknak nem tetszik, kik a kath. hitélet ébresztését kancsal szemmel né­zik ; vagy nem is tartják jó lapnak, melly khinai madarakról, vademberekről, gyilkos háborúkról nem is szüntelen. Azonban a jó mindig lehet jobb : a tökéletesség útján megállapodni annyi, mint visszaesni. Maga a szerkesztő, legyen bár­milly buzgó és szorgalmas; ha kezét — lábát eszi is, a lapot tökéletesíteni nem képes. Mennyi dolgába kerül, míg csak a mi falusi irkafirkánkat össze­nyesegeti, neki egyengeti is; aztán meg a többi lapokat is szemmel tartja; a világ eseményeit figyelemmel kiséri. Azért oda megy ki fölhívásom, hogy írjanak a Kath. Néplap számára minél töb­ben. A nagy kath. közönségben sok szép tehetség van. Kár volna, ha a magokét elhanyagolva idegen oltárokat ékesitenének. Igaz, hogy a mező, mellyre őket hívom, — igen szerény. A hit trombitásai, nem a Kath. Néplap írói között keresik a földicsői­­tendő bajnokokat. Ezekre csak félszemmel hunyó- IA .A I i i jj Dicsőség ma- | I­gasságban az \ Istennek, i \S‡ .$¡ I. Félév. % f *] J­­­s a földön be­ I­keség a jó­­ akaratú embe­­í 11 Pest, 1856. —'gXS5^ Januarius 22.

Next