Katholikus Néplap, 1858. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

1858-09-16 / 37. szám

T' .wafeeMMii PEST, 1858. CG 37. szám. cQQo " Félév. Q) SEPTEMBER 16. A kisdedek imádságáról. ^^okan, főkép a felsőbb osztályúak közöl azon hibás véleményben vannak, mintha a gyermeket, mig érett­ségi korába nem lép, nem kellene az imádságra oktatni; mert nevetséges dolognak találják, hogy olyasmire oktattassék a gyermek, mit zsenge korához képest föl­fogni nem bir. Azt is hallottuk némely kath. szülőktől erre nézve egykedvüleg megjegyeztetni, hogy az imád­ság, minthogy vallási dolog, nem tartozik tulajdonké­pen a gyermekneveléshez, és elég ha az ember serdült korában kezdi az imádság tanulását. Innét van, hogy az ilyetén gondolkodású szülők gyermekei, ha is­kolába küldetnek, nyolc­, kilenc­, sőt nem ritkán tizen­egy éves koruk daczára, még keresztet sem tudnak vetni magukra, annál kevésbbé a ,Mi­ Atyánkot­ elmondani, holott külsejökben oly begyakoroltak, hogy csodálatot gerjesztenek ügyes járások, bátor csevegések s mes­terséges taglejtések által. Tudnak ügyes üdvözleti bó­kokat csinálni, de a jámborság-s szófogadásról mit sem tudnak. Tudnak kezet csókolni, de ugyanazt, ha fényűt, készek meg is harapni. Tudnak zongorán is játszani, de ha kedvükre nem történik minden, mit megkíván­nak, fülsértő rivásra fakadnak. Tudnak szerelmi ver­sekből egész szakaszokat könyv nélkül elmondani, de a Mi­ Atyánkból egy hangot sem. Sorra tudják megne­vezni az ég boltozatán levő testeket, a halaknak, a ma­daraknak, s a négylábúak némely ismeretesebb ne­mednek természetéről is tudnak valamit, de hogy ki­­ teremtette ezeket, s ki viseli gondjukat, arról ők mit­sem tudnak; mert ez utóbbiakat csak felnőtt korukban akarják velök megismertetni illető szüleik. Ha már az említettekben annyira ki tudjátok ta­nítani gyermekeiteket, mondjátok ok kor, szülök! mért nem tudnátok az imádságra is megtanítani őket ? Vall­jon nem könnyebb-e őket az egyszerű keresztvetésre, mint az említettük mesterkélt taglejtésekre megtaní­tani? Többe kerül-e az egyszerű s mégis a legfönsé­­gesebb imádságot, a Mi­ Atyánkot, mint a föllengző s mégis silány értékű költemény-darabokat velők beta­­níttatni ? A mely szülő jól neveli gyermekét, az, mi­helyt megtanult beszélni gyermeke, első, a mire ok­tatja, a keresztvetés, aztán az Úr imádsága, az angyali üdvözlet, s más egyéb üdvös imádságok. Sokat tesz, ha ezzel veszi kezdetét a gyermeknevelés; mert igy már is meg van vetve a jó nevelés alapja; ha pedig ez már meg van­ vetve, vajmi könnyű aztán rá épitni, hol ellenben az megvetve nincs, vajmi nehéz lesz ott még a legbuzgóbb nevelőnek is boldogulni! Senki sem tagadhatja meg az igénytelen kisde­dektől a vallásos érzületet. Hiszen ha ő bennök a szü­leik iránti szeretet, tisztelet s háladatosság, a szeren­csétlenek irányábani szánalom s irgalmasság, meg más egyéb jámbor érzelmek keletkeznek : mért ne kelet­kezhetnék romlatlan szívekben az Isten, az angyalok és szentek iránti tisztelete­s szeretetnek, vagyis a val­lásosságnak érzete? És ha egyszer a vallásosság ér­zete fölkeltetett abban, erősen hiszszük, hogy idővel annál nagyobb fokra emelkedendik az föl, mmá jrjira MiRBgJí p nm'jltmv' — 1' ■ . 1 • yaat/a j, ,i; [Kroki,1 HCl i

Next