Alföldi Hiradó, 1909. november (2. évfolyam, 247-270. szám)

1909-11-03 / 247. szám

­­ nak hasznukra lenni, akik a mi segítségünk­­ nélkül is már elég hatalmasak megküzdeni az­­ élet hatalmas versenyével, hanem állítsunk fel­­ magunk hajóstársaságokat, bírjuk reá a kezdet­leges, embriójában élő, magyar kereskedelmi társaságokat, h­ogy folytonos és újabb hajók építésével járuljanak ahhoz a szent, ahhoz a magasztos célhoz, mely a magyar tengeri ke­reskedelmet majdan megvalósítja. Ha karöltve törekszünk arra, hogy meg­teremtsük a magyar tengeri kereskedelmet, ha igyekszünk már meghódított piacainkat meg is tartani, ha nem fogjuk könnyelműen beleélni magunkat abba a csalóka illúzióba, hogy a sült galamb amúgy is szájunkba repül, ha nem engedjük, hogy miként Brazíliában, hol eddig a magyar liszt­versenyen kívül szeretetnek ör­vendett, az élelmesebbek által kiszoríttassék,­­ akkor, de csakis akkor remélhetjük, hogy a magyar név ismét nagy, ismét fényes lesz, be-­­ aranyozva attól a gazdagságtól, mely egy ki­viteli, külföldi, tengeri kereskedelem útján le­hetséges. .. Tengerre magyar! Ezt kiáltsuk bele tele tüdővel, az új életpályákat kereső magyar ifjú­ság fülébe. S kiáltsuk addig, mig megértik, hogy hol nyílik ut a boldogulásra, hol érvé­nyesülhet az egyén s az egyénnel együtt a köz. Szüntelenül, fáradhatatlanul agitáljunk egy ma­gyar iskolahajó megépítésén s ne unjuk meg szünös szüntelen hangoztatni ennek fontossá­gát, okvetlen szükségességét. Tengerre magyar! Ez legyen mindennapi imádságunkban, minden fohászunkban s ha majd tényleg valóra válik az, mi most még csak éber álmunk fantáziájának szülötte, ha majd a magyar trikolorral diszitett hatalmas koloszusok ringanak az Óceán szeszélyes hul­lámain, s magyar vezényszó dirigálja az óceá­non járó gőzösöket, akkor, akkor beszélhetünk a magyar nagyhatalomról, a magyar nép jö­vendőjéről, fenmaradásáról. Magyar bor az angol piacon. Londonban most bortőzsdét­ szerveznek, melynek bizottsági tagjai közé Magyarország képviselőjét is felvették. A bortőzsde tagjai csakis oly kontinentális érdekeltek lehetnek, kik igazolják, hogy nagyobb szőlőbirtokuk van, vagy mint kisebb szőlőbirtokosok, szövetkezetbe vannak tömörülve. Felette fontos Magyarországra nézve, hogy a londoni bortőzsdén a magyar boroknak pia­cot biztosítson. Ismerjük a mai nehéz borértékesítési vi­szonyokat. A magyar bor, beleértve a homokit is, kevés kivétellel jobb, mint a kontinens más országaiban termelt tömeg­bor. Mégis nincs külföldi piaca. Ennek az az oka, hogy a köz­vetítő kereskedők, különösen az ausztriaiak, formálisan elzárják a magyar bort a külföldi piac elől, csupán azért, hogy ezzel az árakat lenyomva, maguk olcsón összevásárolhassák s külföldön hangzatos címeken, drágán értékesít­hessék. Míg ezen az állapoton segítve nem lesz, addig a magyar bortermelő mindig bizonyta­lanságba fog érni, hogy vájjon drága pénzen megmunkált szőlőjének termését el tudja-e szü­retkor megfelelő áron adni. Ezért fontos dolog, hogy a londoni bor­tőzsdén a magyar bor méltólag képviselve le­gyen. Az angol ember a legjobb fogyasztó. Drága árt ad mindenért, de megköveteli,, hogy jót kapjon s ha jót kap, azt meg is becsüli s állandóan vásárolja. Az angol általában az erő­sebb szesztartalm­ borokat kedveli s ha meg­ismeri a zamatos és erős szesztartalmu magyar borokat, akkor bizonyára állandó vásárlója is lesz annak. Ha pedig az angol bortőzsde fel­veszi a magyar borokat, ezzel a magyar borok számára megnyílik az egész világpiac, ami azt jelenti, hogy bármennyi jó bort termelünk, azt aggodalom nélkül el tudjuk adni méltó árért. E piac megnyíltával le lesznek rontva azok a korlátok, melyeket az ausztriai és más közve­títők a magyar bor kivitele ellen szándékosan emeltek. Magyarországon a közgazdasági ágak kö­zött a szőlőkultúra ma már oly jelentős és fontos tényező, hogy a magyar borkereskede­lem helyes alapra való helyezése nemcsak a szőlősgazdák érdeke, hanem az egész ország gazdasági közérdeke. Mindezekért a megnyitandó londoni bor­tőzsdén a magyar borok képviseletét nem sza­bad bizonytalan magánkezekre bízni, hanem magának a kormánynak kell ez ügyet kezébe venni. Létesíteni kell a londoni bortőzsdén hi­vatalos magyar állami képviseletet, mely hiva­talosan tartozik minden hozzáforduló magyar szőlőtermelő borának közvetítését ellátni; léte­síteni kell raktárházakat, hol a magyar bor hír­nevét ellenőrző állami közeg felügyelete alatt minden szőlősgazda beraktározhatja borait el­adás céljából. Fődolog azonban a szigorú állami ellen­őrzés. Mert ha a magyar bort a londoni tőzs­dén kezdik megkedvelni , ami majdnem bi­zonyos, akkor nyomban tömegesen fognak a hamisítók jelentkezni, kik értéktelen bortöme­geiket magyar bor címén kísérlik meg forga­lomba hozni s ezzel tönkreteszik a magyar bor hírnevét. Példa erre a tokaji bor. — Évti­zedekkel ezelőtt még világhírű volt a tokaji bor, jelentősen szerepelt a világkereskedelem­ben, nem volt külföldön valamire való ven­déglő, hol tokaji bort ne árusítottak volna. — Ekkor azután az ausztriai és külföldi — sajnos, néhány magyarországi cég is — rávetette ma­gát a tokaji bor hírnevére s hihetetlen mennyi­ségben hamisították a tokaji borokat úgy, hogy egész Európát elárasztották értéktelen s az egészségre káros tokaji borhamisítványokkal. Ennek az lett a következménye, hogy a tokaji és hegyaljai borok hírneve elveszett s ma már alig találjuk a külföldi borjegyzékeken a hegy­aljai borokat. Ha a londoni bortőzsdén az állam gon­doskodik képviseletről, e képviseletnek fő fela­data lesz a magyar bor meghamisításának meg­gátlása. A szegedi gazdasági egyesület átírt a kecskeméti gazdasági egyesülethez, melyben részletesen indokolva kéri, hogy sürgősen írja­nak fel a kormányhoz, hogy haladéktalanul gondoskodjék arról, hogy a megnyitandó bor­tőzsdén a magyar bor képviselete kormányha­­tóságilag oldassék meg s az állam ott tranzit raktárházakat létesítsen. — A gazdasági egye­sület lelkesen felkarolja az indítványt s borter­melésünk érdekében reméljük, hogy annak fo­ganatja is lesz. Halála gyermekágyi lázból következett be. A korán elhunyt fiatal asszony fér­jén kívül egy 17 napos csecsemőt ha­gyott hátra. A városban nagy a részvét a mélyen súlytott fiatal ügyvéd iránt.­ A család a következő gyászjelentést adta ki: Dr. Mezei Pál férj úgy a maga,, mint 17 napos kis leánykája Mariska nevében, nemkülönben a szülők Igó Lajos és neje Sárközy Krisztina, továbbá a testvérek László, Lajos, Krisztina, Terézia és Sándor, a napa özv. Mezei Péterné Zólyomi Julianna, a sógorok Mezei Sándor és Imre, a sógornő Igó Lászlóné Beke Irénke s a mindkét fél­ről való rokonság fájdalomtól mélyen lesújtva jelentik, hogy a páratlanul jó hitves, a legeszményibb anya, a legjobb gyermek, rokon és legtökéletesebb asz­­szony dr. Mezei Pálné Igó Mariska nincs többé. Kínos vergődés után 1909. évi november hó 2-án délelőtt 9 órakor 27 éves korában, legszebb reményeinek kezelése után szólította magához az Úr, hogy övéit mély gyászban hagyva, sza­porítsa odafenn az angyalok számát. Utolsó útjára a református temetőbe 1909. évi november hó 4-én délelőtt 11 órakor kisérjük a VII. tized Halasi­­kis­ utca 62 szám alatti gyászba borult háztól. Kecskemét, 1909. évi november hó 2-án. Emlékezete örökké áldott lesz, jóságát soha nem feledjük! — Halottak napján. Tegnap az egész vá­ros kegyelettel ülte meg a halottak napját. Va­lóságos népáradat indult a temetők felé és minden család kegyelettel kereste föl szerettei­nek sirhantját és fölékesitette az ősz által már letartott sirhantot virággal és fénylő gyertyák­kal. Városunk nagyjait fölkeresték az iskolák, és elvitték megemlékezésük koszorúját a sir­­hantra. A kegyesrendi főgimnázium ifjúsága szokásosan kizarándokolt tanár­aival a Szenthá­romság temetőbe, hol fölkeresték Katona József sírját. Mahóczy Rezső mondott szép beszédet, majd Szirmák Béla szavalt egy alkalmi ódát. A színtársulat szintén kivonult Katona József sírjához, hol Margittay Gyula mondott csinos emlékbeszédet és elhelyezte a társulat koszorú­ját a síron.­­ Este csillogó fényárban úszott a temető, a legszegényebb család is elhelyezte gyertyáit a méhlepte siron. Meglátogattuk este Katona József sírját. A nagy drámairó sírján nyolc kis gyertya pislákolt s ezek közül egyet szemünk láttára egy kis gyermek helyezett el siron. Katona József Kör! Tegnap halottak napja volt! — Doktorrá avatás. Sántha Györgyöt, a kiskunfélegyházi főgimnázium tanárát szomba­ton avatták fel a bölcsészet­tudományok dok­torává. — Előléptetés a Máv.-nál. A tegnapi hi­vatalos lap örömet hozott a vasutasoknak: a kinevezéseket. Kecskemétről a kereskedelmi miniszter Wist József már ellenőrt főellenőrré nevezte ki. Fauber Jakabot a IX. fizetési osz­tály harmadik fokozatából a másodikba lép­tette elő. ALFÖLDI HÍRADÓ 1909. november 3. NAPIHIREK. — Halálozás. Részvéttel értesülünk, hogy dr. Mezei Pál ügyvéd felesége Igó Mariska, f. hó 2-án életének 27-ik évében rövid betegség után elhunyt. Saját pénzének ellensége, aki kedves halottjai részére SÍRKÖVET , nem Vidovics Pál kőfaragónál szerzi be, Kecskeméten. Collégium-tér, I I mert ott a legszebb sírkövek gyári áron lesznek elárusítva. I f Ugyanott régi sírkövek becseréltetnek vagy rendkívüli olcsó árban újjá alakíttatnak.

Next