Női felsőkereskedelmi iskola, Kecskemét, 1938
A történelmi igazság ereje Augsburg, Mohi, Mohács, Nagymajtény, Világos és Trianon szomorú emlékű, gyászkeretes lapjai a magyar történelemnek. Valamenynyi között azonban mégis a legigazságtalanabb, a legfájóbb Trianon. Honfoglaló őseinket a nyugati kalandozásokról leszoktatták Henrik német hadai. Az egyenetlenség, a magyar és kun testvérharc előidézte a tatárdúlást. Főuraink zsarnoki uralma, a pártviszályok okozói lettek a másfélszázados török rabságnak. Bocskai, Bethlen, Rákócziak diadalmas felkeléseit a Habsburg elnyomás követte. Kossuth lélekemelő szabadságharcát leverte, vérbefojtotta az osztrák és az orosz túlerő. Mindenütt találunk oki és okozati összefüggést, csak Trianonnál nem. A sok megpróbáltatást kiállott magyar nemzet önakaratán kívül sodródott a világháborúba. Bámulatraméltó hősiességgel harcolta végig, anélkül hogy tudta volna, miért is hullatja vérét. Harcolt, küzdött becsületből. Doberdó kopár szikláin, Isonzó, Piave medrében, a Mazuri tavaknál, Szerbia, Románia úttalan hegyei közt, Galicia és Volhynia széles mezőin, tehát Európa minden harcterén patakokban ömlött a drága magyar vér. Szövetségeseinkkel mindenütt ellenséges területen állottunk. Nem vertek le bennünket, mégis mi viseltük a világháború súlyos következményeit és itt is elsősorban Magyarország. A meghozott óriási véráldozat és dicsőséges küzdelem után el kellett fogadnunk a trianoni békeparancsot, amelynek minden pontja egy-egy halálos döfés Magyarország testébe. Trianonban az ezeréves Magyarország egységes földjét esztelen elvakultsággal szétdarabolták. Elvették tőlünk a Felvidéket, az Istenért, hazáért és szabadságért harcoló Rákócziak népét. Erdély, Magyarország hajdani védőbástyája, Bethlen Gábor megszentelt magyar kultúrájú és lelkű országa idegen kézre került. A dúsan termő Délvidék sem nekünk adta többé kukoricáját, acélos búzáját. Megraboltak fánktól, sónktól, érceinktől, fürdőinktől, életlehetőségeinktől. Két évtizeden át önmegtartóztatással, fegyelmezett türelemmel viseltük a megaláztatást. Nem adtuk azonban fel egy pillanatra sem a revízió gondolatát. Éreztük, hogy ez az állapot nem tartható fenn sokáig, hogy a reális magyar életérdek előbb-utóbb utat tör magának. Éreztük, hogy a szomorú Nagypéntek után a boldog feltámadás Husvétjának kell jönnie. Nem csalódtunk. November elején feltárult a trianoni börtön egyik ajtaja. Szétfeszítette, sarkából kidobta az igaz