Kecskemét, 1920. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-01 / 1. szám
XLVII. évfolyam * Társas vacsora. Mint lapunkat értesíti: a felsőkerületi függetlenségi 48-as párt és Népker a jövő hét folyamán társas vacsorát rendez az újonnan választott tisztikar és a mostanában nagy számmal belépett Uj tagok tiszteletére. * Leleplezett merénylet-terv Horthy fővezér és a kormány ellen. Nincs olyan bomlott agyvelő, mely olyan rémregényt tudna kitalálni, mint amilyet Szamueli László és őrült pribék társai eszeltek ki, hogy Horthy Miklós fővezért s vezérkarát és a magyar kormányt eltegyék láb alól s visszaállítsák az anarchisztikus vörös rémuralmat Azt tervezték ezek a gazemberek, hogy aláaknázzák s felrobbantják a nemzeti és a miniszterelnöki palotát, a Gellért-szál 160- at, Operát és a Mátyás-templomot. A kellő időben leleplezett banda főcinkosai már a Nemzeti Hadsereg kezében vannak, sorsuk akasztófa lesz, mely az ő gaztetteikre aránylag még nagyon enyhe büntetés. * A választási mozgalmak nagyban megindultak Kecskeméten is. A hivatalos apparátus már megkezdte működését s az egyes összeíró körzetekben nagy szorgalommal folyik a választók összeírásának munkája. A választások — mint az már ismeretes — január 25 én lesznek, amikor Kecskeméten is megválasztják az új nemzetgyűlési képviselőket. * Hirdetéseinkre ezen a helyen is fölhívjuk olvasóközönségünk szíves figyelmét , és felkérjük, hogy a lapunkban megjelent hirdetéseket kisérjék nagy figyelemmel sszükségleteik beszerzése alkalmával forduljanak teljes bizalommal azokhoz az iparosokhoz és kereskedőkhöz, akiknek hirdetéseit közöljük, mert mi csak is kiváló és megbízható helybeli cégek hirdetéseit vesszük fel - kiknek megbízhatósága kétségtelen, még tréfásan sem kell, a munkások betörését pedig a gyárigazgató estélyére igazán nagyon kétes értékű jelenetnek tartjuk. A bolsevizmus ideológiája még nemrég múlt ki, nem okos dolog tehát ilyen kommunista izó jelenetekkel tarkázott darabokkal állani a közönség elé akkor, amikor a lappangó bolsevista rablógyilkosok még mindig tőrrel, méreggel és bombával akarnak operálni, míg megérdemelt sorsuk — a bitófa — utol nem éri őket. Szilveszteri kabaré. A szénház műsorát a mai napon egy szilveszteri kabaré tölti ki, melynek műsorán 7 számmal szerepel Halmai Vilmos és öt éves kisfia, aki „konferál“, ellenben más igen tehetséges tagok közreműködése feltűnően hiányzik. A Halmai Vilmos által sajátságos ambícióval s nem csekély szerénytelenséggel összeállított kabaré elé nagy érdeklődéssel nézünk. I -v ' - ■«ο«»‚»«• i‚wMiwwwwwwvwwwm in SZÍNHÁZ. ÉVA. Lehár gyönyörű, világhírű szép muzsikájának csodaszép akkordjait hallottuk tegnap felcsengeni a színházban. A Jatzkó Rezső karmester vezetésével pompásan működő zenekar s a szereplők nagyobb része is kifogástalan munkát végzett, azonban együttvéve se tudták feledtetni a libretto silányságát, mely néhol a drámai szellők szárnyán szeretne repülni, de a szárnyak elolvadnak az elfogulatlan szemlélők nézéseiben s az egész darab limonádé-tengerbe fül, mely Lehár csodaszép muzsikáját is eltemeti. Az előadás maga a közepesek közttvaló volt. A címszerepet M. Turchányi Olga játszotta oly igazi művészettel, végtelen bájjal, nagyon sok ízléssel, közvetlenséggel, amely még az ő megszokott magas művészi színvonalának is fölébe emelkedett. Kifogástalanok voltak Fátyol Heddy és Sziitay is, valamint Turay, Galambos és Beregi. Azonban a közönség végtelen hűvösen fogadta a darabot s egyáltalán nem tudott felmelegedni, aminek talán egyrészt az is oka volt, hogy ebben a darabban, melyet a proletárdiktatúra szellemének megfelelő készletei miatt a kommunizmus uralma alatt filmre is felvettek, olyan helyzetek adódnak: a gyártulajdonosi minőségbe bele- s pottyanó henye ficsorról és az elcsábításra kiszemelt gyári munkásleányról, amelyek ma nem alkalmasak a közrend és nyugalom erősítésére. Kizsákmányolásról beszélni tpa _____Csarnok. A világháború kórházi szemüvegen nézve. Irta: Dr. Lestár Albert. II. Mivel többi társaim integettek s mivel magam is éreztem, hogy egy kis taktikai hibát követtem el, mikor Krausz kománk megbízhatóságának előzetes felderítése nélkül indultam támadásra. Harcmodort változtatva, enyhe hangon kifejeztem : Légy szíves Krausz kóma megmondani az öregnek, ha felhozza még egyszer a dolgot, hogy én nem bánom, csináljon belőlem schneidig katonát, csakhogy azt kevesebb lármával és káromkodással csinálja, mert gyenge az idegzetem s úgy tudota, hogy ez a Dienstreglamában sincs kötelezően előírva. Ja, barátom, jegyzi meg Krausz, az öreg mindég a lovasságnál szolgált, ott pedig más a Reglama. Hogy tisztán lássak a dologban, azonnal átmentem a volt kecskeméti 4-es huszárok asztalához s ott Tóni őrnagytól kértem felvilágosítást. — Hát tudod barátom, — kezdi — már Kézai Simon és Béla névtelen jegyzője is megemlékezik a magyar katona káromkodó természetéről, aminek az Árpádházi királyok büntető intézkedésekkel gátat is akartak emelni, azonban sikertelenül, mert az ekkorára annyira szokássá vált, hogy ezen szabadságjognak elkonfiskálása miatt, lázadásokban is törtek ki, mint ezt a tuladunai Koppány-féle felkelés is igazolja. Későbben Simonyi óbester ismerte fel ennek harcászati fontosságát s minden századnál egy előkáromkodói (szolgálatvezető) őrmesteri állást szervezett, akik a roham előtt a legénység lelkesedését ezzel a végsőig fokozták. A legújabb korban, Edelsheim Gyulai lovassági generális foglalkozott behatóbban ezzel a kérdéssel s a Mährisch Weiszkircheni lovassági akadémián, külön tanszéket is állíttatott fel ezen katonai tudományszaknak. Eredetét ennek is, mint minden ősi szokásnak, homály fedi. Épen úgy, mint ahogy nem tudjuk, hogy miért dudál vígan a portugál, hogy miért kapja el a hollandi röptében a besózott halat, miért csalja meg a zsidó a Zálit, hogy miért csinál tust a kínai kínjában, éppen úgy nem tudjuk oknyomozólag megállapítani, hogy miért káromkodik a magyar. Csak szájhagyományaink vannak ez irányban, amelyek szerint úgy áll az eset, hogy a magyarok, úgy Lebédiában, mint az Etelközben, akármerre vándoroltak, a Kazár törzs mindenütt nyomukban volt. Végre az öreg Almos megunta a dolgot s egy sötét éjjel összeszedte a 7 nemzetséget s egypár legelővel odébbhurcolkodott s csak miután a vereckei szorost elhagyta, tért megelégedetten nyugalomra. Reggelre kelvén, alighogy kitörül az álmot szeméből, azt látja, hogy megint nem sikerült a kazároktól elnomádoznia magát s ez annyira felbosszantotta, hogy átkiáltott a kazár vezérhez: Te Mózsi ! azt a br...s kazár mindenit az apádnak, hát nem tudok én már megszabadulni tőled ? Hát nézze Álmos vezérében — Válaszolt a Mózsi — ki venné meg Kegyelmetektől az esett marha borit, a gyapjút, ki hozna posztót Moszkvából, bársonyt, selymet Kínából, piros papucsot a nőknek Krímből, ha mi nem lennénk ? De azt a fűzfán fütyülő rézbálványát az apádnak Mózsi, van nekünk sok, az ijjász és kardforgató iskolát kerülgető rossz kölykünk, majd csináltatok én ezekből elég házi kazárt, te pedig hurcolkodj el az olajfák hegyének árnyékába, mert ha soká boszszantasz, majd meglásd „gajdeszba“ tetetlek. A szájhagyomány szerint ez volt az első káromkodás, amely, tekintve a kazárok nagy népszerűségét, a magyarok között igen elterjedt. Mikor Almos látta, hogy az olajfák hegye irányában táplált jó tanácsát a kazárok nem fogadják meg, gyűlésre hívta meg a 7 vezért, — többet nem hívhatott, mert akkor még a tárcanélküli vezér fogalma ismeretlen volt — s a következő beszéddel vezette be a gyűlést. Te Kont, (Kohn) azt a kipogányositott destruktiv orrú mindenit a fajodnak, bizonyára te hoztad ezt a liberális kazárblockot megint a nyakunkra, harmadéve is te hoztad ránk a besenyő- féle liberálisokat s tudod ez mennyi arany és ezüst marhánkba s mennyi jó legelőnkbe került. Vigyázz tehát magadra, mert ahogy beemeltelek az alkotmány sáncaiba, megtevőn téged a szedelék nemzetségek vezérévé, úgy ki is tudlak onnét emelni ,most is köszönd boldogult apád, az öreg Iczig emlékének, aki mindig hűséges házi kazárom volt, hogy ki nem tekerem a nyakad. Ezek után tisztelt vezérek,térjünk át a tulajdonképeni tárgyunkra, a kazár-kérdés megoldására. Ez annyival sürgősebb, mert Gácsország, Lodoméria, a Kozák-föld minden megszalajtott kazárja a mi nyakunkra szalad. Suppoltassuk tehát el őket a mi legelőink környékéről. Ezen művelettel Töhötöm barátom téged bizlak meg. Vedd magad mellé a darutollasokat s annyi ezer ijjászt, amennyi kell fogdostasd őket össze s kisértesd át őket a vereckei kapun, el nem mulasztván a kaput rájuk zárni s a kapu kilincsét jó vastagon disznózsírral bekenni. Megtehetöm — válaszolt Töhötöm — dehát vezér, mi lesz ezeknek arany és ezüst marháival és egyéb lábas és lábatlan jószágaival ? Ejnye barátom, Töhötöm, hát mire való az a vagyonadó. Vedd magad mellé a KECSKEMÉT 3 oldal