Katholikus Nevelés, 1909 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1909-01-01 / 1. szám
4 BEKÖSZÖNTŐ sikerrel jár e nemű akciója, ha a nagyméltóságú püspöki kar is fölkarolja ügyünket. Egyesületünk nélkül ma sem beszélhetnénk hitoktatási tanfolyamról, még kevésbé szertárról. Hogy pedig mindkettőre mily égető szükség volt, bővebben kimutatja lapunk előző évfolyama. Lapunk léte talán leghangosabban kiáltja, hogy egyesületünk életképes, hogy tömérdek anyag van a kölcsönös megbeszélésre, a fölvilágosításra, a védelemre, néhol a támadásra, mindenekelőtt pedig rendkívül alkalmas és minden másnál nélkülözhetetlenebb eszköz a hitélet emelésére. Ez pedig lehetetlenség megfelelő tanítás nélkül. Annak idején «Programmunk» cím alatt már volt szerencsém kifejteni, hogy a hittanítás alapja a hitnek, ez pedig az egyház és az ő összes egyleteinek, intézményeinek létföltétele. Azóta ez az igazság mind világosabb lett előttem. A franciaországi szomorú állapotok és azok a veszélyek, melyek a többi országokban, így nálunk is a valláserkölcsös nevelést, az iskolát, magát az egyházat fenyegetik és a modern társadalomból száműzni iparkodnak, korántsem a keresztény politika balfogásai, hanem főleg a hit hiányából erednek. A modern ember előtt idegen és sokak előtt szinte gyűlöletes minden, ami a túlvilágra, a hitre, a vallástanításra csak emlékeztet is. Ez az irtózat a minden természetfölöttitől rákfenéje minden modern vallásellenes pedagógiai törekvésnek. Sokan a mi táborunkból országgyűlési többséggel iparkodnak megmenteni a katholikus iskolaügyet és az iskolákban a vallástanítást. Kétségkívül szükség van erre az eszközre is. De sokkal természetesebb eljárás ugyanazon fegyverekkel leverni, ártalmatlanná tenni vagy megnyerni az ellenfelet, mint idegen hatalom segítségével győzelmet aratni. Mert a politika a pedagógia terén idegen hatalom, mely győzni tud, de a pedagógusokat oly kevéssé tudja meggyőzni, mint teszem azt Bánffy, a politikus Hermant, a természettudóst. Véleményem szerint szakférfiak csak ugyanazon nemű érvekkel dolgozhatnak, mert a vita tárgya is ugyanaz. És jól jegyezzük meg, hogy iga