Kecskemét és Vidéke, 1926. július-december (7. évfolyam, 25-50. szám)
1926-07-04 / 25. szám
2. oldal Kecskemét és Vidéke 25. szám. új ezer évben visszaszerezhetjük mindazt, amit nemtörődömséggel, gondatlansággal, patópáloskodással elveszítettünk. EURÓPAI ESZMEÁRAMLATOK Bármennyire határokkal elkülönítve élnek egymástól a nemzetek, az egyes koroknak eszméi vannak, amelyek nem ismernek se geográfiai, sem mondvacsinált, úgynevezett békeszerződésekkel legyőzött államokra diktált határokat. Bár a magyar politikában maradandó gyökeret vert, az az irányzat, amelynek megszemélyesítője gróf Bethlen, mégis tanácsos, hogy figyelemmel legyünk azokra az irányzatokra, melyek a külföld nagy nemzeteit mozgatják. A Franciaországban egymás után bekövetkező kormányválságok iskolapéldáját mutatják annak, hogy az apró pártokra és párttöredékekre szakadozott francia politika bármennyire is igyekszenek egyesek benne a bal felé való eltolódást kierőszakolni, ezek a törekvések teljesen sikertelenül maradnak, mert amint a híradások mutatják, most már éppen tizedik esetben Briand kapott megbízást kormányalakításra. A radikális Herriot, aki nemrégiben még Lyon város polgármesteri székében ült, mindent elkövetett, hogy a legszélsőségesebb politikai irányzatok felhasználásával is kormányt alakítson, de ez dacára minden baloldali megalkuvásnak még nem sikerült. Ellenben nagyon jellemző az európai közszellemre, hogy Briand, hogy mentse, ami még menthető — a zuhanó francia frankról van szó — még a slovén Poincaré támogatását is kénytelen igénybe venni, hogy Franciaországnak kormányképes hatalmat biztosítson. Nem kevésbé érdekesek azok az események, amelyek most Németországban zajlottak le, mert dacára annak, hogy a német nemzet fölött jelenleg baloldali orientációjú, belpolitikai uralom van, mégis oly értelemben nyilatkozott meg ez a levezetésében is hatalmas állam, hogy nem kobozzák el a német fejedelemi házak vagyonát. Nagy agitáció előzte meg ezt a népszavazást s az agitációból különösen ki- vették részüket a radikális elemek, mégsem tudtak olyan népszavazási ered-ményre szert tenni, hogy a fejedelmi családokat vagyonától megfosszák. Ha ezeket az európai áramla-tokat figyelembe vesszük, meg kell állapítanunk, hogy ma már kiábrándultak a nemzetek abból a politiká-ból, amelyik igen gyakran csupán a demagógiára támaszkodva szélsőségekre hajtották a lelkeket. A lehiggadás folyamata meg- indult s ez abban a mederben találhat maradandó elhelyezkedést, amelyben nyugszik Magyarországon is az a politika, amelyiknek sikerült megmenteni a munkának és előrehaladásnak lehetőségét a szélsőségektől. Az a túlzott nacionalizmus, amelyik állandóan fegyvereket csörtet, bizonnyára épen úgy nem szolgálhatja a munka lehetőségét és a nemzetek közötti béke fenntartását, amint nem szolgálja ezt a másik ellentétet sem. Mi nagyon örülünk, hogy hazánkat nem kell féltenünk már azoktól a megrázkódtatásoktól, amelyek a konszolidációt mindig szélsőségnek. Nem hirdetjük azt, hogy tűzzel-vassal ki kell pusztítani az ellenkező politikai felfogásokat, de állítjuk, hogy azok maguktól felmorzsolódva pusztulnak ki annál hamarább, minél inkább őszinte világáramlat lesz a béke igaz kivonatna. Épen ezért örülünk, ha Nyugatról olyan politikai szelek fújnak, amelyek a romboló radikális szellemet távoltartják már a nemzetek megbizonyosodtak arról, hogy ezek tudnak ugyan rombolni, de nyomukban gyűlölet és pusztulás fakad. Emeletes vámsorompók zárják el egymás elől a különböző szerencsétlen békeszerződések által újjáalakított Európa országait. A hosszas háború következményei gazdasági téren súlyosan megérződtek, minden állam igyekezett válsággal küzdő iparának és mezőgazdaságának helyzetét magasra srófolt védővámokkal megkönnyíteni. A bolsevizmus embertelen kísérlete, mely az orosz nép millióinak bőrén akar megvalósítani egy életképtelen rendszert, Oroszországot kitörölte a termelő és fogyasztó államok sorából s ezzel nagy rést ütött a háború előtti Európa gaz- ijdasági rendjén. A másik nagy csapás a monarchia feldarabolása s ezzel ennek a zárt gazdasági egy-ségnek egészségtelen par- cellákra való tagozása. Nem csoda ilyen körülmények között, ha Európa eddig még soha nem látott gaz-dasági válsággal küzd s politikai agyrémek kerge- tése kedvéért feláldozza mindazt a jólétet, nyugalmat és gazdaságot, amelyet a békében nemzedékek megfeszített munkája meg- teremtett. Különlegesen szemügyre véve Magyarország hely- zetét, azt igazán nem mod- hatjuk fényesnek. Az utód- i államok belőlünk hizlalód- tak fel s mind az a rette- netes veszteség, amely a trianoni békeszerződés foly tán minket sújtott, az ő javukat szolgálja. A koncoj természetes féltésével igye-keznek a megmaradt csuka országot lehetetlenül egészségtelen és kínos gazdasági helyzetében megtartani, igyekeznek megmerevíteni azt az állapotot, mely nekünk kétségtelenül nem válik hasznunkra, de nekik sem a legkellemesebb. Mindamellett a nyílt vámháborúskodás terére a legutóbbi időkig egyik sem lépett. Csehország azonban megtörte a jeget s a legutóbb benyújtott agrárjavaslatok megszavazásával nyíltan kesztyűt dobott a magyar kiviteli lehetőségek felé. Az erre vonatkozó törvény szigorúan körülírja, hogy a minimális vámokból — amelyek azonban még mindig igen magasan vannak megállapítva — engedni nem lehet. Kérdezzük azonban, hogy ilyen körülmények között mi értelme volna egy magyar— cseh kereskedelmi tárgyalásnak ? Ha egyszer a cseh delegátusokat egy tételes törvény intézkedései kötelezik, amelytől nincs módjuk eltérni, akkor ezek a tárgyalások csak Magyarország részéről történendő egyenlőtlen engedmények elérésére irányulhatnak. Azonban a magyar közgazdaságnak is van annyi része, hogy a helyzet ilyen állása mellet le sem ül a cseh delegáltakkal tárgyalni, mert ez olyan volna, mint mikor valaki párbajra áll ki egy szál karddal a kezében, de ellenfelét páncélruha védi, míg ő csak közönséges vivódreszt ölt magára. Magyarország nem kereste ezt a vámháborút s őszintén megmondhatjuk, hogy nem örül neki. Megijedni azonban nem fog. Amennyire jó piaca volt a magyar gabonafölöslegnek Csehország, ugyanolyan jó piaca a cseh ipari termékeknek Magyarország, hiszen a múlt esztendőben az összes kivitelük Vb-e Magyarország felé irányult. Álljuk a ránk kényszerített harcot s védekezni fogunk úgy, ahogy tudunk s ahogy a legeredményesebbnek gondoljuk. Az iparcikkek terén még mindég sokkal nagyobb a verseny, mint az elsőrendű élelmiszerek terén s a gazdaságtörténet eddig feljegyzett minden példája azt mutatja, hogy az őstermeléssel foglalkozó államok az ilyen kenyértörésre vitt küzdelmekben, végül mindig felülmaradtak. HÍREK. — Requiem az elhunyt Magyar György lelkiüdvéért. A Kath. Népszövetség helyi szervezete július hó 9 én, pénteken reggel fél 8 órakor engesztelő requiemet tart a tragikusan elhunyt Magyar György szabadjakabszállási lelkész lelkiüdvéért a róm. kath. nagytemplomban. A szentmisét Révész István prelátus mondja. — Ötven fővárosi gyermek nyaral Kecskeméten. A népjóléti minisztérium és a főváros kezdeményezésére országos nyaraltatási akció indult meg azzal a céllal, hogy a nyári hónapokra a vidéki városokban nyerjenek elhelyezést a szegénysorsú fővárosi családok gyermekei. A gyermeknyaraltatás kecskeméti adminisztrálását dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnok és Biró Ádám népiskolai felügyelőigazgató vették kezükbe s ötven budapesti gyermek nyaraltatását vállalták el. A nyaraltatás költségeinek ötven százalékát eddig már sikerült fedezni, amennyiben az újpusztai iskolák építését végző vállalkozók készséggel felajánlották, hogy az építési munkáért nekik járó összeg két ezrelékét az akció rendelkezésére bocsátják. A költség másik felét társadalmi úton kívánják előteremteni. Szeretettel felhívják tehát mindazokat, akik részt kíván