Katholikus Néplap, 1866. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1866-01-04 / 1. szám
2 jó eleve fényes jövőt tűzött ki az élénklelkü ifjú számára. Áldozatrá szenteltetvén, többféle viselt tisztség után az említett kolostornak igazgatója lön. Azon szép szerep jutott tehát itt neki, hogy az egyháznak önszivén nevelhessen növendékeket. Ez oly tér, melyre büszke lehet mindenki, mert roppant befolyást gyakorolhat az egyház jövőjére jó papok nevelése által. Hogy mint töltötte ő be e hivatalát, és mily odaadó szeretettel neveltette a gondjaira bízott ifjúságot, következtethetni szép lelkének azon most is kitűnő tulajdonságából, hogy az ifjúság látásánál örömre gyűlő atyaként szeretné mindegyiket magas szivéhez ölelni. E sorok írójának kétszer volt örökké nevezetes szerencséje ezt tapasztalhatni. Szerette, mondjuk, növendékeit forrón, tiszta szivéből, de ezek is egész lélekkel, gyermekileg csüggtek rajt. Hogy is ne! Ők csak azok tudhatják, mit tesz szeretettel lángoló elüljáróval bírni, kik ezt élvezni elég szerencsések lehettek. 1843-ban a sz. Pálról nevezett kolostor apátja lett s apostoli működését tovább folytatta. Az 1848-ki olasz mozgalmak őt is kizavarták tisztjéből s a szent atyával együtt Gaetába menekült. Itt a szerencsétlenség és szenvedés közepett ismerte föl a sokat szenvedett atya a forrón szerető fiút; itt tanulta ismerni ritka lelkét és tudományos képzettségét. Midőn aztán a forradalom szüntével Rómába visszatérhetett ő szentsége, magas állomásra emelte. 1853-ban ugyanis forbi (Forum Julii) püspöknek nevezte ki, hol a nép valódi atyja, a szegények gyámola, az ifjúság védangyala volt. Megyés hívei annyira szivéhez nőttek itt, s ő neki is anynyira egyetlen gondolata, czélja és munkája volt azok boldogítása, hogy most is élte legboldogabb szakának nevezi azon időt, midőn e megyéje híveit kormányozhatta. Egy tudós egyéntől tudom, ki többször szerencsés e nagy férfiú oldalánál lehetni, hogy mily örömélvezettel beszéli el most is azon boldog órákat, melyeket jó megyés hívei között töltött. Nagyon természetes is, hogy a kölcsönös szeretet csak boldogságot szülhet. Ha a főpásztor leereszkedő s a hívek ragaszkodó szeretete egyesül, szülemlik azon boldogság, melyet csak is egy főpásztor élvezhet teljes mérvben. De a szent atya által mindinkább kiismert tudós és ügyes főpap még nagyobb méltóságokra volt kiszemelve. A jól számitó belátás kiragadta őt szerető környezetéből. 1857-ki november 21-én athénei érseknek nevezte őt ki a szent atya s Braziliába küldötte az ottani császári udvarhoz nagykövetnek. Mily befolyással és sikerrel működött e kitűnő polcon, a jó Istennél van följegyezve, ki által a buzgó fáradság bizonyosan jutalmaztatni is fog egykoron. 1863-ig működött a braziliai udvar diplomatiai testületében; elmenetekor a császár őt kitűnő szeretete s vonzalma jeléül főrendjének nagy keresztével díszítette föl. Méltósága jelvényei közöl csak is ezt viseli — mint a képen is látható — és mellkeresztjét; különben pedig egészen fekete szinü ruhában jár — még ünnepélyes egyházi szertartásokat végzendő is — mint szerzetesből lett püspök. 1863-diki nyártól fogva a bécsi cs. kir. udvarnál van mint a szent atya méltó követe és képviselője; fontos szolgálatokat tesz itt az egyház- és államnak. Enynyit általában e nagy főpapról. Mi Magyarországban őt feledhetlenné tette, az azon kegyes, kedves modor, melyet négyszeri itt időzése alkalmával minden helyen és mindenki iránt tanúsított, azon kegyes figyelem és vonzalom, melylyel irántunk, magyarok iránt viseltetik. Sasvár, Esztergom, Győr,Vácz, Pest, Kalocsa voltak szerencsések őt üdvözölni s boldognak mondhatni a perczet, melyben őt látták. Esztergomot háromizben szerencséltette látogatásával, mindháromszor örökké emlékezetes egyházi működéseket végezve. Először 1864-ki november hó 1-jén, midőn is százados nevű bíboros főpásztorunk Scitovszky János prímási eminentiájának 80-dik születésnapját akarta magas jelenlétével nevezetesebbé tenni, s féltett atyánk drága életéveit az öröm által egy párral megtoldani. Ugyanakkor a bazilika remek kereszt-oltárképének megszentelésében is részt vett és ünnepélyes érseki szent misét mondott. Ez alkalommal kétszer szerencséltette a papnöveldét is magas látogatásával s ezóta a növendékek feledni nem tudják a leereszkedő, szeretetében oly bámulandó, vonzó, oly véghetetlenül kedves főpapot. Második látogatása alkalmával a növendékeket étkezés közben is meglepte ebédlőjökben s itt az elragadtatás határt nem ismerő fokra hágott, midőn e nagynevű méltóság véghetetlen kedvességgel önkezűleg osztogatta ki a növendékség nagy részének a fölhordott ételeket. Másik igen nevezetes alkalom, mely várva várt nagyméltóságát ismét örvendő körünkbe hozta, az esztergomi ősrégi papnövelde uj lakházának ünnepélyes megnyitása volt. Ő amaga a bíboros főpappal együtt szentelte meg e növelde gyönyörű házi kápolnáját s a díszes házat is, ő hívta segélyül ünnepélyesen e jelen tanévre a Szentlelket, ő mondotta az első szent misét az uj kápolnában imádkozva az intézet és fényes lakház alapitói és érdemesültjeiért, mi pedig viszont imádkoztunk érte, s kit oly méltólag képvisel, szentséges atyánkért. Jelen volt harmadszor az október 15-diki ünnepélyen is, midőn Esztergom városa szent Vincze leányaiban fejedelmi ajándékot kapott biboros főpapjától. Önméltósága magas szép termetű s vonzó külsejű, de még vonzóbb belsejü; nyájassága s folytonos élénk kedélye, megnyerő vidámsága által elragadja a vele érintkezőket. — Jelleme gyémánt, lelkülete egyetlen a maga nemében, bár méltósága kitűnő, lelke szerény és alázatos. Midőn egyházi ténykedést végez , igéző méltósága meghatóankomoly, ájtatossága megindító, hangja zeneszerü, éneke elbájoló. A diplomatiai testületnek lelke, a szentséges atyának buzgó s méltó képviselője. Engedje a jó Isten, hogy azon legmagasb méltóságot, mely reá vár, sokáig viselhesse az egész egyház örömére, minket pedig kedvelt magyarjait még sokszor részesithessen oly órákban , melyeket éltünk legboldogabbjainak büszkén nevezünk. Ki viseti.