Katholikus Néplap, 1858. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1858-10-09 / 40. szám
PEST, 1858. CQ 40 szám. dQQo H- Félév. Q) OCTOBER 9. Útmutatók. (Folytatás.Az után, útfélen hegyeken, dombokon fölállított kereszteket mindig lelki kalauzokul, mindig mélyelméjü tanácsadókul tekintém nemcsak a tévutakon, hanem a kétséges helyeken is. És a régi időknek sajátsága is volt az, mikép a helyett, hogy különféle szintis kinézésű útmutatókat állítottak volna föl szanaszét a vidékeken, inkább kereszteket, kis kápolnákat a hold. Szűz szent képével emeltek, melyek valóban bölcs s hathatós beszédű útmutatók voltak. Sok fáradt vándor ily Útmutatók alatt megnyugodott, előttök térdre borulva uj erőt nyert, megifjultan testben s lélekben folytatta fáradalmas útját. A kereszt a rajta függő megfeszített Jézus drága képével emlékezteti a vándort, hogy az út, mely égbe vezet, a kereszt útja; azért vedd magadra keresztedet s kövesd égi Megváltódat; vándorlásodnak csak ez lehet czélja. — íme! igy függött az Istenember a keresztfán, nem e földön, nem az égben, hanem ég és föld között, hathatós intésül szolgálván neked, hogy mig e siralom völgyében tartózkodói, légy ment a földnek minden salakjától, ahhoz ne ragaszkodjál, hanem az égnek tarts; hogy lelked mindig Üdvözitöddel az égben honoljon,s hogy tanuld becsülni az örök életet, melynek örömeit az emberi szív nem képes fölfogni. — Kitárt karokkal függ meredten édes Üdvözítőd, s mint szabad akaratú lénynek kettős utat mutat, melyen járhatsz : az egyik jobbra, a másik pedig balra vezet. Az egyiken ha bátran haladsz, egykoron az ítélet napján a jobb oldalon a juhok közt állandósz, hogy bemenj az örök hajlékokba, melyeket öröktől fogva készített az Úr mennyei Atyjánál azok számára, kik őt szeretik; ha a másikat választod, az majdan a bal oldalra fog vezetni a bakok közé, hogy távozzál az örök tűzre, mely az ördögnek készíttetett és az ő angyaléinak. Az egyiken a bűnbánó megtért latorral a paradicsomba lépsz; a másikon a megátalkodott gonosztevővel az örök kárhozatra vettetek Az egyik mutatja az erény szűk, rögös és tövises pályáját, mely, de csak sok küzdelem után, az életbe vezet, a másik a széles, kellemes s nyájasan kecsegtető utat, mely azonban a kárhozatra visz. — „Én vagyok az út — hangoztatja édesen hivó szavát Megváltónk a keresztről — mely az életbe vezet. Ki sem jöhet az Atyához, csak általam. Az út, melyetén mutatok neked, keskeny, és az ajtó szűk, melyen be kell lépned, de az örök életbe vezet; széles ellenben az út, mely kárhozatra visz, és sokan járnak azon.“ A feszületek a valódi útmutatók; ezek a jó tanácsadók. Bizonyíthatná ezt sok megtért gonosztevő, kik rablási, gyilkolási, vagy más rész szándéktól vezéreltetve szent kereszt vagy Mária-kép mellett mentek el; s bármáskor észre sem vették, most úgy látszott nekik, mintha megszólítanák s kérdőre vennék őket. S igy jön, hogy jó útra tértek vissza. Dh hány életunt, ki öngyilkos akart lenni, másforma önfeláldozásmódot tanult az ilyen néma, s magukat önkéntelenül mintegy föltoló tanácsadóktól ?! Igen, a kereszten függő szelíd 43