Katolikus Szemle 2. (1950, Róma)

1. szám - Mihalovics Zsigmond: Jézus új korszakának hirdetője, P. Lombardi

JÉZUS ÚJ KORSZAKÁNAK HIRDETŐJE, P. LOMBARDI Egy hang szárnyal Európán, sőt az egész vilá­gon át és lelke repes annak, aki meghallja. Sok han­got kell ma hallanunk. Hatalmasak szájából olyano­kat, miktől szívünk megborzong. Olyanokat is, amik­től ugyan reményünk éledez, hogy gyorsan el is múljék. Ez az uj hang azonban úgy érkezik hozzánk, mint a bátorító harangszó viharfelhőkön át. Pater Lombardi ajkáról szállt fel ez az új hang — Itáliából, de immár felfigyelnek rá az egész vi­lágon. Az Or­öle Városban csendült fel először. Egyetemek aulájában és templomok évei alatt kezdett Pater Lombardi beszélni. Aztán a színházakba ment, de ezek is szűknek bizonyultak. Akkor a tereken és stádiumokban állott fel. Mind több ember gyüle­kezett össze előtte. Beszédjét hangszórókon át több templomba is átvitték egyszerre, hogy hallhassák, akik hallani akarják. Már 200.000, 300.000 sőt 500.000-en is voltak. Nyelvi akadály nincs előtte. Az első Pünkösd rejtélye ismétlődik meg. Minden nép a saját nyelvén hallja. E hang Jézus közelgő korszakáról szól. Nem va­lami nagyszabású népmisszió hangja. Nem az egyes lelkek megtéréséért hangzik fel csupán, hanem azt a meggyőződést ébreszti fel, hogy a merőben emberi erők csődje után, a liberális és kollektivista ideálok csődje után, egyedül az Evangélium, a szociális me­zőkön alkalmazott « jóhír », az az erő, mely meghoz­za az új korszakot, « Jézus korát ». A világ fekete felhőit átszelő hangot az a meggyő­ződés izzítja át, hogy e korszak hamarosan felvir­rad. « A szeretet hadjárata » —­ mondja e hang — Jézus korát hirdeti, a világ teljes megújulását, Jézus szellemében. Jézus visszatér övéi körébe, hogy meg­mentse őket. Bennünket, kiket rémlátások gyötör­nek. Jézus közel van hozzánk. A keresztes hadjárat hangja átjárja immár az egész világot: készítsétek el az Úr út­ját! Legyetek készen, hogy Jézust fogad­játok ! Pater Lombardi nevét plakáton látjuk Olaszor­szág minden városában. A legnagyobb tereken vi­tatkozik marxistákkal és százezrek szíve dobog fel hallva a hirt Jézus közelgő korszakáról. Láttuk őt Santa Maria Maggiore-ban, éjféli órában, a Con­fessio mellett állva. A Bölcső úgy árasztotta felfelé ezüst fényét, mint Isten hófehér karácsonyi ember­szeretetét, m­íg feje felett az ősi mozaikok, rejtett fényforrások erejével,­­ tündöklő ragyogásban mu­tatták Krisztus világuralmát. Roppant férfi­ tömeg lélekzetét visszafojtva itta magába szavait, hogy azu­tán vállaikra emeljék őt és körülvigyék a mennyei fényektől ékes bazilikában. Láttuk őt a San Pietro-ban, Szent Péter sírja mellett beszélni. Azt gondoltuk , ez egy ember legna­gyobb felmagasztalása, hogy a Szikla mellől, a Pápai oltár árnyékából hirdetheti Jézust. A két felséges bazilika díszeivel szemben éles ellentétet adott Páter Lombardi egyszerű jezsuita ruhája. Az alakja, az arca, nem a nagy fanatikuso­ké és fanatizálóké. Hangja nem a rendkívüli embe­rek zengése, maga is úgy mondja : « az én szegény hangom ». Gesztusa sem azoké, akik világot akarnak meghódítani. Ritkán és egyszerűen lendülnek karjai; semmi sincs rajta a híres szónokok kellékeiből. De hát mivel magyarázhatjuk meg Pater Lom­bardi rendkívüli eredményeit? Miért szűk részére a legtágasabb színház, ülésterem, vagy katedrális? Miért tömte meg Bécsben zsúfolásig a Stephans­kirchét és környékét legalább 20.000 ember és hall­gatta őt megrendülten másfél óra hosszat anélkül, hogy egy is eltávozott volna közülök? Ugyanakkor az Am Hof, a St. Othmar, az Altlerchenfelder és a Canisius templomokban, tehát Bécs négy legna­gyobb templomában hangszóróval közvetítették e beszédjét s a templomok környéke emberektől feke­téllett és fej-fej mellett szorongott az üres szószék körül, amelyről csak egy hangszóró szólt hozzájuk. Miért tömték meg tömegek a müncheni Frauen­kirche hatalmas íveit és környékét annyira, hogy a forgalom is teljesen leállott? Hiszen P. Lombardi nem beszél jól idegen nyelveken, s németül igen gyen­gén. A kézirathoz volt tehát kötözve és szónoki erejét nem tudta kifejteni ugy, mint az édes olasz­nyelven. Miért ismétlődik meg e jelenet mindenütt, ahol csak alakja feltűnik? Franciaroszágban, Svájc­ban, sőt az USA-ban is? Fürkészve nézem azt a szép füzetet, amelyet ró­la kiadtak. Látom Nápolyban, szülőházában, szülei­vel és hét testvérével állani a családi ház erkélyén.

Next