Katolikus Nevelés, 1940 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Az „életre-nevelés“ kérdéséhez ... Dr. Marczell Mihály, Budapest. Az újabbkori iskola a sokirányú kísérletezgetés után az életre­­nevelés alaphangját ütemezi. Vallás, egyén, állampolgár, mint cél, el­vesztette varázsát és helyét az élet hangzatos célkitűzése foglalta el. A pedagógiai elmélkedők közül egy sem tagadta az élet fontosságát, de annak tartalmi értékét, vagy a tudásban, vagy a szociális szolgá­latban, vagy az egyéni hed­onizmusban, illetve altruizmusban akarta felfedezni. Ezért van az, hogy olyan szétágazó irányt követett az isko­láztatás célkitűzése. Nem merném állítani, hogy ma már sikerült megtalálni az eltérő vonalakat egybefonó egyetemes eredőt, de az mind inkább megálla­pítható, hogy ezt az összeforrasztó irányt a gyakorlati életre nevelés körében keresik. Az én kérdésem tehát az, vájjon a hittanárok és a hitoktatók munkája szolgálatot teljesít-e a legnagyobb, az élet vonatkozásában? Mielőtt a feleletre térnék, tisztázni kell az életfogalom tárgyi tar­talmát. Ez a fogalom ugyanis lehet egyéni, társadalmi tartalmú. Lehet immanens és transzcendes értékű. Lehet a megélhetés jobb ,­ ke­­vésbbé jó feltételeit biztosító. Lehet technikai készségeket kialakító és szellemi erőket csak a gyakorlatra szűkítő, röviden: lehet az élet a mesterember kenyérkereseti területe, de lehet a lélekszárnyakat feszítő lendületnek diadalmas erénye. Az egyikben a kenyérkereső sivárjává egyszerűsül az élet, a másikban a szellemiség érvényévé nemesül a „Homo viator“ minden erőfeszítése. Aki az előbbi és leszűkített tartalmú életre gondol, az az iskola tanító és nevelő munkáját a részleges szakképzés kis keretére szűkíti. Nem lehet tagadni, hogy „a gyakorlati életre nevelés“ jelszava alá húzódik igen sokszor az az irányzat, amely a fizikai életben szükséges technikai, ipari és kereskedelmi, vagy az otthoni életben nélkülözhetet­len családi ismeretek területére, avagy a szociális életben elengedhe­tetlen közösség igényeinek kielégítésére szűkíti az iskolai tanító-nevelés területét. Azért hangoskodnak sokszor a reáliák, az ideáliák ellen! Azért szenved sok támadás a humanum, a matériák miatt. Egész egy­szerűen ez annyit jelent, hogy a humanisztikus tanító-nevelés igen sok és erős ellenzésre talál ... A latin-görög műveltség a gyakorlatias élet előnyei miatt hátrányba kerül .. . Nagyon természetes, hogy ebben az állásfoglalásban keményen 1940 január.

Next