Katholikus Néplap, 1870. január-június (26. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-06 / 1. szám

melyekből az apáczák, és ama körülmény a legundo­­rabb hangulatba hozta őket. Ez időben a király (II. Ferdinánd) az anyák óráit és költőit szokta igazgatni. — Egy más alkalommal a magyar királynak (III. Ferdinándnak) anyját, a király­nét, egy meredélyes lépcsőzeten, melyen inkább kúszni, mint menni lehetett, a padlásra kelle vezetnie, hol a királyné (II. Ferdinánd hitvese) a fehérneműek szárit­­gatására erkélyt szándékozott építtetni. Étkezés után a királyné az apáczákkal közösen dolgozik, és együtt végezé a délesti ájtatosságot, velök imádkozván. Eleo­nóra királyné tiszteletben tartá Paula perjelnőt, ha ez megbetegedék, saját orvosait küldé hozzá, úgyszintén saját asztaláról étkeket is, sőt leereszkedőleg szolgála­tokat is ten neki, és társalgóit vele. A királyné az újból építendő kolostor tervrajzát is elkészítteté. 1630. július 16- kán véve ez kezdetét. Visszatérve megkoronáztatása után 1630-ik évben (Magyarországból) a királyné, koronázási öltözékét a zárdának ajándékozó. A nép zúgolódni kezdett, mivelhogy különféle há­zak vásároltattak meg a zárda kiépítése végett. A spanyol király testvére, Mária herczegnő a zár­dát egy aranynyal kivert és drága kövekkel kirakott szekrénykével tisztelé meg, a sekrestyében levő ostyák őrizésére. — Mansfeld gróf pedig ében­fából készült ke­reszttel, a rajta függő Krisztus képe ezüstből lévén. 1631- ki június hó 17-kén Thonhauser Klára fiatal gróf-kisasszony öltözék be. — Ez udvari hölgy annyira megijedt, midőn a Bécsbe érkezett karmelita apáczákat látá, hogy arczát is elfödé. Domonkos (karmelita) perjel ugyanakkor megjövendölé neki , hogy az udvari kis­asszonyok közös, ő fog legelsőben a szerzetbe lépni. — Egy hétre rá, ismét két udvarhölgy öltözék be. 1631- ben nov. 23-kán Trips Karolina-Mária bárónő szintén úgy tőn. 1632- diki ápril 18-kán minicheni Stoczin Mária kisasszony, ugyanazon év május 2-kán a prot. vallás­ról lemondott Schlick Dorka gróf kisasszony, május hó 17- kén pedig Spiring Mária-Klára bárónő és udvarhölgy öltöztetének föl. A háború tartama alatt fönakadt az épitkezés, de 1632-ben újból megkezdték , Károly karmelita­ áldozát, ki jó építész volt, bízatván meg annak vezetésével. 1633- ban oct. 22-kén a királyné, Eleonóra, az új zárdatemplom alapkövét téve le ünnepélyes módon. E kő nyiladékába a királyné egy vas­tartályt tett, és ebbe egy aranypénz-, és következő felirattal ellátott ércz­­tábla illeszteték : A keresztény elit az ó­szövetségen alapszik, ez pedig épen nem tartalmaz hitregéket. Volt e vízözön? Tagadhatlan az, a világtörténelemben is. Az ősnépek egyezőleg alliták, bárminő hitnek, vagy miveltsé­­gb­ek valának is, hogy egykor a világot vízözön bob­ta el. Sőt nyelvök szerint, fölemlítik azoknak neveiket is, kik a vizözön­„A legszentebb és megoszolhatatlan Szenthárom­ság dicsőségére és örök emlékül Eleonóra, római csá­szárné, Magyar- és Csehor­szág királynéja, osztrák fő- és mantuai herczegnő. II. Ferdinánd római császár (és uralkodó magyar király), III. Ferdinánd­­(trónörökös koronás) magyar király, Lipót főherczeg passaui püs­pök, Mária­ Anna és Czeczilia Renáta főherczegnők jelenlétében, bizonyos vonzalomból és kegyeletből, ünnepélyesen tévé le (Eleonora) a kármelhegyi szent Illésről nevezett gyülekezet sarutlan kármelita apáczai zárdájában az első alapköv­t, és azt szent József patri­­archának, a Boldogságos Szűz jegyesének áhítattal szentelé 1633. okt 22-kén.­ Ennekutána Ditrichstein bibornok énekes szent­misét mondott, és valamennyi uraságok a kolostorban ebédelének. — Deczember 3-kán a templom fölszen­teltetett. 1634-ben julius 20-dikán az apáczák által lakott ház nagyon roskatagnak találtaték , mihez képest újra kelle építtetnie, és a zárdaszüzeket ezalatt máshová át­helyezni. E végre a cs. és kir. udvari várlak közelében levő ház jelölteték ki számukra. Eleonóra királyné örvendve örvendezett, hogy szeretett apáczái ismét közel lesznek hozzá, és II. Fer­dinánd király egy alkalommal ugyanazért tréfálkozva azt mondá , „hogy attól fél, mikép most többször el fogja őt veszteni, mert egész napokat töltene majd az ő kedvelt karmelita­ apáczáinál.“ A főudvarmesterné bizaték meg azzal, hogy az apáczákat négy zárt udvari hintóban ideiglenes lak­hely­ükbe vezesse. A zárda­ testvérekkel együtt 18-an valónak a apá­czák. A szent Kláráról nevezett király-kolostor mellett kelle­ttkocsizniok, és ott szentmisét hallgatának. De Paula perjelnő és Beatrix anya, kinek nagynénje ama kolostorban volt, az egész napot ott tölték el, a király (II. Ferdinánd) és Eleonóra királyné is akkor a király­zárda ebédlőjében közösen együtt étkezének, és a per­jelnőnek is — a királyné parancsára, ebéden ott kell­ maradnia. Szeptember 15-kén a fiatal Sternberg Eufrozina- Dorka grófnő lépett a zárdába. Nászhozomány fejében vitt magával 14 ezer forintot, és két­ezer forint értékű ékszert, október 15-kén le is téve a szerzetfogadalmat. Ugyanazon 1645-dik évben beöltözködik Greller Anna- Szilárdka a főherczegnő és utóbb bajor választófejede­lemnő udvarhölgye. (Vége következik.) Devics József­­ből megmenekültek. A zsidók Noénak nevezék őt, Kaldeában Xisuthurnak, a hinduknál Satlavratinak, az ős helléneknél Deu­­kálionnak, a mexikánoknál Terpinek, sat. Azért az ősnépek nem is mertek a síkságon lakni, hanem csak a hegyeken, mert féltek a vizözöntől, nehogy meglepje ott őket; miként azt Plátó bizonyítja, négy századdal Krisztus előtt. (De legib. 1. 3.) — Meg ne csaljanak! I. A vizözönről.

Next