Katolikus Szemle 20. (1968, Róma)
1. szám - Békés Gellért: Huszadik évünk elé
BÉKÉS GELLÉRT HUSZADIK ÉVÜNK ELÉ Huszadik évünkbe lépünk. Ha már tíz év — amint 1958-ban írtuk — nem csekély idő egy külföldi magyar folyóirat életében, a húsz esztendő minden bizonnyal számottevő kor. Főleg akkor számottevő, ha olyan időszakról van szó, mint az elmúlt két évtized. Mert hogy súlyos volt ez a húsz év, azt senki sem vonhatja kétségbe. 1949 derekán, akkor indult meg a Katolikus Szemle, amikor a kommunista párt már teljesen hatalmába kerítette a magyar államot, és amikor Mindszenty bíborosérsek börtönbe vetésével a kormányzat arra készült, hogy az új marxista állam igájába hajtsa a magyar katolicizmust. Mihalovics Zsigmond, a magyar Actio Catholica volt országos igazgatója, és Kovrig Béla, a kolozsvári egyetemen a társadalomtudomány volt tanára, egy kicsiny értelmiségi csoport támogatásával — akikhez hamarosan, mint szerkesztő, Juhász Vilmos is csatlakozott — pontosan azért indította el a Szemlét, — amint Mihalovics prelátus az első kőnyomatos szám bevezetőjében írta, — hogy rendszeresen tájékoztassa a külföldre szakadt magyarságot népünk és egyházunk sorsának alakulásáról, és ezzel is szolgálja a külföldön élő magyarok szellemi kapcsolatát a « csúnyácska hazával». De sokkal katolikusabb szellemű volt ez a csoport annál, semhogy valami magyar szellemi gettót akartak volna létesíteni külföldön. Éppen ennek elkerülése végett állandóan figyelemmel kísérték az egyház és a nyugati világ szellemi életét, időszerű világnézeti, kulturális és társadalmi kérdéseit, s tájékoztatásukkal belekapcsolták a külföldi magyarokat az egyetemes egyház és a nyugati kultúra vérkeringésébe. Azóta is ez a kettő: a magyar sors és a keresztény humánum jelzik a Szemle szellemi látóhatárát, ám ez a látóhatár olyan meszszire ér, hogy elfér benne minden, ami keresztény hit, emberi kultúra, vagy magyar szellemi érték. Tizedik évfolyamunk bevezetőjében annak idején, programként, hitet is tettünk ezen eszmék és ezen szemlélet mellett. Katolikusok vagyunk, vallottuk s valljuk Babitssal ma is, a szónak nemcsak egyházi, hanem egyetemes emberi értelmében, mert hiszünk , a nemzeteken fölülálló, egész világnak szóló, katolikus