Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-08-01 / 64. szám

Kecskemét, 1920 augusztus I. Vasárnap I. évfolyam, 64. szám. előfizetési árak . Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon : 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Emlékezzünk! Ma egy éve szomorú, szivet-lelket tépő temetési menetnek voltunk szemtanúi. Egy szegény, sokat szenvedett elhunytat kísértek utolsó útjára. Az elhunytnak a gyermekei és a gyászoló rokonság nem mentek a koporsó után, mert aki egy könnyet is falért ejteni e szerencsétlen halottért, azt a Lenin-fiúk fel­húzták a legelső fára. A koporsón olvashat­tuk a halott nevét: Keresztény Magyarország, élt 1060 évet. A halottas kocsi előtt nem vittek keresztet, hanem elbolondított, vörösbe öltözött alakok üvöltöttek zsidó népbiztosok­kal együtt. A temetőben készen állott a sír és a sír szélén a keresztény Magyarország sírásói: a szabadkőmívesség, a zsidó szel­lemű újságok és a vörös ember a kala­páccsal. Megérkezik a temetési menet, a kopor­sót leteszik a sír szélére, felcsendül az inter­­nacionálé, a sírásók sietve látnak munká­hoz — de ekkor felpa­tan a koporsó fedele és feltámad a halálra kínzott, a halálra gyötört Keresztény Magyaroszág. Ez történt egy évvel ezelőtt! Nem ku­tatjuk, kiknek a hibájából jutottunk ennyire. A jelen körülmények között a legfontosabb teendőnk, hogy ennek az új életre támadt hazának az új éset föltételeit biztosítsuk. Nem utánozhatjuk azt a szerencsétlen család­apát, aki leégett házának a helyén hol az eget, hol meg az üszkös gerendákat néze­gette és úgy elmélkedett a boldogabb jövő­ről, míg aztán házának felgyujtói bátorságot kaptak és házának a helyéről is elkergették őt. Nekünk, hogyha élni akarunk, lelkes szívű, dolgos kezű, értelmes magyarok után kell néznünk, akikkel lerombolt kicsiny há­zunkat újból felépíthetjük. De a múlt tapasztalatain okulva, szá­míthatunk arra, hogy hazánk, gaz árulói nem nézik majd tétlenül a mi élniakarásunkat, a mi építő munkánkat, hanem zavart igyekez­nek majd támasztani közöttünk, hogy meg­hiúsítsák talpraállásunkat. Éppen ezért a magyarságnak egyik kezében az építő szer­számot, a másikban a fegyvert kell erősen tartania. Ez más szóval kifejezve úgy hang­zik, hogy az egész magyarságban csak két tábor lehet: az egyik építi a hazát, a másik meg ott áll, s ez a hadsereg. De a had­sereg is csak úgy lesz megbízható és nem­zeti, ha annak minden tagja keresztény és magyar. Akit még ma sem hatnak át a ke­resztény erkölcsök és a magyar haza iránti szeretet, arra nem bízhatjuk rá az ezeréves hazánkat. Ha tovább is élni akarunk, ha Magyar­­ország alapjait le akarjuk rakni egy újabb ezer évre, ha azt akarjuk, hogy a bolseviz­­mus halálos mérge a nemzet testét soha többé meg ne fertőzhesse, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy megcsonkított hazánkban a keresztény erkölcsöt és a haza­szeretetet ültessük a trónra. .—­fl „Baross“ Szövetség augusztus hó 3-án, kedden délután 5 órakor az Iparos Otthon helyiségében értekezletet tart, melyre a szövetség összes t. tagjait tisztelettel meg­hívja az Elnökség. Tárgy: A budapesti ke­reskedelmi és iparkamara megkeresése foly­tán, a különféle kereskedelmi és ipari szak­mák részéről véleményadás a vasárnapi munkaszünet tárgyában. Dömötör Sándor jubileuma. Kedves öreg barátom, Dömötör Sándor, bocsáss meg, hogy én most merényletet akarok és fogok ellened elkövetni ! Mert te bizonyára alattomos merényletnek fogod minősíteni, ha valaki, akit te egy hosszú életen át bizalmadra és barátságodra mél­tattál, se szól, se beszél, hanem egyszerre csak kiáll a fórumra és rámutatva a te mun­kás és puritán életedre, rámutatva nemes életfelfogásodra s ennek cselekedetekben való megnyilvánulásaira, oda kiáltja a világnak: ime egy férfi, ime egy élet, akit és amelyet nemcsak tisztelni illik, hanem követni is kö­telesség volna! Hát legyek egyszer én is merénylő! Büntess meg érte, ahogy jónak látod. De meg kell lenni! Nem azért, hogy te nagyobb és tiszteltebb légy, mint eddig voltál, hiszen ez talán nem is lehet.­­Ha nem igen is szük­sége van rá a mai felfordult világnak, a gondolkodásában sok tekintetben megtévedt mai társadalomnak és legfőképpen az ifjú­ságnak, mely, ha valamikor, úgy éppen a mai zavaros eszmék és irányok idején szorul útmutató példákra. Ma a falak is „keresztény szellemet“ ordítanak, de a cselekedetekben annál több a pogányság. A te szivedben, a te házadban mindenkor élt, most is él az igazi keresztény szellem. Engedd meg, hogy beletekinthessen mindenki. Dömötör Sándor régi kecskeméti gaz­dálkodó családból származott. Született 1841. március 21-én. Középiskolai tanulmányait­ itt Kecskeméten és Budapesten végezte a Pia­rista-rend főgimnáziumában. Ugyanitt 1859- ben kitüntetéssel tett érettségi vizsgálatot. Ekkor a rend, melybe 2 évvel előbb belépett, szegedi főgimnáziumába küldte tanárnak. Egy évi 1859—60. tanárkodás után a Szent­­györgyön újra szervezett rendi theológiára ment, de másfél évi theológiai tanulmány után a rendből kilépett s Budapesten az egyetemen a jogi fakultásra iratkozott be. Mint pesti jogász saját munkájából tartotta fenn magát, tanította a Gajári , Pe­­jacsevits-, Markovits­ -és Simoncsits-családok közép és főiskolai tanuló fiait. Mint negyedéves jogászt szülővárosa 1867-ben hazahívta s ettől kezdve mint al­jegyző, majd telekkönyvvezető, előbb a városi közigazgatásnál, aztán a városi, később a kir. törvényszéknél munkálkodott kir. közjegyzővé történt kineveztetéséig (1875. ápr.) Közben kitüntetéssel letette az ügyvédi vizsgálatot, volt fél évig a reform, jogakadémián kise­gítő tanár és az itteni ügyvédegylethez is leküldött közjegyzői törvényjavaslat előadója. Határozott­ egyéniség és jellem a szónak szép értelmében. Jellemének pedig alkotó elemei: a mély, de soha nem türelmetlen vallásosság, az emberszeretet, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése, a munka szeretete és megbecsülése, továbbá az a tántoríthatatlan meggyőződés, hogy az élet, melyet Istentől kaptunk, nem a magunk kedvteléseinek kie­légítésére és önző érdekeink megvalósítására szolgáló magántulajdonunk, hanem olyan közvagyon, melyhez a család, a társadalom és a haza is jogot formálhat és végül az a nemes életfelfogás, mely szerint minél több jóban részesít valakit a gondviselés, annál többel tartozik embertársainak. Bizonyos, hogy Dömötör Sándor az ő jellemvonásainak egynémelyikét a szülői ház­nak és nevelésének köszönheti. De a leg­többje saját szerzeménye, mert szilárd aka­ratának és a magasra kitűzött erkölcsi cél állandó szemmel tartásának és követésének eredménye. Ahol pedig a jellem ilyen ala­pokon nyugszik, ott a lelki derékség és az élet értékes volta minden viszonyok között biztos. Midőn mint kinevezett kir. közjegyző 1875 augusztus 1. közjegyzői irodáját meg­nyitotta, csakhamar megmutatta, miként lehet egy uj intézményt megkedveltetni, iránta bi­zalmat kelteni s neki tekintélyt szerezni. Ő a közjegyzői intézményt a jogrend fontos szervének tekintette, mely, ha jól működik, felbecsülhetetlen hasznára válik az államnak és az egyes polgároknak egyaránt. Ez a szellem uralkodott kezdettől fogva irodájában. Alapos jogi tudása, szeretetreméltó tü­relmes modora, mellyel időt és fáradságot nem kimélve világosított­ fel mindenkit ügye­­bajának minden részletéről és következmé­nyeiről, soha nem ingadozó igazságossága, mellyel egyaránt képviselte és óvta mindegyik fél jogait és érdekeit, a rábízott ügyeknek gyors lebonyolítása és az a párját ritkító humanizmus, mellyel jogos munkadíjait ke­zelte , rövid idő alatt szinte határtalan bi­zalmat keltett iránta és irodája iránt Kecs­kemét közönségében, de még azokban a hi­­vatalokban és hatóságokban is, amelyekhez az ő okiratai kerültek. Pedig volt ő nem egyszer nyers is. Megtörtént, hogy a hozzáfordult feleket ri­degen kiutasította irodájából. Igen, mert a jogtalan haszonra való számítás, a félreve­­zetési szándék s más efféle csalafintaságok őt is megkörnyékezték. De sserencsés em­berismerete, tisztán látása s az érdekek har­cának alapos fürkészése hamar felfedték előtte az ilyen sunyiságokat. Dömötör Sándor érdeme tehát — azt hiszem, bátran állíthatom, — hogy a köz­jegyzői intézmény Kecskeméten mindazoknak a várakozásoknak megfelelt, melyeket a tör­vényhozás annak idején hozzáfűzött, vala­mint az is, hogy sok ezer zavaros telek­könyvi és vagyoni állapot közmegnyugvásra rendeztetett. Az iránta való­­hálás tisztelet általános e városban. Hiszen ha mindazok, kik ügyes­bajos dolgainkban hozzáfordulva az ő elő­zékenységét és szívességét a lefolyt 45 év alatt tapasztaltuk, most egyszerre oda áll­nánk ablakai alá, igen tekintélyes tömeget alkotnánk. Azonfelül a helybeli egyházak, társulatok, egyesületek, sőt maga a város is nem egyszer élvezték fontos szolgálatai al­­kalmával vissza nem utasítható generozitá­­sát. Az általa el nem fogadott vagy be nem hajtott jogos közjegyzői díjak pedig, ha együtt volnának, tekintélyes vagyont tenné­nek ki. íme, ilyen szellem uralkodik 45 év óta az ő irodájában. A szakadatlan munka, éle­tének egyik legfőbb éltető eleme. Ő még most, 80 ik évében is nap mint nap 7, de legtöbbször 8 órát dolgozik. Ha ebben a szerencsétlen Csonka-Magyarországban . . . No, de ne térjünk mellékvágányokra! Mind­ez azonban csak egy része Dö­mötör Sándor munkásságának. Mióta vissza­tért Kecskemétre, folyton szolgálta ő egyhá­zát, városát, ennek közintézményeit hol tu­dásával hol tanácsaival, hol közvetlen munkájával, hol adományaival, sokszor mind A Katta­ Legényegylet 1-én Népmulatságot tart.

Next