Katolikus Szemle 6. (1892)

1. szám - Értekezések és elbeszélő czikkek - Mihályfi Ákos: A sajtó és a katholikusok

A sajtó és a katholikusok. A sajtó rohamos elterjedésétől századunk közepéig — hazánkban tovább is — szomorú adatokat tár elénk a szellemi élet statisztikája. Ezek szerint a nyomtatott betű elterjedésével arányban áll a katholikus vallásos élet — katholikus hit és erkölcs — csökkenése. Minél nagyobb lett valamely országban az olvasó­közönség, annál inkább ritkult a rendíthetetlen természetfölötti­ hit s a belőle fakadó katholikus élet. Minél inkább növekedett az újsá­gok, regények, tudományos folyóiratok és munkák előfize­tőinek s olvasóinak száma, annál inkább csökkent a gyó­nók és áldozók csoportja; annál kisebb lett a templomba, misére, prédikáczióra járók száma; annál ritkább lett az egyház törvényeinek hű és lelkiismeretes megtartása a nyilvános és magánéletben egyaránt, de annál gyakoribb lett a hittel ellenkező élet — és halál. Ezt a szomorú statisztikát nemcsak egyes aggódó katholikusok vették észre, — éppen nem. Maguk az egy­ház ellenei mutatnak ujjongva reá. Gúnyolódva mondják: íme a vallásnak csak addig volt mindeneket átható és éltető ereje, míg a társadalom legnagyobb része nem szerette a betűt s a tudatlanság sötétében élte napjait. Minél jobban oszlik e sötétség, — s ezt a nyyomtatott betű oszlatja el, — annál jobban gyengül a kath. egyháznak a társadalomra kiható ereje. Mint a denevért a nap sugara visszaűzi sötét rejtekébe: úgy szorítja vissza a

Next