Katholikus Néplap, 1863. július-október (16. évfolyam, 27-53. szám)

1863-11-19 / 47. szám

PEST, NOVEMBER 19. 47. szám. II. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szer­kesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipótutcza 3. sz.) Evang. Midőn látjátok a pusztulás undokságát. (Máté 24, 15—1 Előfizetés : helyben félévre leírt 31 kv 35.) 20. Bódog. 21. B.­Assz.-avatt. 22. VíhS. Cziczella. 23. Kelemen. I egész évre 2 frt 62 kr . vidékre félévre­­ 24. János. 25. Katalin. 26. Konrád. 2 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Családképek vázlatban. IX. A családanya mint gazdasszony. .Az egyszeri öregapa sajátságos ajándékkal kedves­kedett férhezmenő unokájának. Adott ugyanis neki egy nagybajuszt­ kandúrt, egy sima velenczei tükröt és végtére egy újdonosul nyílvessző­bő­l készült söprűt. A kis menyasszony csintalan mosolylyal fogadta a rejtélyes adományt, és alig várhatta, hogy a lakodal­mi zaj lecsendesültével a kedélyes öregtől fölvilágosí­­tást kérhessen. „Meghiszem, édes Juliskám — kezdé fejtegetését az aggastyán — hogy bámultál öregatyád különös ötletén , holott ez ajándékkal csak azon okból leptelek meg, mert azt épen neked valónak ítéltem. Nézd csak, gyermekem, e hizelkedő állatot, mint kö­­szörülködik az emberhez , mily tisztán tartja magát, de van egy nagy hibája, mely miatt szemmel kell tartani, t. i. szeret nyalakodni, a torkosság vérében látszik rej­­leni. E macska­betegségtől óvd magadat, különben tönkre fogtok jutni minden fáradozástok mellett is, mi­előtt a jólétet csak meg is ismertétek volna. A tükröt, melyet adtam, gyakran tartsd szemed elé, mert jól mu­tat, hogy meggyőződjél azon nagy igazságról, misze­rint csupa por és hamu az, mi rajtad látszik, és igy vetkőzzél ki idejekorán nemednek úgy­szólván vele született hibájából — a hiúság szeretetéből. A nyirfa­­söprü végre, valahányszor kezedbe akad, emlékeztes­sen arra, hogy a magad ajtaja előtt söpörni — első kötelességed; igy sok nyelvbajtól menten fogsz ma­radni , mely különben köztetek asszonyok közt oly ragadós szokott lenni.“ A jó öreg, e bölcs oktatása által, kezünkbe szol­gáltatta a hármas fonalat, hogy értekezésünket a csa­ládanyáról tovább fűzzük, és ezt annyival is inkább tehetjük, miután maholnap a borongós őszi időben többet leszünk, mint eddig voltunk, szobára szorítva, miért is több időt fordíthatunk néplapunk olvasására. Lássuk tehát a hármas ajándék kissé részletesebb ér­telmezését, a tisztes öreg útmutatása folytán. Isten mindent bizonyos czélra alkotott és az erre megkivántató tulajdonokkal és eszközökkel látott el. A férfiú a természet Urától más tulajdonokkal és ké­pességgel van fölruházva, mint a nő, mert más az ő hivatása is. Ő arcza verejtékével keresi kenyerét, hogy kis családját táplálhassa, ruházhassa, hogy ezt tehesse, teste erős, izmos, ő kormányozza a házat,födözi annak szükségleteit, intézi bajait, gondolkozik, tervez, hogy az anyagi és szellemi jólétet minél inkább előmozdít­hassa, azt minden előforduló akadályok, veszélyek el­len védje, oltalmazza, azért kapott osztályrészül vilá­gos, józan, kifejlett észt. Az asszony szerepe ellenben alárendelt; ő csak segítője férjének, az ő akarata át­megy férje akaratába és abban mintegy fölolvad, te­hát nem önálló. A nő tisztje nem annyira kenyeret keresni, mint inkább a már keresettet jól, okosan ke­zelni, a fölöslegest megtakarítani. Szépen összeegyezteti a házi élet e két oldalát aranyszájú sz. János. „Miután — úgy mond — az élet nyilvános és magán foglalkozásokat igényel, Isten ezeket a két nem közt úgy osztotta föl, hogy a nőnek a házi dolog, a férfiúnak a külső és nyilvános rész ju­tott osztályrészül. A nő nem csatasikra, nem fegyver­forgatásra való, hanem a helyett a fonás-, varrás-, szö­vés- és más női foglalkozásokban tökéletesítse magát. A nő nyilvánosan ne bíráskodjék, de a házi ügyekre nézve kell hogy legyen szava, és ezekben az ő ítélete nem ritkán talpraesettebb, mint a férfiúé. Ő nyilvános hivatalt nem visel, kezelje a helyett gyermekei nevelé­sét, ez az ő főfeladata; büntesse a cselédek kihágásait, segítse a házirendet föntartani, férjének szükségletei­ről gondoskodjék, felezze meg vele a házi gondokat, úgy, hogy a konyháról, ruhaneműekről stb. szorgos­kodjék, mint melyek a férfihoz sem nem illenek, sem nem ért hozzájuk. Az isteni­ gondviselés nagyon böl­csen rendelte, hogy, a­ki nagyobb és nehezebb dolgok­ban jártas és ügyes, az a csekélyebb szervekben közön­ségesen járatlan, és így ez­által természetesen rászorul az asszonyra. Mert ha mind a két részben egyformán otthonos volna, csakhamar elhízná magát és megvetné 47

Next