Katolikus Szemle 3. (1951, Róma)
1. szám - Fekete Szilveszter: A szentév Pápája
mok életét áttekintő tudással, bár reménytelenül tette meg javaslatait az okos békére. Tudjuk, hogy közvetlenül eredményt nem ért el. Annyit azonban elért, hogy a széteső világban a népek jobban ráébredtek az Egyház szükségességére. S később, ha nem is mindig a legnemesebb indítékból, de keresték irányában a megértést. XII. Piusról mind pályafutása, mind a világhelyzet folytán azt hinnék, hogy e diploma pápák közé tartozik. Hajlandók volnánk keresni nála azokat a hagyományokat, amelyek két nagynevű elődére emlékeztethetnek, hiszen mind a kettő hatással lehetett reá. A tények azonban, legalább is a kívülálló megfigyelése szerint, mást mutatnak. Nem állapíthatjuk meg azt a sürgő, részletekben is hatását éreztető diplomáciai tevékenységet, amely az említett két főpap idejében az Egyház nagyarányú tekintélynövekedését eredményezte. Nem szabad félreértenünk a mondottakat : XII. Pius is tudatában van feladatának s sohasem mulasztja el, hogy az Egyház fejeként a világ zűrzavarában elvi magasságú, irányító szavát ne hallassa. Vagyis e kérdéseket is az eszmék magasságába emeli, így mutatja meg, hogy az ellentétek tülekedésében könnyű volna a helyes utat megtalálni, ha az érdekelt felek tiszta erkölcsi elvektől s nem az önzéstől meg egyéb szenvedélyektől vezettetnék magukat. Talán egyedül az ő lelkében és az ő szavaiban olvadnak össze a béke hirdetése és a szabadság hangoztatása oly módon, hogy mögötte sem hatalomféltés, sem gazdagodási vágy nem húzódik meg. Ne feledjük természetesen azt sem, hogy ő más helyzetben van, mint elődei voltak. Most két erő áll egymással szemközt s az egyiknek egész tartalmát a világmeghódítás hatalmi vágya tölti ki. E mértéktelen célnak minden alá van rendelve. Mit kereshetne a pápa ilyen társaságban? Hogyan nyúlhatna be olyan küzdelembe, ahol az ellenfelek egyike minden körülményből fegyvert kovácsol magának? Ha megértést tanusítana, e közeledésével is gonosztetteket igazolnának. Ha erősen és kitartóan szembefordulna, ürügyet keresnének, hogy híveit fordítsák ellene. A lelkek pásztora számára egy út látszik kijelölve: nyugodtnak kell maradnia minden lehetőség között és ügyelnie arra, hogy a társadalom rendjét biztosító elvek el ne homályosuljanak. Ezt teszi ő. Leméri, megállapítja, mi történik és utána megfontoltan kijelenti, meddig közömbös az Egyház s mikor kell a lelki érdekek miatt határozottan állást foglalnia. Magatartása semmikép sem nevezhető tétlenségnek vagy szenvedőleges meghódolásnak a tények előtt. Akit mi néha csak az eszmék és szép gondolatok hirdetőjének tekintenénk, súlyos helyzetekben rettenhetetlenül bátornak és tevékenynek bizonyult. Pápaságának kezdetétől mind a mai napig nem titkolta ellenszenvét a párterőszakra épített rendszerek iránt. E meggyőződését kifejezte még akkor is, amidőn bizonyos előkelő körök a római világi társadalom részéről határozottan más irány felé vonzódtak. A legmerészebb tettre viszont a háború idején szánta rá magát. A Rómát ért első bombatámadás után a szentszéki követek előtt kijelentette, hogy a legközelebbi megismétlődés esetén személyesen viteti magát arra a helyre, amely a támadások célpontja lesz. Hadd érjék őt elsősorban azok a gyilkos eszközök, amelyek az örökvárost akarják romhalmazzá tenni. A legközelebbi támadásnál valóban elindult a megtámadt városrész felé. Többet nem küldtek Róma ellen bombázó gépeket. Fellépésének volt köszönhető, hogy mind Weizsaecker vatikáni német követ, mind Kesselring hadseregparancsnok meghajoltak kívánsága előtt és harc nélkül engedték át Rómát a szövetségeseknek. Ugyanez az erő és határozottság jellemezte őt a háború után : az általános nyomor enyhítésére sürgősen küldte el segítségét. Az eszmék hirdetője egyszerre a tettek emberévé válik, szíve-lelke áttüzesedik, mihelyt a szeretet parancsa esedékessé válik. Még ennél is állandóbban áthatja és élteti egész valóját mély áhítata. Életében egyáltalán nem válik ketté a világi ügyek elintézése és az Istennel való kapcsolat. Ha a természetes ember vonásait a gondolat ereje és a fegyelmezettség kimért óvatos lépései nem engedik érvényesülni, annál melegebb közelségbe kerülünk hozzá mint hívőhöz, mint áhítattal eltelt imádságos lélekhez, mint népével együttérző, együtt ünneplő pásztorhoz. Szónoklatainak, amelyek a Sz. Péter templom erkélyéről hangzanak el, a tömeg nemcsak szokásból, nemcsak a közösség igéző hatása alatt mintegy értelmetlen lelkesedésből tapsol, ünnepélyes szavaiban az egyszerű nép hite, vágya, reményei fejeződnek ki. Goretti Mária megindító sorsában és megdicsőülésében ő is ugyanazt látta, amit a legegyszerűbb hívő is megértett: a mindennapos kísértések között minden erőszakkal szemben tisztának maradni az isteni kegyelem legnagyobb diadala. XII. Pius részvétele a római zarándoklatokban a négy bazilika végiglátogatása által nemcsak tiszteletreméltó cselekedet, hanem egybeolvadt a hivők közösségével keresztény áhítatban, alázatosságban és bűnbánatban. A jubileum pápájára azért tekint mindenki a sötét idők ellenére bizalommal, mert lényéből a legmélyebb vigasztalás árad: az Isten nem hagyja el népét. Az elmúlt esztendő fénypontját, a november elsején lezajlott ünnepséget is ebből a szempontból kell szemlélnünk és megértenünk. A hitigazság már régóta komolyan érlelődött, az Egyház egyetemes vallomása mind jobban kifejeződött, akadály valóban nem állott a hittétel kihirdetésének útjában. De más főpásztor könnyebben várt volna. Talán inkább arra ügyelt volna, hogy az istentelenség veszélye ellenében egységbe fogjon minden jóakaratú embert. XII. Pius tervei felülemelkednek ilyen nagyon szűk megfontolásokon. Elhatározásait a megváltás világterveibe igyekszik beleszőni. Ő csak arra nézett, hogy az ünnepélyesen kihirdetett hittétel ismét a Boldogságos Szűzre irányítja a népek figyelmét. Megismerhetik az üdvözülés tervét, részleteit, mozzanatait és közvetítőit. A mai élet kiábrándító valósága mellett érezni fogják a természetfölötti világ jelenlétét.