Katholikus Néplap, 1856. január-december (9. évfolyam, 1-26. szám)

1856-03-26 / 13. szám

Husvét, keresztény anyaszentegyház által évenkint ünnepeltetni szokott Ur­ napjai közt egyik nagyobb, dicsőbb s emlékezetre méltóbb a „Husvét“, vagy­is Jézus halottaiból lett feltámadásának emléknapja. Husvétnak ne­vezzük mi ezen ünnepnapot alkalmasint azért, mivel a hívek e napon mentetnek fel a bevégzett negyvennapi böjt alól, és fel­­szabadittatnak a hús étkek evésére. — Nevezetes nagy nap ez a kereszténységre nézve, mert ekkor fejeztetett be Jézus ál­tal váltságunk nagy munkája, legyőzvén a halál durva uralmát, s megalapítván az örökélet biztonságát. Dicső nap ez, mert megszégyenítette ekkor Jézus elleneinek kaján irigysé­gét, s kijővén a lepecsételt és örökkel ellátott kőko­­porsóból, legvilágosabban bebizonyitá valóságos isten­ségét. Emlékezetesre méltó nap ez, mert jövendő bizo­nyos feltámadásunk hitében és reményében mi is megerősittettünk. —Méltó hát, hogy e mai napon mind­nyájan szívből örvendjünk, s örvendve énekeljük a zsoltározó királylyal: „Ez a nap, mellyet az Úr szer­zett, örvendezzünk és vigadjunk azon.“ — Erre szólít fel szent Ágoston püspök is azt mondván : „Ha az egész természet mélyen szomorkodott, és megindult Terem­­­tőjének a Golgota hegyen történt halálakor, nem méltó­k, hogy mi a halottaiból feltámadt Jézust örvendve üdvözöljük, és dicső feltámadása felett öröméneket zengjünk“ ? — Cselekszi is ezt a katholika anyaszent­egyház, különösen a húsvéti idő alatt; és valamint a szent mise áldozatban, úgy zsolosmáiban, és egyéb szertartásaiban sokszorozva énekli az örvendetes „Al­­leluját.“ — De a buzgó keresztény nép is többször zeng egyházi énekeiben „alleluját“ és mond hálát a jó Istennek örvendetes hangon. Sőt a húsvéti ünnep al­kalmával egymást is boldog alleluja kívánattal üdvöz­­lik, ki akarván az által is fejezni a húsvéti ünnep ma­gasztos voltát. Ezen ünnepet az apostolok idejétől óta állandóan megülték a keresztények, pedig lehető legnagyobb buzgósággal, és a körülmények szerint megható pom­pával, a­mint a szent atyák iratai századról századra bizo­nyítják, és Jézus feltámadását úgy tekintették, mint hitük és remények biztos alapját, tudván szent Pál apostol mondásából, hogy,, ha Krisztus fel nem támadott volna, hasztalan lenne hitök, és minden embereknél nyomo­rultabbak volnánk.“ — Ki nem ismeri hát meg, hogy a húsvéti ünnep ránk keresztényekre nézve igen örven­detes ? mert arra emlékeztet, hogy valamint fejünk Krisztus Jézus nem maradt halála után a koporsóban, hanem kikelt abból harmadnapra, és a halál rajta többé nem uralkodik; úgy m­i is az ő tagjai, a meghatározott időben, a halál tartományából uj életre fogunk jöni, és azontúl soha meg nem halni. — KATHOLIKU­S NÉPLAP. i­ Pest, 1856. u Martius 26. 13

Next