Katolikus Nevelés, 1942 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
2 Akik útnak indulnak: tályú elemi, gazdasági, ipari középiskolák, polgári, líceum, képző akadémia, stb.) tananyag beosztási terveket, tankönyveket, módszeres olvasókönyveket terjesszünk a nagyméltóságú püspöki kar elé, hogy a gyakorlat embereinek véleményének meghallgatása után vehessük a döntő és kötelező irányítást. Ez a két munkaterv nem könnyű teljesítmény elé állítja az egyesület új vezetőségét. — Az elméleti rész szorgos tanulmányt, odaadó, fáradságos búvárkodást igényel. De ebben az odaadó munkában a tagok és tisztviselők együttes munkájáról lesz szó! Nem volna helyes, ha a kutatás és az odaadás tartós kötelessége csak a vezetőség vállán pihenne. Itt minden testvért — fővárosi és vidéki körök tagjait egybefogva — arra kérem, hogy könnyítsen munkavállalással a vezetőség gondján. Jól tudom én azt, hogy a gyűlések látogatása és az ottani okulás is nagyon hasznos, de a közvetlen írói munkába való bekapcsolódás egyenesen férfiúi kötelesség! Aki ismeri a tollforgatást és keresztény gondolatai vannak, adja lelkének javát a „Kát. Nevelés“-nek, amelynek hasábjain többen okulunk testvéreink tudományos kutatásain vagy tapasztalatokra támaszkodó megállapításain. A mi nagy múltú egyesületünk nem mondhat le arról az elsőszülöttségi jogáról, amely őt a katolikus nevelés lényeges munkájában egyenesen hangadlásra kötelezi. A hittanárok és hitoktatók együttese a katolikus gondolat élő hangszórója. Csakis ők figyelhetik meg — épp a gyakorlati tanítás útján — a jól vagy kevésbbé jól alkalmazható módszerek helyességét vagy helytelenségét, ők hallják és tapasztalják az ifjúság lélekigényeit, ők látják a lelki fejlődés fakadását vagy a rügyfagyasztó behatások káros következményeit. Az ő hangjuk meghallgatása nélkül alig lehet helyes irányt szabni a vallásos nevelés részletkérdéseiben! De ezt a hivatásunkkal kapcsolatos jogot csak akkor gyakorolhatjuk, ha együtteseinkben, gyűléseinken vagy értékes foyóiratunkban közöljük tapasztalatainkat. Ez a munka pedig épp a mai súlyos időkben fontos, mert hisz elég gyakori az ellentétes világszemlélet berkeiben az a hangoskodás, amely a nevelés egyetemes vonalvezetését a természetfelettitől való mentesítés szintájáig akarná lesüllyeszteni. Nem találhat komoly meghallgatást ez az elsilányulást eredményező követelődzés, ha a katolikus és nemzeti nevelés értékes hittanári és hitoktatói gárdája tudásban, szellemben az elsők közé küzdi fel magát. Erre a magaslatra azonban csak az elméleti kutatás, a gyakorlati megfigyelés és a gyakori papírra vetés juttat fel bennünket. A gyakorlati munka, a tantervek előkészítése, a tankönyvek megírása és megbírálása szintén egyetemleges kötelesség. A vezetőséget a legfelsőbb hatóság kitüntette azzal a bizalommal, hogy az egyesület hivatottjainak bírálatától teszi függővé a könyvek megjelenését. Ez a kitüntető elismerés a múltnak szól, de természetesen a jövő erőfeszítéseire is hangos. Legyünk olyanok, akik méltók erre a kivételes megbecsülésre! De a lelket emelő megtiszteltetés mellett az a tárgyi ok is késztessen komoly munkára,ogy a régi és fárasztó áldozatosságban megöregedők első kísérleteit ekünk kell a tökéletesedés útján előbbre juttatni. Tudni kell azt, hogy