Katholikus Néplap. 1869. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)

1869-01-07 / 1. szám

PEST, 1. félév. 1. szám. Január 7. 1860. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár : helyben félévről forint 31! A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egyszeri Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél- fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társulat igazgatóságához kérjük intéztetni.1évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Képek a kereszténység múltjából. A rómaiakkal való háború kitörése. Midőn Nabukodonozoi Assyria királya, ötszáz évvel előbb Jeruzsálemet meghóditá és elpusztítá, és Sedeciás királyt és Izrael népét a babyloni fogságba hurczolá, hallatá Jeremiás próféta siralmait az iszo­­nyuságok, szenvedések és büntetések felett, melyek az elpusztított, megsemmizett Jeruzsálemet érték. — De nem csak a jelen, hanem a jövő szorongatta­­tásaira forditá figyelmét a szent látnok, úgy hogy panaszló siralma egyszersmind jövendölés is volt. — „Vétkezve vétkezett Jeruzsálem, azért lett bujdosóvá. Az ellenség kinyitotta kezét mindenére, mi kívánatos volt. Látja a pogányokat bemenni az ő szentélyébe. Minden népe fohászkodik, és kenyeret keres, minden drágaságaikat odadják eledelért. Hálót vetett lábaim­nak, és visszatérített az Ur.“ (Jeremiás siralma 1). — „Anyáiknak mondották a kisdedek és csecsemők : hol van a kenyér és bor? midőn elfogyatkoztak mint sebesültek a város utczáin, és kilehelték lelköket anyáik ölében. Tehát az asszonyok megegyék méhök gyümölcsét, az egy arasznyi kisdedeket, kiket kezei­ken hordozának ?“ (Sir. II.) „Még a szörnyetegek is nyújtják emlőiket, és szoptatják kölykeiket, de az én népem leánya kegyetlen mint szruetmadár a pusztá­ban. Kenyeret kérnek a kisdedek, s nincs ki szegne nékik. A kik gyönyörűségben lakmároztak, elvesznek az utakon. Jobban jártak, kik fegyver által estek el, mint kiket az éhség megölt; a gyöngéd érzésű asszo­nyok,­ kezeikkel főzték meg fiaikat. (U. ott, IV.) És ötven évvel később Babylonban jövendölvén Dániel próféta, igy szólt: „És Krisztus a fejedelem megöletik, és nem leszen az ő népe, mely őt megta­gadja. És egy nép jövendő fejedelmével a várost és szentélyt széthányja, ennek vége pusztítás. Elfogy az eledel és egyéb áldozat, és leszen a templomban a pusztaság utálatossága.“ (Dániel 9. 26 — 27.) És az utolsó időben, mily sokszor, s mily bán­kódva hirdeté az Üdvözitő Krisztus Jeruzsálem sorsát! Midőn egykor egyike tanítványinak bámulva mondá a templomról: „Mester! nézd minő kövek, és minő épületek“, felelvén Jézus mondá neki: „Látod-e mind e nagyszerű építményeket ? Nem hagyatik itt kő kövön, mely le nem rontatnék.“ (Márk 13, 1—2.) Más alkalommal bánkódva igy szólt: „Jeruzsálem, Jeru­zsálem ! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azo­kat, kik hozzád küldettek, hányszor akartam egybe­­gyűjteni fiaidat, mint a tyúk egybegyűjti csirkéit szárnyai alá, és nem akartad? Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok.“(Mát. 13.37 — 38.) És azon napon, midőn örvendező tanítványai között dicsőséges beme­netét tartá Jeruzsálembe, sírt a város felett, mondván : „Vajha megismerted volna te is legalább ezen a te napodon, a mik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől. Mert rád jőnek a napok, és körülvesznek ellenségeid árokkal, és körül­fognak, és megszorongatnak téged mindenfelől. És földig lerontanak téged és fiaidat, kik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.“ (Luk. 19­­41 —44.) Most más hangok és jelek következének! Hét évvel Jeruzsálem ostroma előtt, midőn a nép nem is gondolkodott a Róma elleni háborúról, egy férfi jelenik meg a népből a sátoros ünnepek alkalmával a város­ban, ki Jézusnak Ananus fiának hivaték. Váratlanul emelé fel szavát a templomban, és siralmas hangon igy szólt: „Szózat keletről, szózat nyugatról, szózat a világ mind négy részéből! szózat a város és templom, szózat a vőlegény és menyasszony, szózat az egész nép ellen!“ És e kiáltással elhagyá a templomot, szerte barangolt Jeruzsálem utczáin, és piaczain foly­tonosan hangoztatva a mondott szavakat. Némelyek az előkelőbbek közöt­t fenyegető panaszhangokat nem tűrhetvén, elfogaták, és szigorúan megbímnteték őt; de más panasz nem jött ki ajkain, mint ugyan­azon panaszhangok.1

Next