Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)
1884-01-13 / 4. szám
XIII. évfolyam. —1884. 4. szám. Kecskemét, január 13. vasárnap. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyilféri“ közlemények (lékre postán küldve, jutányosan számíttatnak. |4 fej I |L nh L I Egy szám ,ua G ki. JS w , fi M' ajk B Jm Bigg fia y H hirdetmények minden egyes Előfizethetni a lapra a kiadó- SL JBL»»»*# JKm/ Bt A JEL hivatalban, valamint a hely-- Bélyegdijbeli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30kv. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók . .. „ . .. .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: FOLIZIKAI ÉS KÜZMŰV ELŐDELI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Plebánia-utcza 8-dik szám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. A „Kecskeméti Lapok“. Tisztelt laptársunk a „Kecskeméti Lapok“ újévkor szerkesztőváltozáson ment át. Mindig fontos momentum egy lap életében, amikor szellemi vezetése egy kézből másba megy át, mert ez igen gyakran nemcsak személy- , de rendszerváltozással is szokott járni. És hogy mily örvendetes rendszerváltozás állott be az 1882-ik év elején, amikor Fekete József úr a lapot átvette, ennek bizonyságául nem kell egyébre, mint a „Kecskeméti Lapok“ és a „Kecskemét“ e két évi folyamára hivatkoznunk. Amióta ez a két lap együtt fönáll, soha szívélyesebb viszony a kettő közt nem uralkodott; soha tárgyilagosabb hang, még a legmerevebb ellennézetek bonczolgatásánál is hasábjaikon honos nem volt. S amíg az előző években szenvedélyt szenvedélyre korbácsolt föl a megférhetetlen fészkelődés és az izgága rechthaberei ott, a provokált politikai ellennézet és a fölpiszkált egyéni sértett önérzet itt, addig az elmúlt két év folyamán a pártoknak is, az egyéneknek is jóindulatú közeledését tapasztaltuk örvendetesen, amelyet — úgy hiszszük — csak egy pillanatra zavart meg a legújabb választási mozgalmak rendszerint fokozottabb izgatottsága. És ennek a békésebb áramlatnak, s a két lap közötti jóviszonynak előidézésében kétségtelenül nagy érdeme van Fekete József úr korrekt magatartásának, higgadt, elfogulatlan nézeteinek és az ellenvéleményt is tisztelni tudó türelmességének. Tartozunk az elismerés ezen kifejezésével Fekete úr iránt most, amikor őszinte sajnálatunkra szerkesztői búcsúszavát olvassuk a „Kecskeméti Lapok“ ez idei 1-ső számában. Tartozunk még annak kijelentésével is, hogy a lap sem alakra, sem tartalomra oly magas irodalmi színvonalon sohasem állott, mint az ő gondos, lelkiismeretes szerkesztése alatt, amelyből ő — anyagi áldozattal bár — valóságos ambicziót csinált. És vele együtt bízvást, elmondhatjuk mi is, „hogy két évi szerkesztése alatt nem volt városunknak, közönségünknek szellemi és anyagi érdeke, melylyel lapja őszintén, tárgyilagosan, becsületesen, gyakran lelkesitőleg és buzdítólag ne foglalkozott volna, és számos olyan ügy merült fel, melynek megoldásához egyenesen és döntőleg is hozzájárult“... Fekete úr távoztával Boódor Sándor úr vette át a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztését s az 1-ső számban az ő szerkesztői beköszöntőjét is megtaláljuk. Nem beszél sokat, mert úgymond: „Tizenhat esztendős múltja lapunknak szerény nevemmel össze van fűzve. Alig egy-két szám az, hol az olvasó czikkemmel ne találkozott volna. Czikkeim képezik azon programmot, mit egyéniségemtől, mint szerkesztőtől a párt, az olvasó közönség s a lapirodalom várható. Ennyit mond Boódor úr, és ennyit mondani neki az adott viszonyok között tökéletesen elég is. Beköszöntője vége felé még csak azt teszi hozzá, hogy lapja „a személyes vitákat, melyek a jó ügy hátrányára szolgálnak — nem fogja sem kihívni, sem térnyitással mérgesíteni“. Tudomásul vesszük e kijelentést és óhajtjuk, hogy megtartassák; a tárgyilagosságot mi magunk is megtartjuk, munkatársainkkal is megtartatjuk. A szerkesztői beköszöntő után közvetlenül következő mérgesfogú czikk azonban nem nagyon ajánlatos erre a föntebbi ígéret váltóján, s pikánsan csípős tenorja úgy látszik gyenge visszhang még Boódor úr első szerelmének idejéből; abból az időből, amikor a szenvedélyek harczának epés czikkei a köztudat szerint (amelynek alaposságáról persze mi jót nem állhatunk) Boódor urat vallották titkos szerzőiküt. És erre a czikkre mi érdemlegesen csak azért nem válaszolunk, nehogy mi is — alig bocsátva ki a tárgyilagosság ígéretének váltóját, máris meghamisítsuk azt. Ám azért a jövőre nézve őszintén kívánunk Boódor úrnak becsületes „adjon isten“-t! Van még a „Kecskeméti Lapok“ 1-ső számában egy harmadik nyilatkozat is, és ez dr. Szeess József úré, aki elbúcsúzván a régi szerkesztőtől s üdvözölvén az új szerkesztőt, mint a „kecskeméti szabadelvű párt elnöke“ írja magát alá. Ránk nézve csak ez az aláírás fontos, mert megtudjuk ebből először azt, hogy Kecskeméten most már nyíltan bevallott szabadelvű párt is van , s megtudjuk azt is — amit hivatalosan eddig még nem tudtunk — hogy annak elnöke dr. Szétesi József. Mi mind a két momentumot örvendetesnek tartjuk, mert csak a viszonyok tisztázását látjuk benne. Mert amíg ezelőtt két évvel, — amikor a „Kecskeméti Lapok“ kauczióval ellátott politikai lappá jön, — még csak bizonyára a holdban, de Magyarországon nem létező „nemzeti szabadelvű párt“ programmjának extrawurstját tálalta föl, és nem mert nyíltan színt vallani a párt, mivel sokan voltak még táborában a Tisza-kormánynyal elégedetlen, de úgy látszik már megpuhult régi Deák-párti malecontentusok, és hát hogy ezeket végkép szét ne ugrassa, csak bújócskázott, csak alakoskodott a tisztelt párt, addig most meggyőződvén arról, hogy se hideg, se meleg, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes-féle elvek és a bujosdi politika, amely ifj. dr. Horváth János úr ellenzéki szagú programm-beszédjét szülte, csak annak árt legtöbbet, aki űzi, — igen helyesen szakítottak a régi alakoskodó rendszerrel s immár nyíltan kitűzték a szabadelvű párt zászlóját. Üdvözöljük a nyíltságot s igyekezni jogaink ezentúl is a „nyílt“ pártot éppúgy megbuktatni, mint megbuktattuk mindig a „csukott“ és a „kulcsot“ rendesen „beadott“ pártot. Örvendetesen látjuk továbbá dr. Szeless József urat a szabadelvű párt élén. Szeless úr amellett hogy szívós kitartású, kipróbált hű pártember, rokonszenves, nyílt, őszinte férfiú is, akihez lehet hasonló nyíltsággal és őszinteséggel közeledni. Szeless úr az ellenvélemények iránt nem vadul türelmetlen, nem intrikus, nem gyűlölködő. Szenvedélyessé is csak akkor lesz, ha „diabolus rotae“-k vannak a háta mögött, akik ebbe beleugratják. S ha önállóságát mint pártvezér meg tudja óvni a fülbesúgókkal szem-ben , a pártok közötti tárgyilagosság megóvását illetőleg, tekintettel különösen a közelgő városi és országos képviselőválasztásokra — sokat várhatunk tőle. Melegen óhajtjuk, hogy ne csalódjunk! Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. POLITIKAI SZEMLE. A KÉPVISELŐHÁZ. A képviselőház e hó 10-én tartotta első ülését az ünnepek után. Tárgyalás alá került Szapáry Gyula grófnak az aldunai csángó telepesek állapotáról benyújtott jelentése. A ház ma nagyon csendesen viselte magát és a jelentés ellen sem szóllalt föl senki Irányi Dániel, ki épen ez ügyben az első lépéseket tette meg a ház előtt, higgadt modorban beszélt és kijelentette, hogy a jelentésről csak akkor fog szólni, ha kérdéseire feleletet kap Ezután Szapáry kelt föl és adott felvilágosításokat, mikben segítette őt Hosy Pál, kijelentve, hogy a visszaélésekről szóló hírek alaptalanok. Szólották még Helfy, Bánffy Béla gr. és Szapáry Gyula. A tárgyalás olyan simán folyt le, hogy az ember szinte azt képzelte, hogy a képviselőház lett főrendiházzá s a főrendiház, hol most is zajos viták voltak, kurucz alsóházzá. A FŐRENDIHÁZ. A főrendiház is 10-én tartotta ülését és pedig meglehetős zajos bevezetéssel. A méltóságos urak soha nem látott számban, 257-en jelentek meg. Az elnöki jelentések után Cziráky János gr. mutatta be a hozzá beérkezett 745 hálafeliratot és kérvényt. Majd Károlyi Gyula gr. Zichy Henrik gr., Apponyi György gr. mutatták be a hozzájuk beküldött felterjesztéseket. Cziráky János gr. bemutatta az igazoló bizottság jelentését, majd Rakovszky István mondta el a zsidó-keresztény házasság ügyében az alsóház üzenetét. Ezek után megindult a vita a fölött, vájjon a hármas bizottsághoz utasíttassék-e a javaslat, vagy pedig annak mellőzésével egyenesen tárgyalás alá tűzessék? Zichy Nándor gr azt indítványozta, hogy a ház mellőzze a bizottságot. Ezzel szemben Vay Miklós b. a javaslatnak a bizottsághoz való küldését ajánlja. A kérdés körüli heves vitában részt vettek Keglevich Iván gr., Majthényi László b., Gyürky Ábrahám gr Vay indítványa mellett. Apponyi György gr. pedig ellene. Keglevich István második felszólalása roppant zajt idézett elő és pedig különösen az a része beszédének, melyben azt állítá, hogy a többség, mely a múltkor a javaslatot elvétő nem volt kellőleg informálva. Végre helyreállt a csend s névszerinti szavazás követketkezett, melyben a jegyzők nem tudták kellőleg összeszámlálni a szavazatokat, s általában sok szabályellenesség fordult elő. Az egyik szerint 13, a másik szerint pedig 19 volt a többség, mely a javaslat egyenesen tárgyalni kívánta. Most meg az volt a kérdés, hogy mikor kezdjék meg a javaslat tárgyalását Andrási indítványára egy kis vita után a szombati nap lett a tárgyalás napjául kitűzve. A 19 többség határozottan a kormány vereségét, mint aki a bizottsághoz kívánta volna utasítani a javaslatot, hogy időt nyerjen. r. v. ÚJDONSÁGOK. — A 48-as kör közgyűlése f. hó 13-án, azaz ma vasárnap d. u. tartatik meg; a tárgyalandó ügyek fontosságára való tekintettel ismételten figyelmeztetjük és fölkérjük a tagokat a tömeges megjelenésre. — A „Függetlenség“ és a kaszinó. A kaszinó-egyesület indítvány-könyvébe Hackker Lajos, Bleyer László, dr. Schwartz László, dr. Steiner Miksa, Brachfeld Sándor, dr. Fodor Jenő (zsidó tagok) és Kovács István, dr. Hanthó István, Szebasztián Károly (nem zsidó tagok) aláírása-