Katholikus Néplap, 1858. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1858-09-16 / 37. szám
T' .wafeeMMii PEST, 1858. CG 37. szám. cQQo " Félév. Q) SEPTEMBER 16. A kisdedek imádságáról. ^^okan, főkép a felsőbb osztályúak közöl azon hibás véleményben vannak, mintha a gyermeket, mig érettségi korába nem lép, nem kellene az imádságra oktatni; mert nevetséges dolognak találják, hogy olyasmire oktattassék a gyermek, mit zsenge korához képest fölfogni nem bir. Azt is hallottuk némely kath. szülőktől erre nézve egykedvüleg megjegyeztetni, hogy az imádság, minthogy vallási dolog, nem tartozik tulajdonképen a gyermekneveléshez, és elég ha az ember serdült korában kezdi az imádság tanulását. Innét van, hogy az ilyetén gondolkodású szülők gyermekei, ha iskolába küldetnek, nyolc, kilenc, sőt nem ritkán tizenegy éves koruk daczára, még keresztet sem tudnak vetni magukra, annál kevésbbé a ,Mi Atyánkot elmondani, holott külsejökben oly begyakoroltak, hogy csodálatot gerjesztenek ügyes járások, bátor csevegések s mesterséges taglejtések által. Tudnak ügyes üdvözleti bókokat csinálni, de a jámborság-s szófogadásról mit sem tudnak. Tudnak kezet csókolni, de ugyanazt, ha fényűt, készek meg is harapni. Tudnak zongorán is játszani, de ha kedvükre nem történik minden, mit megkívánnak, fülsértő rivásra fakadnak. Tudnak szerelmi versekből egész szakaszokat könyv nélkül elmondani, de a Mi Atyánkból egy hangot sem. Sorra tudják megnevezni az ég boltozatán levő testeket, a halaknak, a madaraknak, s a négylábúak némely ismeretesebb nemednek természetéről is tudnak valamit, de hogy ki teremtette ezeket, s ki viseli gondjukat, arról ők mitsem tudnak; mert ez utóbbiakat csak felnőtt korukban akarják velök megismertetni illető szüleik. Ha már az említettekben annyira ki tudjátok tanítani gyermekeiteket, mondjátok ok kor, szülök! mért nem tudnátok az imádságra is megtanítani őket ? Valljon nem könnyebb-e őket az egyszerű keresztvetésre, mint az említettük mesterkélt taglejtésekre megtanítani? Többe kerül-e az egyszerű s mégis a legfönségesebb imádságot, a Mi Atyánkot, mint a föllengző s mégis silány értékű költemény-darabokat velők betaníttatni ? A mely szülő jól neveli gyermekét, az, mihelyt megtanult beszélni gyermeke, első, a mire oktatja, a keresztvetés, aztán az Úr imádsága, az angyali üdvözlet, s más egyéb üdvös imádságok. Sokat tesz, ha ezzel veszi kezdetét a gyermeknevelés; mert igy már is meg van vetve a jó nevelés alapja; ha pedig ez már meg van vetve, vajmi könnyű aztán rá épitni, hol ellenben az megvetve nincs, vajmi nehéz lesz ott még a legbuzgóbb nevelőnek is boldogulni! Senki sem tagadhatja meg az igénytelen kisdedektől a vallásos érzületet. Hiszen ha ő bennök a szüleik iránti szeretet, tisztelet s háladatosság, a szerencsétlenek irányábani szánalom s irgalmasság, meg más egyéb jámbor érzelmek keletkeznek : mért ne keletkezhetnék romlatlan szívekben az Isten, az angyalok és szentek iránti tiszteletes szeretetnek, vagyis a vallásosságnak érzete? És ha egyszer a vallásosság érzete fölkeltetett abban, erősen hiszszük, hogy idővel annál nagyobb fokra emelkedendik az föl, mmá jrjira MiRBgJí p nm'jltmv' — 1' ■ . 1 • yaat/a j, ,i; [Kroki,1 HCl i