Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)
1857-09-16 / 37. szám
Mikép tért Sz. Kelemen, az ő szülei és testvérei a keresztény hitre? (Vége.) Midén a szállásra érének elbeszélész.^Kelemen anyjának azt, a mit atyjáról tudott, mire anyja keservesen sírt. — On- nan elutaztak tovább Laodiceaba, hova Nicetás ésAquila már előre mentek szállást csinálni, kik midőn az asszonyt meglátták, kérdezék Kelementől, hogy ki lenne. Kelemen pedig mondá: ,.Ez az én édes anyám, kit az Isten nekem az ő Apostola által visszaadott.4* Midőn pedig ezek csudálkoznának, elbeszélte Péter az egész Fentebbi történetet. Ezt hallván Nicetás és Aquila felugrálva kiálták: ,,Oh égnek és földnek Istene! valljon lehetséges-e ez, mit Péter nekünk mond, vagy mind ez merő álom?44 Végre mondák: „íme mivagyunk azon ikertestvérek Faustinus és Faustus, a kik anyjukkal Rómából elutazván, hajótörést szenvedtek;4s a két testvér egymás nyakába borulva sokáig sir vala örömében. Miután a, három testvér egy darabig a viszontlátás örömeit élvezék, ezen örömben óhajták lanyjokat is részesíteni. Bemenvén a szobába, hol anyjok vala, megölelvén sokáig csókolák őt. Ő pedig csudálkozván, mondá: ,,Mit jelent, ez?*1 Erre szóla Péter: „Ne csudálkozzál jó asszony,ezen kék férfi a te fiaid, Faustinus és Faustus, kiket elveszetteknek hittél; most pedig majd elbeszélik ők, mikép menekedtek meg a haláltól. „Az anya örömében ájulásba esvén, midőn magához jőve, mondá: „Ő kedves barátim, lehetséges-e az, hogy ti az én fiaim lennétek?44 És ők mondák: „Igen, kedves anyánk, mi vagyunk kettős fiaid.44 „Úgy hát legyen áldott az Úr Isten a ki nekem titeket Péter által visszaadott.4* A viszontlátás öröme felette nagy lévén, sokáig ölelék és csókolák egymást. Az anya kérésére eképen beszélte el Nicetás történetét: „Midőn u. m. éjjel hajótörést szenvedtek, a két testvér addig hányatott a habok által egy deszkán, miglen egy véletlenül előjövő tengeri rabló által felfogatott. Ezek vittek el minket u. m. Cásareaba, megváltoztatták neveinket, és eladtak egy istenfélő özvegynek, a ki minket mint saját gyermekeit, neveltetett és az igazságra tanított. Később egy csalfa bűbájos mesterségei által elcsábittatván, ötét követtük, miglen csalfaságait észrevévén elhagytuk, és a keresztény hitet felvettük. Bár az Isten neked adná e kegyelmét, hogy örömünk teljes legyen. Miután Nicetás beszédét végzé az anya Péter lábaihoz borulva kéré a keresztséget, s három fiai egyesitélt kéréseket. Péter azért még azon nap megtanítván ötöt, a tengerben másnap reggel megkeresztelé. — Azt ugyan nem írja Kelemen, hogy 37 ■Cn-~ PEST, 1834. -esS—Z 37. szám. II. Félév. Vr----------------------®S----------------SEPTEMBER $€}