Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

IV. évfolyam Kecskemét, 1876. December 3­49. szám Megjelen minden Vasa­rnap. Szerkesztő. és kia­l Ah­ivatal , hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendők. Budai nagy utca, 18­. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési «UIi: Egész évre . 5 frt. U­kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ Egyes szám­ára : 15 kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magán­hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért : 1- szer iktatva. . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyeg-díj : minden iktatásnál külön 30 kr. saiár ■ UL. I ? — T~i~ . ■■ ■■ ------ ■---- ' ------- »• ....... t . ; , ....... .------i A mi érzelmeink. A keleti kérdés foglalkoztatja ma is a politikusokat, melynek zűrzavarából oly nehezen bontakoznak ki. Semmit nem látunk egyebet, mint az egyes álla­mok határozatlanságát, ide-oda kapko­dását az orosz jogtalan követelésekkel szemben. Hazánkat oly közvetlen közelről ér­deklik a jelen események, hogy csak a vak nem látja azon közelgő vészteljes felhőket, melyek felénk közelednek s melyeknek muszka szele már is hideg borzongatást idéz elő testünkön. Nincs sem kedvünk, sem jogunk a politizálás tekervényes útjára átcsapni, de nem állhatjuk meg, hogy ki ne fejez­zük aggodalmunkat hazánk sorsa felett, ha csakugyan bekövetkezik — a mitől Isten mentsen — a muszkabarátság meg­kötése. Sohasem szeretnénk oly hatal­mas szövetségestársat, ki szeretetét irán­tunk agyonszorítással fejezné ki, s kinek érdeke a mienkkel nem azonos, hanem ellentétes. Hogy az egész országban mindenki — kinek nemzete jövője szivén fekszik — ellenszenvvel viseltetik minden oly lépés iránt, mely Törökország rovására az oroszhoz visz közelebb: ezt fényesen bizonyítják azon mozgalmak, melyek Törökország iránti rokonszenv nyilvá­nítására történnek. Alig lett kiejtve a szó „tüntessünk“, „segítsünk“ — az egész országban visz­­hangzik e kiáltás s eredményei már is tekintélyesek. Nem is lehet az, hogy e nemzet hálátlan legyen oly nép iránt, mely nyughelyet, menedéket nyújtott amaz örökké emlékezetes gyászos időben, jobbjainknak, mit hogy elfeledni nem tudunk, mutatja az 1848—49-diki hon­védek november 27-kén tartott honvéd­egyesület országos nagygyűlésén tett indítvány, mely egyhangúlag a legna­gyobb lelkesedéssel lett határozattá emelve. Közöljük ezen határozatot, mely hiven tükrözi vissza az egész nemzet érzelmét s mely következőleg hangzik: „Átalánosan ismert dolog, hogy az osz­trák-magyar állammal barátságos viszonyban élő szomszéd török állam alattvalói között év­tizedek óta mesterségesen szított és konok ki­számítással folytonosan ápolt nemzetiségi és vallási viszály, újra megtermő átkos gyümöl­cseit. A magyar állammal határos török biro­dalom a belháború minden iszonyatosságaival küzdvén, a vazallus fejedelemségek némelyike egy bizonyos nagyhatalom erkölcsi és tettleges támogatása által fölbátorítva, harczra kelt, s azon bizonyos nagyhatalom czéljainak megfele­­lőleg, Törökország feldarabolása és így állami megsemmisítésére törekedett. Hála a gondvise­lésnek és a vitéz török nemzet erélyének, e czél ma még elérve nincs, de azért a veszély nem múlt el, sőt még nagyobb, mint valaha , miután ez a véres drámának csak első felvoná­sa : a folytatás és vég a bizonytalan jövő méhé­­ben rejlenek. Egész Európa lázban van, s ke­zébe erőszakolván a békéltetés eszközlését, midőn a vitéz török hadsereget leghatározóbb győzelmei közepett megállította, látszólagos igazelműsége daczára sem bírja a kellő utat és módot egyhamar föltalálni melylyel biztosítsa a török állam fönmaradása mellett leplezett czélok keresztülvitelére eszközül fölhasznált népeinek kibékítését és kívánalmaik lehető kielégítésével azok megelégedését, mert czéljaiban eltérő, tetteiben habozó és egymás irányában bizal­matlan. Az események fejlődése izgatottságban tartja Európa összes népeit, pedig a közelgő események Törökország után minket magyaro­kat érdekelnek legközelebbről. — Ha Törökor­szág elbukik, a sor mi rajtunk van. Tudva, látva és ösztönszerűleg érezve is az eseményekből fejlődhető ezen szomorú kö­vetkezést , midőn a török nemzet, mint fajroko­nunk s elszigetelt helyzetünkben úgy­szólván egyedüli barátunk irányában rokonszenves ér­zületünknek kifejezést adni akarunk, nekünk nem szabad sem késnünk sem haboznunk, hanem helyzetünkből folyó férf­ias higgadtság és komolysággal kell elfogadnunk és magunkévá tennünk mindazon érveket, melyek a lelkes ma­gyar ifjúságot rokonszenvük nyilvánítása alkal­mával vezérelték. Ők reánk, apáikra hivatkozva mondtak köszönetet a nagy lelkű török nemzetnek, a hontalan bujdosó szabadsághősök iránt a leg­közelebb múltban tanúsított nemes és önzetlen védelem és vendégszeretetért. Midőn e hálára kötelező érvet is fölvesszük indítványunk támo­gatásául, ez­által többszörözni véltük azon ér­deket , mely bennünket, ezen indítvány beter­jesztőit, és önöket, az 1848 —49-ik évi honvé­dek országos egyetemét a török nemzet iránti hálás s baráti rokonszenvünk nyilvánítására késztetett. Ily érzelmek hatása alatt indítványozzuk tehát: Jelentse ki az 1848/9-iki országos hon­védegyesületek képviselőiből alakuló nagy­gyű­lés, hogy az 1848 — 9-iki honvédek megemlé­kezvén a legközelebbi múltban a magyar nem­zet bujdosó hű fiai iránt tanúsított igaz vendég­­szeretet és hathatós oltalomról, de másrészről fölismerve európai helyzetéből folyó elodázhat­­lan szükségét annak, hogy a török és magyar nemzet, egymást szeretve s minden körülmények között egymást támogatva egyesített erejével képes magát nemzeti és állami helyzetében fön­­tartani és a fenyegető despotismus terjedése ellen gátul szolgálni és hogy e tekintetben egye­nesen egymásra vannak utalva. Ily viszonyok között határozatilag mondja ki tehát az 1848—49-ki országos honvédgyű­lés egyeteme, hogy teljes szívből óhajtja, mi­szerint a két nemzet között fönnálló testvéries és barátságos viszony még szorosabbá és ben­sőbbé fűződjék, valamint azon hő kivonatát,­­ hogy a törökök eddigi győzedelmes fegyve­reit a diadal ezután is folytonosan és kitartóan kisérje , hogy saját erejéből legyőzvén fondor­­kodó elleneit, félrevezetett népeinek, a tartós béke áldásai között, a czélba vett üdvös refor­mok útján hova hamarább oly helyzetet teremt­sen , melyben a kielégített népek rokonszenve által, a török birodalom fölvirágzása nagygyá és erőssé fejlődése valósulhasson. Ha azonban a végzet könyvében más lenne megírva, és az áldást hozó béke helyett a harcz és pusztítás réme lepné meg újra Törökországot, legyen meg­győződve a nemes török nemzet, hogy az 1848—49-diki honvédek nemcsak szivük óhajával, hanem harcképes tagjai kipróbált karjaik erejével, életük és vé­rük kockáztatásával is készek el nem múló rokonszenvüket bebizonyítani TÁRCA. Tudományos­ eszköz kiállí­tás Londonban 1876. Felolvastatott a Kecskemét-vidéki term. tud. társulat 1876. Nov. 16-diki szakülésén. (Folytatás.) 227. sz. a. van egy porcelán léc, mely az angolji és a régi egyiptomi hoszmérték viszonyát tünteti fel. Egymás mellett van rajta a 25 angol hüvelyk és ugyanannyi a nagy gúlában talált mértékből. Kezdő,­pont­juk összevág, az egyes hüvelykek különb­sége jj/jjjj küvelyket tesz, azaz az egyiptomi mérték rj­ jjküvelykkel nagyobb mint az angol. Ezen mértékben az a nevezetes, hogy ennek t. i. az egyiptominak eredetije: a nagy gúlá­ban talált hasonló beosztású hoszmérték , épen tízmiliomod része a föld forgási fél­tengelyének. Ezen eszméretűségből az tűnik ki, hogy a régi egyiptomiaknak a föld nagy­ságáról biztos tudomással kellett bírniük, és hogy mértékegységük épen úgy tudomá­nyos alappal bír, mint a méter, sőt bizo­nyos tekintetben még jogosultabb annál. Kiállítója Piazzi Smyth tanár, kinek a nagy gúla át­fürkészésénél szerzett tapasztalatai, úgy hiszem , nem ismeretlenek a tisztelt t. társak előtt, mint amelyek , annak idejében kimerítőleg ismertetve voltak egy tudomá­nyos magyar folyóiratban. 241. A graci egyetem által kiállított különzéki cathetometer tükör leolvasással, használtatott a huzalok rugalmassági és hosszúsági változásainak megfigyelésére, melyet villanyáram okoz azokban. 265. A Fortin-féle osztógép. Csavarme­nete épen 1 mm. készült 1787-ben és hasz­náltatott a meterrendszer behozatala alkal­mával Franciaországban. 316. és 219. Az Amsler-féle polár- és a Wetli-féle orthogonal planimeter, vagy in­tegráló készülék, a nagy pontosság miatt melylyel területek mérésére használható. Ügyesen kezelve 1­0 1 mm. területet mérhetni velők. 355. Ram­sden híres mérlege mely jelen­leg a Royal Society birtokában van , és 10 font tehernek Tannunnai részét megmutatja. 354. Edouard Sacra. Brüsselből oly ér­zékeny mérleget állított ki, mely 2 gramm teher mellett mgr. túlsúlyt megérez. 417. Azon ingamérleg mintája 1 nagy­ságban melynek eredetije a Royal Arsenal­­ban van felállítva 1814 óta és a lövegek erejének mérésére használtatik. Az erőmérők közt fölemlítem még — bár nem ezen osztályban vannak kiállítva, Gold­­schmid — aneroid légsulymérőjét is a gly­cerin légsulymérőt. Amazt lesz szerencsém be is mutatni, a Gl. légsúlymérő a lépcső­házban volt felállítva — felső része üvegből van, a többi része — mely leért a földszí­nig — fémcsőből. A cső felső vége üvegcsap­­­pal van elzárva, a megtöltés végett, az üveg­csap fölé szinte glycerin van öntve. Amenynyiben a glycerin ritkább a higany­nál — érzékenyebb is a higany légsúlymérő­­nél, de nem hiszem, hogy a glycerin mint szerves anyag és ezzel együtt az egész, idővel változást ne szenvedne. 438. sz. Clinometer of precision. Piazzi Smith Jr. használta a nagy gúlában hajlás­szögek mérésére. Limbusa egy teljes kör volt 3 pár átellenben levő vernierrel ellátva, hogy mind a felosztási, mind a központkivü­­liségi hibák eliminálhatók legyenek. Amint tudjuk Cheops piramisának geogr. széles­sége épen 30°. Északi oldalán a lejárat oly irányban van építve, hogy rajta mint egy óriási távcsővön keresztül nézve épen a vi­lágsark látható. Piazzi Smith ezen hajlás szögmérővel tett mérései által győződött meg arról, hogy a lejárat hajlása 29° 59' 59'' és így parrallacticus állása, a tudo­mányos eszközök tökéletességének mai kor­szakában és a tudomány jelen állásában is kitűnően szabatosnak mondható. 421. Legérdekesebbnek találtam a dr. Siemenstől kiállított Bathometert. — Enged­jék meg hogy ezt bővebben megmagya­rázzam. Az egész föld vonzereje, az egyes részek vonzerejének eredője. Ezeknek vonzása — Newton törvénye szerint — a tömeggel egye­nes — a távolság négyzetével fordított vi­szonyban áll. A tenger víz sűrűsége P026, a föld kül­ső kérgét alkotó hasalt, földpát, homokkő, gránit stb.-eké — közép értékben — 2’763. E szerint a tenger mélységének észrevehető befolyással kell lenni a testek súlyára, mint hogy a tömöttebb rétegek távolabb esnek. A Bathometer lényegében áll egy függő­leges higany oszlopból, mely acél csőben van, az acélcsőnek mind a két végén lapos tölcsér alakú kibővülése van. Az alsó edény hullámos acéllemezzel van elzárva , és a higany oszlop súlyát, a higany oszloppal egyenlő hosszúságú , gondosan edzett csiga­rugók ellensúlyozzák, melyeknek nyomása a diaphragma középpontjára hat, alulról fölfelé. Ezen sajátságos berendezés azt ered­ményezi , hogy a készülék parathermal , amenynyiben a hőemelkedés általi gyengü­lése a csigarugók rugalmassági erejének compensáltatik a hő által megritkított higany­oszlop nyomásának kevesbülése által. Mely kevesbülés a cső és a tölcsér terület viszo­nyával szabályozható. A készüléknek cardan felfüggesztése van , súlypontja felett, hogy mindig függé­lyes helyzetben maradhasson, megóva a hajó ingásaitól. A függélyes hintázást pedig, az acélcső nyílásának kicsinysége mérsékli. A leolvasás ezen készüléken a közlekedő csövek alapján a higanynál könnyebb folya­dék által, tehát nagyítva történik. A légnyo­másnak nincs befolyása a higanysúlyára és így a mérés eredményére, de a lég sűrű­ségének igen , ami némi correctiót igényel. Ezen készülék használhatósága ki lett próbálva a Thomson-féle acélhuzal-mélység­mérővel összehasonlítólag. Az eredmény mindenkor teljesen összevágott, tekintve azt, hogy a huzal közvetlen a hajó alatti mélységet méri, a bathometer pedig a közép­mélységet adja. Legbecsesebb alkalmazása lesz a batho­­meternek olyankor, midőn astronomiai ész­leletek hiányozván, sziklás, zátonyos helyek veszedelmei fenyegetik a tájékozatlan hajóst. Majd ha a tenger egyenmélységű vonalakkal térképezve lesz, ezen eszköz leend egyedüli kalauz a scillák és charibdisek között, úgy hiszem eltalálom azon tisztelt tag­társaim gondolatát, kik geológiával foglal­koznak. „Tökéletesítsétek a bathometert, mi azzal nemcsak a tenger vizén fogunk keresztül látni, hanem bepillantunk a hegyek belsejébe is, a rétegeken keresztül látunk, és megmérjük az alattunk mélyen elterülő rétegek tömegét, csak adjatok kezünkbe a mostaninál 10-szer 100 vagy 1000-szer ér­zékenyebb eszközt“. Mi pedig azt feleljük erre, hogy: All Right­­ majd megpró­báljuk. (Folytatjuk.) A költők királya Shakspeare és koráról. (Folytatás) És most talán áttérhetünk a nagy költő király jellemzésére s röviden körvonalazhat­­juk életét, hatását kortársai s az utókorra. Páratlanul áll ő a világ legnagyobb szellemei közt. De páratlan azért is , mert annyi sze­rencsétlen körülmények között se tántoro­­dott el; a rosz példa, melynek csábító hatá­sa alatt áll, meg nem ronthatta , mert ha fiatalabb éveiben könnyelmű cimborák közé keveredett, tette ezt azon öntudatossággal s óvatossággal — mely egy kedvelt alakját Henrik herceget jellemzi — midőn ez, dő­zsölő cimboráira Falstaff Poins és Bardolphia ezeket mondja: Ismerlek én, de még kissé csak óvom Henyeségtek szilaj szeszélyeit: Követni vágyom ezzel a napot Mely tűri hogy tespedt, alanti felhők Takarják fényét a világ elől;

Next