Katholikus Néplap, 1863. július-október (16. évfolyam, 27-53. szám)
1863-11-19 / 47. szám
PEST, NOVEMBER 19. 47. szám. II. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipótutcza 3. sz.) Evang. Midőn látjátok a pusztulás undokságát. (Máté 24, 15—1 Előfizetés : helyben félévre leírt 31 kv 35.) 20. Bódog. 21. B.Assz.-avatt. 22. VíhS. Cziczella. 23. Kelemen. I egész évre 2 frt 62 kr . vidékre félévre 24. János. 25. Katalin. 26. Konrád. 2 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Családképek vázlatban. IX. A családanya mint gazdasszony. .Az egyszeri öregapa sajátságos ajándékkal kedveskedett férhezmenő unokájának. Adott ugyanis neki egy nagybajuszt kandúrt, egy sima velenczei tükröt és végtére egy újdonosul nyílvesszőből készült söprűt. A kis menyasszony csintalan mosolylyal fogadta a rejtélyes adományt, és alig várhatta, hogy a lakodalmi zaj lecsendesültével a kedélyes öregtől fölvilágosítást kérhessen. „Meghiszem, édes Juliskám — kezdé fejtegetését az aggastyán — hogy bámultál öregatyád különös ötletén , holott ez ajándékkal csak azon okból leptelek meg, mert azt épen neked valónak ítéltem. Nézd csak, gyermekem, e hizelkedő állatot, mint köszörülködik az emberhez , mily tisztán tartja magát, de van egy nagy hibája, mely miatt szemmel kell tartani, t. i. szeret nyalakodni, a torkosság vérében látszik rejleni. E macskabetegségtől óvd magadat, különben tönkre fogtok jutni minden fáradozástok mellett is, mielőtt a jólétet csak meg is ismertétek volna. A tükröt, melyet adtam, gyakran tartsd szemed elé, mert jól mutat, hogy meggyőződjél azon nagy igazságról, miszerint csupa por és hamu az, mi rajtad látszik, és igy vetkőzzél ki idejekorán nemednek úgyszólván vele született hibájából — a hiúság szeretetéből. A nyirfasöprü végre, valahányszor kezedbe akad, emlékeztessen arra, hogy a magad ajtaja előtt söpörni — első kötelességed; igy sok nyelvbajtól menten fogsz maradni , mely különben köztetek asszonyok közt oly ragadós szokott lenni.“ A jó öreg, e bölcs oktatása által, kezünkbe szolgáltatta a hármas fonalat, hogy értekezésünket a családanyáról tovább fűzzük, és ezt annyival is inkább tehetjük, miután maholnap a borongós őszi időben többet leszünk, mint eddig voltunk, szobára szorítva, miért is több időt fordíthatunk néplapunk olvasására. Lássuk tehát a hármas ajándék kissé részletesebb értelmezését, a tisztes öreg útmutatása folytán. Isten mindent bizonyos czélra alkotott és az erre megkivántató tulajdonokkal és eszközökkel látott el. A férfiú a természet Urától más tulajdonokkal és képességgel van fölruházva, mint a nő, mert más az ő hivatása is. Ő arcza verejtékével keresi kenyerét, hogy kis családját táplálhassa, ruházhassa, hogy ezt tehesse, teste erős, izmos, ő kormányozza a házat,födözi annak szükségleteit, intézi bajait, gondolkozik, tervez, hogy az anyagi és szellemi jólétet minél inkább előmozdíthassa, azt minden előforduló akadályok, veszélyek ellen védje, oltalmazza, azért kapott osztályrészül világos, józan, kifejlett észt. Az asszony szerepe ellenben alárendelt; ő csak segítője férjének, az ő akarata átmegy férje akaratába és abban mintegy fölolvad, tehát nem önálló. A nő tisztje nem annyira kenyeret keresni, mint inkább a már keresettet jól, okosan kezelni, a fölöslegest megtakarítani. Szépen összeegyezteti a házi élet e két oldalát aranyszájú sz. János. „Miután — úgy mond — az élet nyilvános és magán foglalkozásokat igényel, Isten ezeket a két nem közt úgy osztotta föl, hogy a nőnek a házi dolog, a férfiúnak a külső és nyilvános rész jutott osztályrészül. A nő nem csatasikra, nem fegyverforgatásra való, hanem a helyett a fonás-, varrás-, szövés- és más női foglalkozásokban tökéletesítse magát. A nő nyilvánosan ne bíráskodjék, de a házi ügyekre nézve kell hogy legyen szava, és ezekben az ő ítélete nem ritkán talpraesettebb, mint a férfiúé. Ő nyilvános hivatalt nem visel, kezelje a helyett gyermekei nevelését, ez az ő főfeladata; büntesse a cselédek kihágásait, segítse a házirendet föntartani, férjének szükségleteiről gondoskodjék, felezze meg vele a házi gondokat, úgy, hogy a konyháról, ruhaneműekről stb. szorgoskodjék, mint melyek a férfihoz sem nem illenek, sem nem ért hozzájuk. Az isteni gondviselés nagyon bölcsen rendelte, hogy, aki nagyobb és nehezebb dolgokban jártas és ügyes, az a csekélyebb szervekben közönségesen járatlan, és így ezáltal természetesen rászorul az asszonyra. Mert ha mind a két részben egyformán otthonos volna, csakhamar elhízná magát és megvetné 47