Kecskemét és Vidéke, 1892. január-szeptember (4. évfolyam, 1-63. szám)

1892-01-07 / 1. szám

2 KECSKEMÉT és VIDÉKE. legnagyobb gondot fordítjuk arra, hogy a lap tárcza-­­ rovatában megjelenő közlemények irodalmi színvona­lon álljanak és azon jó viszonynál fogva, melyben több fővárosi hírneves íróval állunk. Ígérjük, hogy olvasóink az irodalom jeleseinek nevével is gyakran fognak la­punkban találkozni. Nem zárkózunk el azonban a kezdők elől sem és szívesen közöljük a beküldött dolgozatokat, ha azok az alkalmazandó mértéket megütik. A lap eddigi munkatársai ezentúl is támogatni fogják lapunkat. Szóval, fő törekvésem lesz mint fele­lős szerkesztőnek, hogy a lapot minden családban nél­­külözhetlen, kedves olvasmánnyá tegyem, mind változa­tos és élénk tartalma, mind pedig komoly és tárgyi­lagos czikkei által. Ez röviden az én programmom. Keveset ígérek, de minden erőmből igyekezni fogok annál többet nyúj­tani, hogy a t. közönség fokozott pártolására érde­messé tegyem e lapot, melyet eddig is jóakarattal tün­tetett ki. Kecskemét, 1892. jan. 5. Röszler Gyula, felelős szerkesztő és kiadó. A magyarosodás utján. A magyarság az utolsó tíz évben csaknem egy millióval szaporodott. Ez a gyarapodás az ország összes lakosságához arányít.Ha éppen két, százalékot tesz ki, s a legfényesebb bizonysága annak, hogy a magyarság hóditó erővel rendelkezik s asszimiláló képességének hatalmát teljes mértékében érvényesít­heti, s hogy mindezeknél fogva ál­mára fen­tartó hivatása kétségbevonhatlan. Liberális törvényeink fokozatos fejlesztése mellett tehát, reményünk lehet, hogy szerencsés körülmények között, az egységes nemzeti állam iránt táplált vágyaink is teljesülésbe mehetnek. S mindezt leginkább annak köszönhetjük, hogy a magyar társadalom minden rétege akczióba lépett. Mert belátta elvégre azt, hogy azt, a benső vágyat, mely évtizedeken át tevékenységre ösztönözte, nem hagyhatja tovább tétlenségben,. S a magyar társadalom, mintegy parancsszóra nyomult előre a cselekvés porondjain. « Erélyes fellépésével félremagyaráz­atlan jelét adta annak, hogy legnemesebb czélja a magyarság teljes szuverenitását megvédelmezni, s a védelem közepette, ha kell, nemcsak visszaverni az idegen zsoldban álló eszmék erőszakosan betolakodó áramlatát, de egyszers­mind annak elterjedését csírájában is elfojtani. S a magyar társadalom ebbeli feladatainak siker­rel felelt meg. Hogy mily sikerrel, fényes tanúbizonyság a kilen­­czedfél millió magyar, mely Magyarországon él. Jzésen áll a magyar társadalom minden ponton. A nemzeti érdekek védelme mellett, mindenütt ki van adva a jelszó, az idegen törekvések r meggátlására nézve is. A nemzeti eszmék ébrentartását és fejlesztését a magyar társadalom most már érdeklődésének és lelke­sedésének egész hevével karolta fel, s nincs legkisebb okunk sem aggódni a fölött, hogy ez érdeklődés és lelkesedés lankadjon. Különösen a csak imént letűnt 1891. év örökké emlékezetes marad művelődési történetünkben, s a későbbi nemzedék is büszkén fog hivatkozni azokra a magasztos tényekre, melyeket Klio vésett ezen év történetének ércztábláiba. A magyar szellem, s a magyar szellemi kultúra terjesztése megindult minden vonalon. Közművelődési egyesületeink vállvetve, s egymással versenyezve buz­gólkodnak azon, hogy feladataikat sikerrel oldhassák meg A nemzet békés küzdelmét hirdető lobogó fentien leng m­ min­denütt. A hegy-völgyes Felvidék, a Duna partjain lakók, a bérezés Erdélyrész s az egész Dél­vidék éppen úgy lelkesül a szent ügyért, mint a ma­gyarság zömének édes otthona, az Alföld beláthatlan rónasága. - f­g­g S a magyar közművelődési egyesületek működé­sének koronájául üdvözöljük most a fővárosi Magyar Egyesületet. Mert mind­az, mi az ország szívének lakosságát lelkesedésbe hozza, éppen olyan arányokban hat ki a vidékre is. • A magyarosító befolyás éppen úgy észlelhető lesz majd a vidéken, mint a fővárosban. Éppen olyan e­llent­­állást fogunk kifejteni vidéken a germ­anizáczióval szemben, mint a fővár­osban. A vidéki törekvések szintén oda fognak irányulni, hogy minden ízünkben magyarokká legyünk."­ A magyar egyesület tízparancsolata prozelitákra fog találni a vidéken is, kik lelkes támogatói lesznek a szent ügynek. Terjedni fog a magyar szó mindenfelé, s ha a főváros adja ki a jelszót, ébren marad a hazafias köz­­szellem s tettekre lelkesít a folyton emelkedő nemzeti önérzet. S kihatása észlelhető le-ez majd a magyar sajtó, irodalom s a színészet pártolása tekintetében is... . A sok külföldi lap, amelylyel a vidék úgyszólván el van árasztva, kiszorul, s helyet enged a fővár­osi tisztességes magyar lapoknak. S ha a tízparancsolat azon pontja, mely szerint csak oly iparosoknál rendeljünk munkát és csak oly üzletekben vásároljunk, hol a c­ég, a kiszolgálás, a levelezés és a számla kizárólag magyar, a vidéken is foganatba megyen, akkor a magyarság térfoglalása óriási arányokat fog ölteni, ha figyelembe vesszük, hogy nagyobb városaink ipara és kereskedelme még mindig nem viseli magán a kizárólagos magyar jel­ 1. Sz­ám.

Next