Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1875-02-14 / 7. szám

ségek­ árakért a kormány jövőre bért fizetni nem fog, hanem megengedtetik, hogy a fedezés végett beállított minden kanca után e célra 50 kr. sze­dessék , elfogadtatott. A Szolnok- Csongrád jobbparti tiszaszabályo­­zási társulat elnöke, megküldi azon miniszeri ren­deletet, mely szerént az ínséges kölcsönnek végre­hajtás utjáni beszedetése, azok irányában , kik an­nak legalább '/3-át befizették f­elfüggesztetik. Miután intézkedésnek szüksége fönnem forog, tudomásul vétetett. A helyb. katonai állomás parancsnokság meg­keresi a polgármesteri hivatalt, hogy a 11. sz. cs. k. dragonyos ezred 6. százada részére holdankénti 10 frt. évi haszonbér mellett, gyakorló térül áten­gedett 36 hold föld haszonbérét szólítaná alább.­­ Miután ezen tér közvetlen a város alatt fekszik és a szomszédságában kiosztott földek évi haszonbére holdanként 25 -30 frtra rúg, a megkeresés teljesít­hető nem lévén, erről a megkereső katonai hatóság értesíttetni rendeltetett. Balla Pálné házafedelének engedély nélküli náddal javítása miatt a tanács által rá rótt 15 frt. birság, felfolyamodványa következtében, tekintettel szegénységére, 10 frtra leszállíttatott. Ifjú. Varga István hasonló ügybeni felfolyamo­dása, vizsgálat eszközlése és véleményezés végett, a tanácsnak kiadatott. A pusztaszeri jegyzői hivatal munkakörének megállapítása tárgyában beadott jogügyi bizottsági jelentés, azon utasítással adatik vissza, hogy ké­szítsen egyszersmind Pusztaszer községgé alakítá­sára vonatkozó szabályzatot is. Az utcai kutak fenntartása és a mellettük levő itatórájak eltávolítása iránt beadott gazdászati bi­zottsági javaslat elfogadtatván , az utcai kutak mel­letti jószágitatás eltiltatni rendeltetett, mire nézve a rendőrkapitányi hivatal utasítva lett. Az ürgés alatti bikalegelő haszonbérbe adatni rendeltetvén, a gazda­hivatal árverés megtartására utasíttatott. A jogügyi bizottságnak az árvaügyi szabályzat módosítására vonatkozó javaslata elfogadtatván, jóváhagyás végett fölterjesztetni rendeltetett. A bécsi nemzetközi kiállításban részt vett helybeli iparosok részére a ministérium által meg­küldött kitüntetési jelvények, a közgyűlés színe előtt, polgármester úr által hozzájuk intézett kö­szönő és buzdító szónoklat után kiosztattak; és pedig: 1) Csolnoki Ferencnek érdemérem; 2) Fónyfi Antalnak elismerő okmány ; 3) Katona Emma kisasz­­szonynak elismerő okmány; 4) Kovács Imrének elis­merő okmány; 5) Sántha Sándornak érdemérem; 6) A helybeli nőegyletnek elismerő okmány; 7) Simon Imrének érdemérem. Elismerő okmányt nyertek még Fridrich István és Dékány László helybeli iparosok, azonban ezek valamely tévedés folytán ez ideig meg nem érkezvén, ezek megküldése iránti felirattal a polgármester megbízatott. A városi fegyencek és toloncok élelmezésére megtartott árlejtés eredménye naponként és fejen­ként 123/4 krral Vajda Istvánnál, a tanács által már előzőleg jóváhagyatván, helyeslő tudomásul vétetett. Az ágasegyházi nád eladására megtartott árve­rés eredménye jóváhagyatott. A füzes erdei kaszálló ujabbi haszonbérbe adására nézve árverés tartatmi rendeltetett.­­ A ló — equus — kifejlődés története. (A „Naturforscher“ után.) Azon geológiai expeditiók , melyek Ameriká­­nak kevésbbé átvizsgált vidékein működtek, több igen fontos palaeonthologiai felfedezés mellett, a lovaknak is több érdekes kövületi maradványait hozták tudomásunkra a tertior korszakból, melye­ket D. C. Marsch megvizsgált és le is írt. — Ez a már korábban ismert és le is írt fossil lónak geo­lógiai fejlődésére nagy fontosságú lévén, Marsch közlését van szerencsém megismertetni. A lófajta emlős állatok nagy száma , — melyek az említett vidékeken fel lettek fedezve — a harmad­kor képleteiben, és azoknak e képletek különböző rétegeiben való előfordulása feltárja azon láncolatot, mely a modern lovat a harmadkori lovakkal össze­kapcsolja. Amerikában az utolsó ló az equus fra­­ternus­ Leidy volt (mivel Amerikának jelenleg saját lova nincs.) — Ez oly faja volt a lovaknak, mely ha nem is azonos az ókori equus caballus-sal (Linné) de minden esetre ami modern lovainkkal egy csa­ládba tartozott. Huxly ugyan leírta az európai ki­halt lófajok láncolatát, de ez Amerikait is ismerve, a kihalt és a most élő lovak közti kapcsolatos vi­szony mindenesetre határozottabb lesz.­­ Ha vég­­ponttal az Eocén korban élt Archippus agilist (Marsch) és a negyed korból az Equus fraternust (Leidy) vesszük, akkor a közbe eső időszakokban élt három vagy több fajt meglehetős biztonsággal leirhatjuk felfedezett kövületeik után és így kitűnik azon kapocs, mely a most élő lovat a harmadkorban megjelent egész más alakú és életmódú lóval össze­köti.­­ Ezek szerint a lovak a következő fajokban éltek és élnek a földön: Orohippus az Eocén korból; Miohippus és Anchitherium a Mio­cén korból ; Archippus, Hipparion , Protohippus és Pliohippus a Pliocen korból, és az Equus a negyed­korból és a moszkorból. A legjelentékenyebb változások, melyek az említett lófajokat egymástól elkülönítik és melyek a fejlődés folyama alatt felléptek, a következőkben foglalhatók össze: 1. Nagyság növekedése, 2. Gyor­saság nagyobbodása a törzs egyes csontjainak a viszonyok szerinti összpontosulása által, 3. A fej és nyak meghosszabbodása a koponya módosulása következtében.­­ Legfeltűnőbb azonban a nagyság fokonkénti emelkedése. A Miohippus és Anchitherium a Miocén korból csak akkora, mint egy juh ; a Hipparion és Pliohippus a Pliocén korból már sza­már nagyságú , és a negyedkori equus már akkora , mint a mi modern lovunk. A gyorsaság növekedése hasonlóan jelentékeny, mely a tagok lassankénti módosulása által jött lét­re. E módosulás legjobban látható a végtagokon, melyek az ember végtagjainak felelnek meg. Először is a lapoccsont és a felkarcsont változása állt be, és különösen a felkarcsont, mely csak egy irányba mozoghatott. 2. Az alkarcsontok is módosultak, nevezetesen az orsó csont (Radius) nagyobbodott, a singcsont pedig ellenkezőleg visszafejlődött, míg az előbbi egyedül lett a passiv mozgási szerv. 3. Minden két középcsont megrövidült a legközbelső kivételével, mely a többi rovására nagyobbodott, míg a mellette levők elsatnyultak és ez maradt egyedül a test támaszává. Az ős Archippusnak még mind a négy ujja meg van jól kifejlődve, az ötödik pedig csak dur­­ványosan. A Miohippusnál, (mely mindjárt utána következik, mint válfaj) már a 4-dik ujj teljesen hiányzik, ritkán, mint piciny durvány van jelen , és a földet már csak a 2-dik, 3-dik és 4-dik érinti, melyek közül a közbelső legnagyobb.­­ A Hippa­­rionnak már csak három ujja van, de a közbel­ső nagyon erős a többi mellett, és a mellette levők már nem használhatók, mivel nem érik a földet. A legutolsó fajnál, az Equusnál, az oldal­paták már eltűntek és ezen ujjak csak két hosszadad csontdurvány által vannak képviselve.­­ A közbelső vagyis a harmadik ujj szolgál a test támaszául és jelentékeny nagyságúvá fejlett. A hátsó lábakon való módosulás nem ily szembetűnő, mivel az ed­dig ismert legelső lónak, az Archippusnak hátsó lá­bain csak 3 ujj van; az Eocén korszak legalsóbb rétegeiben talán olyak is lesznek idővel felfedezve, melyeknél a hátsó lábakon 4, az elsőn pedig 5 ujj van, és valószínűleg a krétakorszakban élt és lónak mindenik végtagján 5 ujj volt, mely az emlős álla­tok végtagjaira nézve a typicus szám.­­ Az ujjak számának visszafejlődésére befolyhatott a földfelület változás, t. i. az egyes domboknak , völgyeknek és hegyeknek keletkezése, és ezáltal a sima felület kisebbedése; ezen változásnak megfelelőleg csökkent az említett állatfajnál az ujjak száma, mely a sima felületen való járásra talán igen alkalmas volt, de már a hegyes vidékekre előnyösebb lett a kevesebb vagy épen egy ujj. A fejnek és a nyaknak lassankénti meghosz­­szabbodása a harmadkorszakban kezdődött, itten nevezetesebb változások a következők : Az Archip­­p­u­s­n­á­l még a fog nem volt utas , hanem teljes mindkét állkapocsban, és így maradt a fogak száma a Pliocén korszakig, hol már az alsó zápfog elve­szett és lassan az ennek megfelelő felső is elve­szítette functióját, a legközelebbi felső zápfog, mely az Archippusnál a 6 hátsó fog közül a legki­sebb volt, nagyon nőni kezdett és lassanként a leg­nagyobb lett, mint a mi lovainknál látható. — Az őrlőfogaknak elein nagyon kis koronájuk volt, min­den cement állomány nélkül, nagy gyökérrel.­­ Már a Pliocén koriaknál az őrlőfogak nagyobbak és cementtel burkoltak. A mostani lovaknak ezen fogai hosszak és gyökerük csekély, vastag cement­­réteggel borítva. Az Archippus szemfogai nagyok voltak és mind­két nemnél jól kifejlettek. Már a későbbi korban csökken nagyságok, különösen azért, mivel a vég­tagok változásával már erre nem volt oly nagy szükségük, mint védő eszközre, mivel csekélyebb veszélynek voltak kitéve. A metszőfogak a korábbi alakoknál kicsinyek voltak. Az amerikai Eocén és Miocén korú lovaknál a szemür nem volt hátul egy csont által elzárva, ez csak a Pliocén korban tűnik így elő a hogy most van. Ezekben lehetne röviden összefoglalni a lónak leszármaztatását és kimutatni azon fokozatos válto­zást , mely által a lovak a többi emlősöktől vízi lo­vak , elefántok és disznóktól idő folytán annyira eltértek, jóllehet ezekkel együtt egy és ugyanazon törzs szülőtől eredtek, hanem a körülmények , az életmód és más feltételek miatt eredeti alakjából egészen kivetkőzött; ezekből látható az is, hogy az ős­lovak közül egy sem maradt meg, mint élő faj, és hogy a mi lovaink az ősvilági lovaknak csak, mint válfajai, úgy tekinthetők. Ha most tekintetbe vesszük azon különbsége­ket, melyek a disznók, Rhynocerusok és Hippopo­­thamusok, meg a mi lovaink közt vannak, és meg­gondoljuk , hogy mindezen állatok egy törzsszülő magzatai, beláthatjuk, hogy mennyivel közelebbi a viszony az ember és majom közt, hol ily nagy alak­­változással nem találkozunk, mint az említett álla­toknál ; sőt egy pápuát és egy gorillát egymás mellé állítva, a különbségek annyira elmaradnak, hogy önkénytelenül be kell vallanunk azt, hogy pápua és gorilla csaknem édes testvérként tűnik fel előt­tünk , és ebből azt, hogy az ember és majom egy törzsszülőtől kellett, hogy származzék, és így a majom nemcsak a pápuának, hanem mindnyájunk­nak , ha­nem édes, legalább is mostoha testvére. E felől különben m­a már nem is kételkedik az, ki a természetben az állatfajoknak a geoló­giai változásokkal bekövetkezett változását figyelem­mel átvizsgálja, és tekintetbe veszi azt, hogy a természetben minden változás alá van vetve, és ezen változással alakbeli tökélyesbülés van össze­kapcsolva. Ki meggondolja, hogy az alak az anyag folyvást változik , de meg nem semmisül, némelyik eltűnik, hogy helyet engedjen oly más alakoknak, melyek az uralkodó viszonyok és tényezők közt fenmaradhatnak, vagy ha el nem tűnik , változik a körülményeknek megfelelőleg. Szóval: az alak és anyag meg nem szűnhetik, csak változhatik. Ez állítást Shakespeare azon józan igazságot kifejező szavaival bizonyíthatom be, melyet ő Hamlet szá­jába ad: „Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett, Lyukat töm , hogy kizárja a szelet; Oh, hogy ki a világ félelme volt E sár, most egy repedt falon a folt!“ Szakács István. Az „Orion“ általános állatbiztosító egyesület alakuló közgyűlése. Folyó hó 24-kén tartotta meg alakuló közgyű­lését az „Orion“ általános állatbiztosító egyesület Budapesten a Hungária szállodában. Miután megállapíttatott, hogy 916 drb. 100 frtos részjegy 21 tulajdonos között elhelyeztetett, holott az alapszabályok az egyesület megalakulha­­tására csak 750 részletjegy elhelyezését követelik , továbbá begyőzetett, hogy a 916 drb. részletjegy tulajdonosa mind jelen van, minélfogva­­. Tutzin­­geni Tichtl Ferenc kor­elnök úr az egyesületet meg­alakultunk kijelenti, — ezek után az alapszabályok olvastattak fel, melyek némely módosítással elfo­gadtattak. — Az alaptőke 200,000 frtrai felemelése elhatároztatott. Igazgató-tanácsosnak megválasztattak: gróf Festetics Pál, ifj. gróf Batthyány Zsigmond, gróf Szécheny Tivadar, gróf Csáky Gyula, dr. Splényi Béla, Br. Hirschfeld Arthúr, Tutzingeni Tichtl Fe­renc, Patty és Vasvári Károlyi Sándor, Fakh Gedő, és Décsy Lajos Milton , — elnöknek : ifj. Batthyány Zsigmond, alelnöknek : gróf Festetics Pál, igazgató­nak pedig Staudenmayer Mór urak lettek megvá­lasztva. Örömmel üdvözöljük ezen valódi érezhető hiányát nemzetgazdászatunknak , amely Osztrák- Magyarország tekintélyes marhaállományával szem­ben egy tudva levő hézagot pótol. Az egyesület vezénylete arra hivatott, és az állatbiztosítási szakmában othonos és sokoldalú is­­merettséggel biró egyéniségekre bízatott, mely egyé­niségek általánossan ismert tapintatos lelkiismere­­tes és szakavatott kezelésük, ezen vállalat sikerét biztosítják. Az alapszabály és biztosítási elvek igazolják , hogy ezen vállalat alapítása higgadt, beható tanul­mányozás és a körülmények ismeretének kifolyása, amennyiben az egész művelet új alapelveken nyug­szik. A biztosítási díjak nem előre, hanem minden negyed­év zárszámlája után lesznek megállapítva és beszedve,­a biztosító fél, a díjak pontos be­fizetésére egy csekély óvadékot tartozik lefizetni, mely óvadék a biztosítás megszűntével hiány nélkül visszaadatik. Ilyen körülménynél fogva a biztosító fél min­dig a legcsekélyebb díjat fizetendő Ezen vállalat életképességét eléggé igazolja azon körülmény, hogy, dacára a mai zilált pénzvi­szonyoknak, alaptőkéje jóval felül jegyeztetett, — egyátalában életképes műveletek keresztül viteléhez sohasem fog pénz hiányzani Művészeti hírek s irodalom. — Az Erkel család három tagja három magyar operán dolgozik. Erkel Ferenc „Szent István“, Sándor. „Salamon“, Gyula ismeretlen című víg opera írásával foglal­kozik. A­ Yblnek benyújtott operaház terveit a király múlt hó 18-kán helyben hagyta s az ügy vezetésével a kormány elnökét bízta meg. A bizottság az építést még ez évben meg akarja kezdetni. E Herminatori dalszínház azon­ban nem lesz kész előbb 1878-nál. — Egy nem régen elhunyt bécsi táncosnő minden vagyonát a bolondok házának hagyta ily okadatolás mellett: „Vagyonomat bolon­doktól kaptam, illő, hogy azoknak adjam vissza.“ — Londonban új dalműszínházat építenek a Themse partján. Ez lesz Londonban a harmadik.

Next