Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
37. szám. Kecskemét, 1887. szeptember 11. XVI. évfolyam. Előfizetési dij: halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - 5 frt 2kr. Félévre - - 2 frt 5 0 kr. Negyedévre - 1 frt 2 10kr. Egy szám ára 1 0 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kv. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Piacz-rendezés. A múlt évben több polgár aláírásával egy kérvény adatott be a városi tanácshoz, melyben különösen a burgonya-piacznak a Széchenyi-térről való elhelyezése kérelmeztetetett. Annak idejében lapunkban ez óhajtást mi is magunkévá tettük s kifejezést adtunk annak, hogy leghelyesebbnek tartanók nemcsak a burgonya-piaczot, de az egész gabonapiaczot s a fogatokon árult termények piaczát a kistemplom melletti térre helyezni át. Azon kérvény véleménye a jelentés végett kiadatott a rendőrkapitányságnak, mely az eszme helyeslése mellett egy év után jelentését be is terjesztette a városi tanácshoz. Hogy tehát ezen ügy ne húzódjék még másik esztendőig is, vagy tovább, azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk mi is a tel.városi tanács színe elé, ne terheltessék azt mielőbb elintézni. Miután pedig a nagyközönség kívánságát ismerjük, s a piaci rendezés kérdését valahára czélszerűen megoldva szeretnénk látni, elmondjuk ez ügyre vonatkozó nézetünket. Tudja, látja mindennap mindenki, hogy piacz-tereink kicsinyek, kényelmetlenek és czélszerűtlenül beosztottak. A gyümölcs-piacznak kimutatott hely kicsiny, nem fér meg az iskola és a barátok temploma előtti téren, gyümölcsérés idején a városháza előtti helyet s a halasi-nagy-utcza torkolatát is kénytelenek ellepni az adó-vevők százai és ezrei. A gabona-piacznak is kicsiny a helye, különösen kukoricza érés idején a kocsik elállják az utat föl a r. kath. kántoriakig s le a Stringovics-féle házig. Olyankor mindkét helyen meg van akasztva a piacz miatt a közlekedés. Nem különben van a dolog a Deák téren és a ref. főiskola előtti téren. Ott a tej- és sajtárulók, a dinnyések, hentesek és egyébb árusok szoronganak s a nagy tisztaságot kívánó élelmiszerek, hús és szalonnafélékre a közvetlen szomszágságból a legkisebb szél is reá veri az aprójószág-piaczról a tollat, szemetet. Itt a halárusok s tavaszszal a gyümölcsfát árulók, a tököt, répát stb. árulók fogatai zárják el a közlekedést s egymás hátán szoronganak. Nincs kényelmesebb helyük a csizmadiáknak és lakatosoknak a barátok kerítése mellett, kik különösen az őszi és nyári sarok idején bizony kellemetlen helyzetben vannak s az a sor végig gyakran nagy szorongatásokat áll ki, pedig ha a város a helypénzt beszedi tőlük, tartoznék részükre illendőbb helyről is gondoskodni. Nem kevésbbé össze vannak zsúfolva a Ladányi-ház melletti akáczosban a szabók, szűrszabók, szűcsök, kötelesek, szíjgyártók, késesek, fésűsök, kádárok, fazekasok és egyébb iparosok, kikhez járul még a zsibvásár tömött sorú népsége is. Szóval mindenütt nagy a szorongás, nagy a hiány a térségben. Ezen segíteni kell okvetlenül. Azt tudjuk mindanyian, hogy ebben a században már nem lesz új városházánk. Tehát nincs rá mód, hogy annak fölépítése által piaczunknak mostanában más alakot adjunk s a r. kath. egyház tulajdonát képező boltnégyszöget kisajátítva, a piacz központját kibővíthessük. Azért hát másforma berendezkedés által kell a bajon segíteni. És pedig így: Helyezzük el gabonapiaczot a városház mellől a kistemplom térre. A burgonyaáruló kocsikat küldjük ugyanoda, ezáltal a Széchényi-tér kiürült, és a környékbeli panaszhangok elhallgatnak. A ref. főiskola előtt szüntettessék be a répa, dinnye, káposzta, tök stb. árulás, s azon piacz is helyeztessék a kistemplom-térre. Szóval mindenféle gabona- és terménypiacz, hová az áruk fogatokon szoktak kiszállíttatni, rendeltessék a kistemplom mellé, hol azok bőséges helyet fognak találni, s az ott levő magaslaton ti sártól sem kell tartani. A városi tanács pedig hasson oda, hogy a kistemplom melletti lovarda a kincstártól visszaszereztessék s a nagy közönség rendelkezésére bocsáttassák. Milyen szépen ki lehetne annak oldalait bontani s a nagy tetőt kőoszlopzatokon meghagyván, alatta pompás árúcsarnok volna létesíthető, hol az összes vékások, derült és zivataros időben piaczot csaphatnának, s egyik végében a városi mázsálé helyiség volna elhelyezhető, így a városháza mellett fölszabadulván a mostani gabonapiacz területe, oda volnának helyezhetők az összes iparosok. Kiknek helyét a barátok kerítése és Ladányi-ház mellett elfoglalhatnák a gyümölcsárulók, s akkor azok se szorulnának meg hely dolgában. A ref. főiskola előtti tér is a kocsiktól megtisztulván, azon tér ki lenne kövezendő, és rajta a baromfiárulók sort foghatnának. Ez által megmentenénk a henteseket a kellemetlen szomszédságtól, s az élelmi czikkek tisztántartása lehetőbbé válnék, mi által az egészségügyi rendészet követelményeinek is örömei vannak, mely utóbbi mindig kedvencz időtöltésem volt. Ily érzelmekkel távoztam tehát a fővárosból K. falura, hol az eddigiekhez még egy ok csatlakozott, mely talán egyedüli okozója volt a kiszámított időn túl való ott időzésemnek. De tartsuk meg a rendet! „Tehát itt volnánk“, kiáltott fel az én kedves nagybátyám ürömében, midőn porlepetten a kocsival megérkezem, s barátságos ölelés közt emelt le, melyben hű élete párja is, egy jó magyar asszony, segítségére sietett. „Isten hozott!“ „Csakhogy kicsalhattalak már egyszer hozzánk is“, ily szavak közt vezetett be tornáczos kastélyába, s alig talált méltó helyet, ahova letelepítsen. Az első napokat csak szűk rokoni körben töltöttük, mely alatt voltak tiszteletemre rendezett (bocsánat a szerénytelenségért, de ha tárgyilagos akarok lenni, nem mellőzhetem) családi estélyek, melyekben nagybátyám, ömlengései közül sohasem feledve ki a doktori czimet, melyre úgy látszott, ő nagyobb súlyt fektetett mint én. Már egy hét telt el vig czimborák között — mely alatt hogy jól mulattam, az bebizonyította leginkább, hogy teljesen elfeledtem ama terhes napok emlékét, melyeket könyv mellett ülve, az utolsó szigorlatra szenteltem, — midőn meghívás érkezik nemes Bereghy Pál szomszéd falubeli földbirtokostól, melyben azon reményének ad kifejezést, miszerint lesz oly könnyebben elég létethetnék. A baromfiárulók mostani helye ez által szintén felszabadulna, s igy a piacz központja is tágasabbá, h hozzáférhetőbbé tétetnék. De az egyfajta áruczikkek egy helyen való csoportosítása által a helypénzszedés is könnyebbé s a városnak kevesebb költségűvé tétetnék. Mindezeket a t. városi hatóság becses figyelmébe ajánljuk. T A 13.62 A. EGY KIRÁNDULÁS. ( —n — n-tól ) .Jogászgyerek voltam, mondom, voltam, mert már két év óta a gyakorlat terén mozgok, s épen most kapva kezem közé a sok izzadtság árán szerzett diplomát, egy régi ígéretemet kell beváltanom, melyet még akkor tettem tréfálózva nagybátyámnak, egy jó typikus öreg úrnak, hogy ha a tudom rangot elnyerem, meg fogom őt látogatni, mint tréfásan nevezni szokta, „székhelyén“. A tréfa beteljesült, s az öreg Fejér uram, nekem nemzetes nagybátyám, bármennyire haragudott is minden oklevélre (mely gyűlöletét talán még az is fokozta, hogy én is ilyennek elnyerésétől tettem függővé a hozzá való menetelt) mégsem felejtette el ígéretemet, sőt azt a legutolsó betűig betölteni kívánta, mert a magyar ember — mint mondá — megtartja szavát. Ha az igazat meg kell vallanom, az ígéret beváltása nekem inkább örömet, mint bánatot okozott, mert ki ne menekülne szívesen a romlott levegőjű fővárosból egy, a hegyek alján fekvő kies faluba, hol szerető rokonkeblek, kis, de vidám és lelkes társaság, végre pedig a legnemesebb sport, a vadászat -f Törvénytudó városi tanács Nagy-Kőrös várostanácsa határozatiig eltiltotta, hogy az ottani piaczon vidéki ember húst vagy szalonnát árulhasson. Ezen határozat azért hozatott, mert kecskeméti hentesek jártak át árulni s miután olcsóbban adták a szalonnát és húst mint a körösiek, s élelmi czikkeik is szakértőbb és tisztább kezelés miatt jobb kinézésűek voltak, miért a közönség a helybeli henteseket mellőzve, náluk vásárolt, azért a körösi hentesek irigyek lettek s kérvényt nyújtottak be az ottani iparhatósághoz a vidéki hentesek eltiltása végett. Nagy-Kőrös város bölcs (?!) tanácsa a törvény világos rendelete ellenire helyt adott a kérelemnek s ezáltal szép bizonyítékot szolgáltatott törvény tudásáról és igazságszeretetéről. Ez ügyre vonatkozólag a „N. K.“ múlt száma a következőket írja: „Beküldetett. Városi tanácsunk nehány héttel ezelőtt az itteni hentes iparosok kérelmére egy határozattal eltiltotta azt, hogy vidéki hentes, vagy mészáros a mi piaczunkon húst, szalonnát árulhasson, pedig annak a vidéki hentesnek más bűne nem volt, mint az, hogy ő jóval olcsóbban árulta a szalonnát a városi közönségnek. Hogy fogta fel a tanács e dolgot a mai szabad verseny korában, nem tudjuk, de anélkül, hogy e határozat megérdemlőtt elbírálatába bocsátkoznánk, anélkül, hogy e határozatnak káros voltát a nagy is túlszárnyalta, mindketten elpirultunk, az okát magam sem tudtam, de az arca igen ismerősnek tetszett, mintha már valahol találkoztunk volna. A pazar lakoma után az öreg urak a dohányzóba mentek a mulatság nyugalmasabb részét kártyaasztalok mellett tovább élvezni, mi fiatalok pedig a nők körül voltunk elfoglalva, mert Palkó czigány sötét képű társaival már az ajtóban álldogált, csak helye kimutatását várta, hogy onnan uralmát rajtunk gyakorolhassa, jól tudván, hogy mi majd úgy tánczolunk, amint ő hegedül. Az első csárdást Bereghy Jolán kisasszonynyal voltam szerencsés sejthetni, mely alatt a nagy kék szemek, a gyönyörű metszetű arcz, a szép fekete haj majdnem megzavartak, de a pillanat benyomását legyőzve, társalgásunk élénk lett, ekkor tudtam meg a régi ismeretség okát is, t. i. ő említette, hogy két évvel ezelőtt már a jogászbálon találkoztunk. (íme, mennyivel jobb egy nő emlékezető tehetséget a bálokra!) Az év folyamában még többször voltunk együtt. Egészen el voltam általa bájolva, úgy, hogy szinte váratlanul lepett meg a regg, s amily örömest jöttem ide, oly nehezen távoztam most, mintha valami mindig visszatartana! De hiába, már mennünk kellett. Elbúcsúzván Bereghy úrtól, kézszoritások közt igértette meg velem, hogy még többször meglátoga- VIDÉK. Mindszent-Szegvár vidéke. 4- A mindszenti vérengzés. A Palavicini-párt által rendezett 1884-iki választási vérengzés ügyében — amikor öt halott és több sebesült esett a zsandárok fegyverének áldozatul — a szegedi büntető kir. törvényszék a napokban hozott védhatározatot, melyről a következő értesítést vettük :„A törvényszék Szobácsi Lajost, Nagy Pált, Szombathelyi Sándort és Sebők Mihályt a btk. 165. §-ába ütköző és 168. §-a szerint minősülő hatóság elleni erőszak és a btk. 171. §-ába ütköző hatósági közegek elleni izgatás vétsége miatt, — Mihály (Angyal Ormódi) Ferenczet és Ágoston Györgyöt pedig csupán a btk. 165. §-ába ütköző és 168. §-a szerint minősülő hatóság elleni erőszak miatt, vád alá helyezte. A többi vádlottakat a vád alól felmentette. A megokolás a tényállást így adja elő: A kinyomozott tényállás szerint 1884. június 8-án Horváth Gyula élén a Pallavicini képviselőjelölt párthívei Mindszentre érkezvén, Horváth Gyula a hatóságilag kijelölt templom téren a választókhoz beszélni szándékozott. Ennek kivitelében megakadályoztatott, mert a nagy számban összegyűlt nép folytonos rajongása és az ellenpárti jelölt éltetése miatt szóhoz nem juthatott. Erre a járásszolgabíró úgy intézkedett, hogy a Pallavicius-pártiak saját hivatalának udvarára vonuljanak be, az ellenpártiak pedig a templom téren maradjanak ; e végből a csendőrök az utczán át kordont húztak, de az ellenpártiak előre akartak nyomulni, egyesek folyton azt hangoztatván, hogy a csendőröknek nem szabad lőni, fenyegetőleg léptek fel, mire a szolgabiró szükségesnek látta Szobácsi László, egyik főizgató elfogatását elrendelni, azonban ennek társai kirántották Szobácsit, az őrsvezetőt tettleg bántalmazták, földre teperték, sőt Kovácski István az őrsvezető szuronyát lecsavarván, azzal őt leszúrni szándékolta, de ebben megakadályozta Megyeri Sándor, ki Kovácskit leszúrta. Időközben a nép a csendőröket mindig sűrűbben kövekkel dobálta, és Madics lovas csendőrt a lóról lehúzni iparkodott, mire az őrsvezető, ki ép úgy, mint társai, testi sértéseket szenvedett, tüzet vezényelt, minek következtében a nép szétoszlott, öt halottat és öt sebesültet hagyván hátra.“ A megokolás további részeiből érdemesnek tartjuk kiemelni a következő sorokat: ,,A vizsgálat azt eredményezte, hogy a Pallavicini-párt kortesei, Goldmann Ignácz nemcsak — mint ő maga is beismeri — sörrel, haszerencsés Fejér uramat, ki mellesleg legyen mondva, gyermekkori pajtása volt, becses családjával és szeretett öcscsével névnapja előestélyén a díszes vendégkoszorúban üdvözölhetni. Persze ez a remény jobban mondva parancs vot, mert a „lehetetlent“ kivéve meg nem jelenni annyi volt, mint Bereghy úr örökös haragját magára vonni; mit már Fejér uram csak azért sem kockáztatott volna meg, mert hát akkor kivel töltötte volna el ő az unalmas téli estéket, pedig a jó gazda előrelátó, még nyáron gondoskodik a téliről! Ami csekély személyemet illeti, talán mondanom sem kell, hogy mily örömest mentem, hogy ne mondjam, repültem hozzájuk, hisz szórakozni jöttem, s itt tartózkodásom alatt volt alkalmam hallhatni sok dicséretet az ő vendégszerető házáról, de különösen gyönyörű leányairól; kell-e még más, ami egy 25 éves fiatalembert fölvillanyozzon?! Készülődtünk is rá erősen , jól kicsiplem magam, hogy a jogászságra szégyent ne hozzak, míg végre ütött az indulás órája, nemsokára pedig Bereghy úr udvarába csörtettünk be. Sok vendég érkezett már meg előttünk, így tehát elénk társaságba vezetett szives házigazdánk, de engem semmi sem érdekelt annyira, én csak egyet kerestem a kölcsönös bemutatások alatt, mégis, midőn Bereghy úr leányát, a sokat emlegetett 19 éves Jo- Ilánt bemutatta, ki szépségével és kellemével a hirt , nem pálinkával is itatta a népet. Vádlott Szobácsi Lajos és Nagy Pál vádlott azt állítja, hogy őt Goldmann leitatta, és hogy ez itatás, mely mint ez állítja, áldomásként és véletlenül történt, arra Kiss Mihály tanú ad felvilágosítást, ki elbeszéli, hogy Goldmann a részeg emberekkel házától a piaczra kiindult. Sajnos, hogy a vizsgálat e vallomáson alapuló nyomon — mint azt az osztó igazság kívánta volna — a zavargások főintézői után nem kutatott, mert aligha feltehető, hogy Goldmann Ignácz az itatást saját pénzéből rendezte." Czegléd. A hús drágasága. Czegléden a közönség közt általános a panasz a marhahús drágasága miatt. A czeglédi mészárosok ma is oly húsárakat szabnak, mint mikor drága pénzen vásárolták a marhát. Nagy-Kőrösön és Kecskeméten a Gazdák és Iparosok átalános hitelszövetkezetének működése folytán már a marhahús ára lejebb nyomatott, ezt kívánják elérni a czeglédiek is, miért a két szomszéd város példája nyomán Czegléden is szövetkezeti úton igyekeznek a mészárosok kapzsiságától a közönséget megmenteni.)- Rabbit választottak a czeglédi izr. hitközségnek a múlt vasárnapon megtartott közgyűlésén. A lenti állásra igen kevés pályázó akadt, és mindössze csak hárman nyújtották be kérvényüket, kik közül dr. Feldmann József szeminarista lett egyhangúlag megválasztva. A lefolyt közgyűlésben csak az úgynevezett „pappárt" vett részt, mert azok, kik a papválasztás helyett inkább egy tanítói állást óhajtottak volna rendszeresíteni, a közgyűléstől távol tartották magukat. Nagy-Körös.