Katholikus Néplap, 1870. január-június (26. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-13 / 2. szám
PEST, I. félév. 2. szám. Január 13. 1870. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár : helyben félévre 1 frt 31 A pályázatok beigtatásáért tized sorig minden egykr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél-szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlésévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik. A Bécs-belvárosban hajdan virágzott karmelita apácza-zárda, és cs. k. uralkodó házunk az iránti buzgó érdeklődése. (Vége.) 1638-ban február 15-kén meghalt II. Ferdinánd, élete 59, uralkodása 18-dik évében. Eleonóra (megözvegyült) királyné búcsút von apáczáitól és férje tetemeivel átköltözködik Gráczba. 1638-ban márt. 11-kén a zárdanők bevonultak újból épült kolostorukba. A királyné ünnepélyesbevonulásuknál jelen volt, és sajnálkozik, hogy az udvari zenekarban a harsonák (trombiták) és dobok hiányzanak, minthogy e hangszerek ép azon időben Magyarországban voltak, hol akkor országgyűlés tartalék. A királyné e szavak kíséretében adá a perjelnőnek a kulcsokat kezébe : „Ím e zárdának kulcsai, melyeket én tisztelendőségednek kézbesítek, imádkozzék érettem Istennel.“ A perjelnő átvéve a kulcsokat mondá : „A mi jó Istenünk adjon fölségednek ,ily nagy jótéteményéért nem csak minden boldogságot e földön, hanem öröküdvösséget is a mennyben, és a királyné kezét mély hódolattal megcsókolá. Délben a királyné, daczára lankadtságának, a konyhába ment, és onnan vivé az étkeket az apáczáknak az ebédlőbe, kiknek mindenképen szolgált. A perjelnő beteg és erőtelen vola, olyannyira, hogy nem járhatott, mivel pedig senki nem volt jelen, hogy őt hordszékben vigye, azért a királyné fölszólta egy másik apáczát, hogy ő és ez ketten őt fölemelve vigyék. A királyné oly nagymértékben elárasztó jótéteményeivel a zárdát, hogy maguk az apáczák megsokalva a szabadkozának. 1647-ben január 20-kán Vallmerode Mária Anna, május 1-jén pedig a lotharingi herczeg főudvarmesterének leánya, Margit báró kisasszony öltözködének be. Az özvegy királyné, Eleonóra, a zárda melletti házat megveve, ott von lakást, és a kolostorba nyiló ajtót töretett át hogy az apáczák imáiban és ájtatos gyakorlataiban részt vehessen. — A királyné megvakult, 8 hónapig lakott a zárda melletti házban. — Az orvosok tanácsolák neki, hogy ismét az udvari palotába költözködjék. A királyné a szentség hírében elhunyt Paula perjelnőt különösen tisztelé. Halála után néhány év múlva kiásatá annak tetemét, mely el nem rothadva épségben találtatott, és most is a gmundeni karmelita apáczák kolostorában, rézkoporsóba fektetve, találtatik. 1653-ban Eleonóra királyné egész udvarával a zárda melletti házába visszatért. Ő az imádságokat és ájtatossági gyakorlatokat együtt végezé az apáczákkal, és velük étkezék haláláig a közebédlőben. A királyné három évig volt beteg- Ő szenvedéseit a legnagyobb önmegadással viselé. 1655-diki jun. 27-én a szentségekben részesült. A zárda-személyzet rostélyzaton át, mely a királyné hálószobájába szolgált, szemlélé a királynét. Jezsuita gyónatyján és néhány karmelita áldozaton kívül, Mária lotharingeni herczegnő, a királyné testvérének leánya volt jelen, ez unokahugát a királyné maga nevelé, és fölötte szereté. I I. Lipót császár és király, a királyné unokája és a királyi udvar Magyarországban valónak. Csakis a kis 9 éves herczegnő térdelt a királyné ágya előtt, a királyné rátekintvén e gyermekre, a legszeretetteljesebb hangon mondá : „Mit akarsz Mariskám ?“ Mivel pedig a herczegnő zokogása miatt nem szólhatott, a gyónatya a királynénak mondá : „Fölségednek végáldásáért esenkedik a herczegnő.“ De a királyné lelke alázatosságában vonakodék attól, és mondá, hogy ő nem méltó áldást adni; még kevesbbé akará a rácsozatnál térdelő apáczákat megáldani, daczára annak, hogy ezek és az egész udvari személyzet áldását kérték , csakis hoszszas rábeszélés után hajtott kérésekre. 2