Katholikus Nevelés, 1926 (18. évfolyam, 2-10. szám)

1926-02-01 / 2. szám

42 NEVELŐ HITOKTATÁS nélkülözheti a vallásos tanítást. Azonban bár az oktatás a leg­fontosabb nevelőeszköz, azért mégis csak eszköz s mint ilyennek a célhoz kell igazodnia, annak szolgálatában kell állania. S bár ezt mindenki elfogadja és hangoztatja, a gyakorlatban mindig a nevelői feladatok szorulnak háttérbe s a tanítás felszívja csaknem az összes rendelkezésre álló időt és erőt. Göttlert ennek fő okát abban látja, hogy bár az összes forgalomban lévő kateche­­tikák megtartják ezt a kettős felosztást (1. katechetikus tanítás, 2. katechetikus nevelés), a módszer tárgyalása mindig csak az első részben történik, teljesen didaktikus elvek alapján, mindig csak azt tartva szem előtt, hogyan lehet a közlendő anyagot legcélszerűbben a tanuló értelméhez közelebb hozni. A vallásos nevelés methodi­­kájával pedig alig foglalkozik valaki. Pedig a nevelés jelentőségét épen a katechézisben növeli az a körülmény, hogy a katechéta nem csupán a jövőnek dolgozik, mint egyik-másik profán stádium. A gyermek nem várhat, míg az elméjében elraktározott ismeret valamikor életté lesz váltható. A gyermek vallási szempontból kész egység, akinek nemcsak jövője van, hanem jelene is. Halhatatlan lelke van, nem kevésbbé értékes, mint akármely felnőtté . Teljes értékű tagja Krisztus egyházának, akinek üdvössége époly fontos, mint egy felnőtté. Vannak kísér­tései, vannak erényei és bűnei, melyek örök sorsa felett minden pillanatban dönthetnek. Meghalhat minden pillanatban s a kateche­­tának, mint gyermek-lelkipásztornak nem lehet nagyobb gondja, mint az, hogy növendékeit a halál bármely pillanatban kegyelem­állapotban találja. így megy át a súlypont a katecheta tanítói feladatáról annak nevelői feladatára. Vannak, akik nem is tesznek különbséget a katecheta oktató és nevelő munkája között s a katecheta egész feladatát a keresztény nevelésben látják. Gatterer1 2 ezt a kettős felosztást megtartja ugyan, de az oktatást ő is csak úgy tekinti, mint a nevelői sikernek feltétlenül szükséges előfeltételét („eine durchaus nothwendige Vorbedingung für einen soliden erzieheri­schen Erfolg“) s hangsúlyozza, hogy a tanítást és nevelést nem úgy kell felfognunk, mint a katechézisnek egyenrangú kettős célját, hanem a tanítás háttérbe vonul a nevelés mellett és annak alá van rendelve.­ Nem felesleges tehát nevelő hitoktatásról beszélni. Mert még az új müncheni módszerben is, mely magát életiskolának ne­vezi, a súlypont még jórészt a tanításon van s a tevékenységet­ ­ Religiöse Erziehung und katechetische Methode. Münchener Katech. Kurs 1910. 125. 1. 2 Michael Gatterer S. J. Katechetik. 3. Aufl. Innsbruck, 1924. 7. I. 8 Wenn wir als Zweck der Katechese religiöse Unterricht und religiöse Erzie­hung angegeben haben, so dürfen beide Ziele nicht als Koordiniert aufgefasst werden, sondern der Unterricht tritt gegen die Erziehung sehr zurück, und muss ihr subordiniert werden. Katechetik. 118. I. . f Eä

Next