Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)
1985-01-06 / 1. szám
-4. oldal Vízkereszt Olvasmány Izajás próféta könyvéből (60,1-6) Készülj fel, gyújts örömlényeket, Jeruzsálem! Eljött világosságod: az Úr dicsősége ragyog fölötted. A földet sötétség borítja, a népeket homály fedi, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége látható lesz benned. Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned tündöklő fényességhez. Nézz körül, és lásd: mind összegyűlnek, és eljönnek hozzád. Fölkerekednek fiaid a messzeségből, és lányaid minden tájról. Ha majd látod, boldogság tölt el: szíved csodálkozástól és örömtől remeg, mert tengernyi sokaság özönlik feléd. Karavánok lepnek el, tevék érkeznek délről és keletről. Eljönnek mindnyájan: aranyat, tömjént hoznak, és az Úr dicsőségét hirdetik. Ez az Isten igéje. Zsoltár (71,2, 7-8,10-13) Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Isten, ítéletedet add át a Királynak, igazságodat királyi Fiadnak! Igazságban ítéli ő a népet, igaz mértékkel mér a szegénynek. Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Napjaiban az igazság világa nyíljék, és teljes béke legyen a világ végéig! Uralkodjék tengertől a tengerig, a folyamtól a földnek széléig! Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Távoli királyok és a szigetek lakói ajándékokat hoznak néki. Hódoljon néki a föld minden királya, legyen szólgája minden nemzet! Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Megmenti a hatalmastól a szegényt, az úgyefogyottat kímélni fogja. Megkönyörül a szegényen és az árván, a szűkölködőn, akit nem segít senki. Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (3,2—3, 5—6) Testvéreim! Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Kinyilatkoztatásból ismertem meg Krisztus titkát, amelyről a korábbi időben nem tudtak az emberek. De most a Szentlélek az apostoloknak és a prófétáknak kinyilatkoztatta. Eszerint: Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei Isten ígéreteinek. Ez az Isten igéje. Alleluja! Láttuk napkeleten csillagát, és eljöttünk, hogy hódoljunk az Úr előtt. Alleluja! Evangélium Szent Máté könyvéből (2,1-12) Miután Jézus megszületett Heródes király uralkodása idején a júdeai Betlehemben, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe. „Hol van az újszülött Messiás király? — kérdezték. — Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” Ennek hallatára zavarba jött Heródes király, és vele együtt egész Jeruzsálem. Összehívta tehát mind a papi vezetőket és a nép írásmagyarázóit. Tudakozódott tőlük, hol születik a Messiás. Ők azt mondták: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te Betlehem, Júda földje, nem vagy a legkisebb Júda jelentős városai között, mert belőled származik a Fejedelem, aki kormányozni fogja népemet.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét, majd ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, kérdezősködjetek tüzetesen a Gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki!” A bölcsek meghallgatták a királyt, és útra keltek. A csillag pedig, amelyet napkeleten láttak, továbbvezette őket, míg végül odaért a hely fölé, ahol a Gyermek volt. Ott megállapodott. A csillag láttára nagyon megörültek. Beléptek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Leborulva hódoltak előtte. Aztán felnyitották kincsesládájukat,, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Álmukban figyelmeztetést kaptak, ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek haza országukba. Ezek az evangélium igéi. Chicagóban felavatták Több mint háromezer lengyel emigráns jelenlétében Chicagóban leleplezték Jerzy Popieluszko emlékművét. A közel két méter magas kereszten a következő szöveg olvasható: Popieluszko emlékművét „Az emberi jogok védőjének, az 1984. október 19-én a kommunisták által meggyilkolt Jerzy Popieluszko atyának emlékére. ” KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA P. KISS BARNABÁS OFM 19+G+M+B+85 Csönd van... Az izgalmas napok és hetek után, a bevásárlások, az ajándékkeresések, az üdvözlő lapok megírása után hol tartunk most? Ajándékainkat átadtuk, jókívánságainkat ismerőseinknek, barátainknak és rokonainknak továbbítottuk. Azt fejezik ki mindezek, amit magunk is remélünk, ami után magunk is vágyakozunk: a boldogságot, békét és örömet. Ezeket nem lehet kikényszeríteni, megérdemelni vagy megvásárolni. Ezek adományok, ajándékok, amelyek felülről, hitünk szerint az Istentől jönnek. Egyesek közülünk talán még hátra vannak, bensőleg és külsőleg. Ezeknek nem lehet beszélni a békétlenségről és az emberi nyomorúságról. Zokon vehetjük-e tőlük? Vannak öregek, magányosok és szomorúak. Talán egy kedves szóra várnak, amely újra erőt és vigasztalást ad nekik. Zokon lehet venni tőlük? Vannak gyermekek, akik talán csak örülni tudtak, mert megkapták a kért ajándékokat. Még pihenhetnek is talán, mert nem kell iskolába menni. Lehet-e zokon venni tőlük? Ilyen különbözőek, ellentétesek vagyunk. Csönd van... Nem halljuk a harangok zúgását, a tűzijáték pattogó és durrogó hangját. Talán nem is érezzük, hogy valami új kezdődött el? Igenis új kezdet van, az újrakezdés ajándékában részesültünk, ha a külső körülmények kevésbé változtak is. Különleges előjoga az embernek, hogy lehetősége van mindent elölről kezdenie, elhatároznia, hogy az új esztendőben bizonyos dolgokat jobban csinál, mint eddig. Nem szabad elveszítenünk a bátorságunkat akkor sem, ha a múltban szándékaink nem valósultak meg. Talán közelebb jutunk azok megvalósításához a most kezdődő évben. Csönd van... Ebben a csöndben kell elhatározásainkat megfogalmazni. Legyen csönd bennünk! Ha lehetséges, ne hajszoljuk magunkat és másokat, teremtsünk egy kis nyugalmat. Egy író a rohanást „az élet negatív változatának” nevezte. Jelen korunkat is jellemzi a túlzott elfoglaltság, a stressz és a türelmetlenség. A szerelmes fiataloknak sok idejük van egymásra. Az oltárhoz lassan és kimérten mennek a papok, így van ez a temetésnél és a körmenetnél is. A leggyorsabban rohanó autós is mérsékeli a sebességet, ha tanúja lesz egy balesetnek. A komputerek gyorsan dolgoznak. Sokan kellemetlenül emlékeznek a siető és dudáló taxisokra. Vagy gondoljunk a sajnálatraméltó gyermekekre, akik minduntalan azt hallják: „Hagyjál békén, most nincs időm rád!” A rohanó látogatókra, akik beteg és idős rokonaiknak még szólni és panaszkodni sem engednek, mert csak a maguk problémáival vannak elfoglalva. Ráérni saját magunknak, bensőleg nyugodtnak lenni, nemcsak kedvezően és megújulásként hat ránk is, hanem embertársainkkal szemben is más légkört teremt. Csönd van... Elég volt a sok ajándék, elég volt az ujjongás. Valóban Isten ajándékát ünnepeltük-e, a legnagyobb ajándékot, Jézust? Talán sokan bevallják: azt bizony egyszerűen elfelejtettük. Egy történet, amely így is történhetett: egy családban fiú született. Nagy volt az öröm. Az anya és apa leveleket írtak, amelyben örömüket osztották meg rokonaikkal és barátaikkal, akiket meghívtak a keresztelőre. Igazi ünnep volt... A keresztelő után a lakásba mentek együtt ünnepelni. Az előszobafal kevés volt a kabátoknak és kalapoknak, így sokan a hálószobába tették kabátjukat. Aztán többen is hasonlóan cselekedtek. Egy figyelmetlen vendég az alvó gyermek ágyára dobta kabátját. A később érkezők is odatették. A másik szobában ünnepeltek, ettek, ittak és nevettek. Mikor az anyának eszébe jutott, hogy megnézze gyermekét, ott találta megfulladva a sok holmi alatt. Értjük-e a történet jelentését? Csönd volt, amikor tulajdonába jött Jézus. Csak szülei vették körül a betlehemi éj csöndjében és szegénységében. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Persze Jézust nem lehet „megfullasztani”, mert ő él akkor is, ha nem vesszük észre vagy ha nem törődünk vele. De nagyon szomorú, ha el tudjuk felejteni. Elmúlt az ünnep — karácsony —, s ezzel Jézust is elfelejtjük. Elég lesz majd húsvétkor vagy csak a következő karácsonykor szentmisére menni... Remélhetőleg többen vannak, akik ezt mondják közülünk: Jézus hozzánk jött, elfogadtuk, helyet adtunk számára az életünkben. Mi nem feledjük el, és nem is hanyagoljuk el. Különben a karácsony szomorú ünnepe lenne hálátlanságunknak. A 19+G+M+B+85 jelet talán nem kell magyarázni? Vagy mégis? Mint tudjuk, január 6-án (vagy annak táján) szép szokás még ma is a házszentelés. Akkor a szertartás keretében a pap megáldja a házat, majd felírja az évszámot és a három bölcs — Gáspár, Menyhért, Boldizsár — nevének kezdőbetűit. Emlékezteti a család tagjait az év folyamán a JELRE, akihez a pásztorok, a királyok és népek zarándokoltak. Kispap éveim emléke jut eszembe... Ezen a napon a szeminárium minden helyiségét megszentelte a spirituális atya, és mi kispapok énekszóval kísértük. Ma is hallom a hatvannégy fiatal teológus zengő énekét: „Mennek, mennek a csillag után, gyermeki hittel megy a karaván. Új esztendőben mi vigadjunk, vízkereszt napján hálát adjunk.” Ma, ezen a szép ünnepen, a csillag fontos szerepe is jelentős. Ez vezette a bölcseket Keletről Jézushoz, az új Királyhoz. Minden kétséget és kérdést félretéve hittek és bíztak a jelben. Majd megtalálták a gyermeket és Anyját, s aranyat tömjént és mirhát adtak. Az ő szemük világos volt, mert a szegényes házban Mária Gyermekében felismerték a népek vágyát, a Messiást. Ez volt az Úr megjelenése igazán, mert a Gyermekben Isten dicsősége ragyogott fel. Ezélt az első imádás, amely azóta kitágult az emberiség, az Egyház imádására. De hol vannak a népek? Felismerték a titokzatos Gyermeket? Ma is jönnek a Heródesek a gyilkosság szándékával. Ma is vannak akadályok, amelyek mögött Krisztus tagjait, barátait elnyomják, üldözik és megölik. Ma is van a népekben közömbösség és érdektelenség. Sokan kibérelik a kereszténységet, és teljesen távol élnek Jézus tanításától. Ha bennünket megindít a csillag, akkor tennünk kell valamit. Ajándékot, hitet, hűséget és szeretetet, szolgálatot és készséget kell hoznunk. Helyesen értelmezzük a mai ünnepet, ha fontosnak érezzük Istenünk Jézusban való megjelenését a világban. Legyünk csillagok másoknak! A csillagok megbízhatók, számítani lehet rájuk, mert meghatározott törvények szerint haladnak. Tehát a mi feladatunk is, hogy világítsunk azoknak, akik Krisztust keresik. Életünkkel nyilvánítsuk ki őt, aki megadja, hogy ebben az esztendőben is lehessünk épek testben és lélekben. Most már nincs csönd... mert „három szent bölcs hozza a szívét, hozza a váró nemzetek hitét”. Mennyei ajándék Az év hétköznapjai a munkával és gondokkal néha egyhangúvá és fáradttá teszik testünket és lelkünket is. Gyakran jár az eszünk a megoldatlan és kellemetlen dolgokon. Elfelejtünk örülni a meglévő jóknak, s nem mindig derűsen nézzük az életet. Aztán az egyik téli napon igen érdekes dolgok történnek veled. Amikor kilépsz lakásod ajtaján, a szomszéd hangosan és mosolyogva köszönt téged. Máskor is ott szokott lenni, de szótlanul hagyott téged elmenni mellette. S amikor sorba állsz az autóbuszmegállónál, hogy jó helyet kapjál, az előtted álló fiatalabb előre enged téged. Máskor mindenki tolakszik, könyököl, ma előzékeny és udvarias. Megváltoztak volna az emberek? Amikor munkádból hazatérsz, még mindig eszedben van ez a változás az emberekben, akikkel ma találkoztál. Levélszekrényedben is szeretetet emlegető képeslapokat találsz rokonoktól, barátoktól. Néha még olyanoktól is, akiket személyesen nem ismersz. Ilyenkor milyen sok szép fér el egy levélben, s mennyi örömöt tud szerezni! Valami jó, meleg érzés támad a te szívedben is, és amikor belépsz lakásod ajtaján, szeretettel öleled meg házastársadat, és a vacsora után fiaddal, lányoddal is elbeszélgetsz. Mintha ma sok minden megváltozott volna. Nem mindenütt és nem mindenkivel történik így, de ha jól megfigyeled, mégis nagyon sok ilyen eset és változás látható. Miért? Mi okozza? Rájössz, hogy karácsony előtt vagyunk, és van valami a levegőben, amit az emberek megéreznek. Hogy mi ez a valami, nehéz lenne szóval megmagyarázni. Valami, amit a Teremtő adott, s ami a mostani rohanó, anyagias és hitetlen embert is megfogja. Karácsony lehelete. Mennyei ajándék. A szeretet. Titokzatos erő. Nem tudja senki sem, hogy mi és hogyan jön. Egyszerre csak érezzük, hogy szeretünk, embert, fát, virágot, állatot, madarat. Szeretünk, és ez jó érzés. Örömöt, erőt ad az élethez. Egyes áltudósok azzal akarják magyarázni a szeretetet, hogy ez csak kémiai összhang azzal, akit szeretünk. Milyen nagyot tévednek! Jézus, Szent Pál, Szent Ferenc mindenkit, minden embert, még a betegeket, leprásakat, rosszakat is szerették; kémiai összhang lett volna bennük minden ember iránt? A szeretet titokzatos, mennyei, lelki ajándék számunkra a Teremtőtől. És ez még most is felcsillan az emberekben ilyenkor karácsony táján. Kár, hogy csak ilyenkor. És kár, hogy ezt az érzést nem mindenki fejezi ki helyesen. Mert a Teremtő jóságának ezt az ajándékát a mindenek megrontója, a sátán igyekszik az emberekben rossz irányba terelni. A testre, az élvezetekre helyezi a hangsúlyt. S vannak bőven segítőtársai, csatlósai. A hitetlenek serege, a nyereséget hajszoló kufárok, akik reklámmal, tv-vel, zenével, szórakozással csak saját anyagi hasznukat akarják biztosítani a szeretet jelszavával is, így lesz a szeretet ünnepéből egyesek részére csak bolyongás az üzletekben, haszontalan ajándékok elcserélgetése, szórakozás, eszem-iszom. Mert a sátán ma jól dolgozik. Mi azonban — akik már a keresztekkel is megismerkedtünk az életben — keresünk magunknak egy csendes, meghitt helyet, családi összhangot, elővesszük a régi, gyermekkori emlékeket, próbálgatjuk a szép karácsonyi énekeket, és arra gondolunk, hogy mennyivel szebb és boldogabb lenne ez a világ, ha a szeretet megmaradt volna annak, aminek a Teremtő szánta. Csendes éj, szentséges éj. Titokzatos éj. 1985. január 6. Céline különleges életútja a kommunista ligától a Karmelig A PANORAMA D'AUJORDHUI című francia katolikus hetilap érdekfeszítő életútról számol be. Ma is vannak pálfordulások, Isten ereje ma is hatékony sok ember szívében — így lehetne a cikk lényegét összefoglalni. De nézzük a részleteket! Céline Párizs északi külvárosában született a háború után, kommunista munkáscsaládból. Tizenkét éves korában Sztálin az istene és evangéliuma. 1968-ban különféle szélsőbaloldali mozgalmakban találjuk. 1983-ban gyökeres fordulat áll be az életében: 35 évesen belép a karmelita rendbe. S hogy miként jutott el eddig? Ő maga így mondja el: „Meggyőződéses kommunista családból származom. Nagyapám a kommunista párt Saint Denis-i részlegének pénzügyi alapját kezelte, szüleim számára pedig Istenben hinni anynyit jelentett, mint betegnek lenni.” Tizennégy éves korában tagja a Vietnam elnevezésű, trockista jellegű bizottságnak. Később a kommunista forradalmi liga egyik megalapítója és lelkes tagja. Húszéves korában — miután elkötelezettségéről folyamatosan tanúságot tett — a szélsőbaloldali mozgalom magas funkciókat szán neki. És harmincöt évesen megfordul az életpályája — a Karmel felé. „Nem volt az a benyomásom, hogy sokat változtam..— jegyzi meg. — Lényem mélyén ugyanaz maradtam. Ez lep meg leginkább. Az irány, amely mellett döntöttem, valójában megfelel az énemnek, annak, amit mindig is kerestem. Mégis annyi évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek és elfogadjam.” Szülei tizennyolc évesek voltak, amikor Céline megszületett. A háború utáni években nehéz sorsuk volt, ezért a kislányt a nagymamára bízták, aki hét éven át nevelte. „Amikor visszatértem szüleimhez, családunk még egy kislánnyal szaporodott. A húgom mellett nemigen éreztem magam jól. Semmit sem mertem,kérni a szüleimtől, inkább megvártam a hétvégét, hogy nagymamámnak elpanaszolhassam bajaimat.” Céline szülei fiatal koruknál fogva nem tudták elnyerni bizalmát. Ezt valahogyan pótolni kellett: a szélsőbaloldali politikai mozgalmakban. „Meg akartuk menteni a világot — mondja. — Az emberek