Dél-Pestmegye, 1946. május (1. évfolyam, 1-6. szám)
1946-05-01 / 1. szám
1946, máfti® DÉL-PEST MEGYE % A NÉP NEVÉBEN! Vegyék el méltó büntetésüket a különítményes úri banditák*! Elégi aktákba lefújják a port... Fény délig Héjjas Iván és a többi gyilkosok viselt dolgaira. I Kiket öltek meg és miért?.. (A Dél-pest megye cikksorozata) A Tanácsköztársaság utolsó napjait élte. Már látszott, hogy nem képes megbirkózni roppant feladataival. A határokon belül idegenül állt vele szemben a parasztság milliós tömege, mert évszázados álma a forradalmak által sem ment teljesedésbe, nem kapott földet. A határokon tül, cseh és román hadak fojtogató gyűrűje szűkült. A néphadsereg, a köztársaság hadserege vérét hullatta hazájáért, jóllehet a világháború évei már kisajtolták belőle az életerőt. Vezérkari főnökei ugyanakkor, a haditerveket küldötték át buzgón az ellenséghez, skatonáikat a nép fiait, rohamra vezényelték az általuk készített csapdába. Nagy uraink, a határokon kívül és belül, cimboráitok mindenkivel, aki hajlandó volt segítséget adni nekik, a hazájuk ellen, a dolgozó magyar nép ellen, örömkönnyekkel fogadták a román megszállókkal és fegyvereik védelme alatt, most már ők is megkezdték nemzetmentő munkájukat, felkészültek az új úri honfoglalásra. Azzal kezdték, hogy a románok kezeire adták a magyar hazafiakat. Majd fokozot mértékben kezdték önállósítani magukat és vizi testeket hajtottak végre az idegen fegyverek árnyékában. így ébredtek ők: a népet gyűlölő gőgös grófok, egy életen át kizsákmányoltjaik ezrein élősködő ,bárók zsoldjukból szegődöd lalajivésziétt katonatisztek, lecsúszott dzsentrik és fenegyerekek. Vad, véres bosszút állni készültek a népen, mely néhány hónapon át gyakorolta a Salaimat, melyet századokon át ők bitoroltak. így született meg a nemzetinek és kereszténynek hazudott új rend, a kurzus, mely Werscőczyk lihegő bosszúhadjárata volt a Dózsák ellen... Jöttek az ébredők... Mit akartak? Fajvédelmet, antibolsevizmust, keresztény erkölcsöt kiáttottak és jelszavaik mögött, silány, aljas cselekedetek tömege húzódott meg; közönséges rablás, szadista gyilkosságok, kínzások, erőszak és beteges kegyetlenkedések szörnyű halmazai». ■ ' i ' Hiteles feljegyzések és szemtanúk tanúskodnak róla, hogy mit vittek véghez a Nemzeti Számonkérő Szék előfutárai, hogy miképpen teremtették meg a későbbi náci-nyilas vadálattiasságok szörnyű iskoláját. Élő emberek hátából szijjal hasítotak, parázson táncoltatták őket. Seprőnyéllel és herélőkéssel, nők és férfiak pokoli halálát eszelték ki. De minek folytatnánk? Az akták, — melyeket húsz egynéhány esztendőn át jótékonyan takart a feledés pora, miközben a gyilkos banditák lehiggadtan, kiegyensúlyozott jólétben élve, haladtak mind feljebb és feljebbb a társadalmi ranglétrán — mindennél világosabban beszélnek. Fény derül a régi bűnökre — és a nép vad hóhérai felelni fognak tetteikért. vitéz Héjjas Iván Nemsokára viszontlátjuk Héjjas Ivánt, a glóriás vitézt, a fővezér kedvencét, minden gazság végrehajtóját és irányítóját. De a nép itélőszéke elé kerülnek alvezérei és segítőtársai is. Elérkezett a tetemrehívás ideje, de ezen túlmenően tisztázásra szorul néhány kérdés is, melynek segítségével az utókor megtudja majd, mi az, ami a Duna—Tisza közén 1919 őszén, 1920 tavaszán és 1921 nyarán történt... Hazafias felbuzdulás? Tömegmegmozdulás? Eszmei harc? Kommunista és zsidóüldözés? Megtorlás? Az eredmény előre látható, mert a tények, jegyzőkönyvek, adatok beszélnek. A fenti kérdések mindegyikére ez a válasz: nem! Borértékesítő R.-T. A Borértékesítő Részvénytársaság pincéiből indult el a Héjjas-bandák nemzetmentése. A borpiac egyeduralmáért indultak harcba az aranysarkantyús vitézek. Kommunista és zsidóellenes jelszavak hangoztatásával a fővezér oltalma alatt kiélhették szadista hajlamaikat; ölhettek, rabolhattak, lophattak kedvükre, hisz a büntetlenség jóerőre biztosítva lett számukra. Áldozataik pedig nemcsak kommunisták és zsidók voltak, de nagy számmal, politikával nem foglalkozó magyar parasztemberek is, akik személyi bosszúnak, vagyis szervezési vágynak, fékevesztett banditizmusnak estek áldozatul. 1931. novemben 3. Magas kormányzói elhatározás folytán minden folyamatba tett eljárás megszüntetendő a Daba—Tisza közén elkövetett cselekmények ügyében, miután azokat nem önző nyereségvágy, hanem hazafias felbuzdulás, kommunista és zsidógyűlölet szülte... íme: a leír. koronaügyészhelyettes 1922. június 20. napján kibocsájtott összefoglaló jelentéséből néhány kiragadott részlet. A cselekmény elkövetői akkor kegyelemben részesültek: «A szolnoki kir. ügyészség 11518/920. k. n. számú iratai szerint, állítólag ,a volt Prónay zászlóaljhoz tartozó katonák többek között Molnár Endre főhadnagy, Molnár Ferenc hadnagy és mások. Szolnokon 1920. évi április 26-án több polgárt összeszedtek, elvitték Abonyban a gróf Vigyázó kastélyt, ott elverték és megkínozták őket. A szenvedett verések folytán Abonyban meghaltak és nyilván elásattak Háy Géza és Király Béla. Utóbb odahaza szintén a szenvedett verések folytán elhaltak Vander és Pintér szolnoki lakosok. Ugyanezen iratok szerint Szolnokról a fogházból 1920. április hó 28-án A konyha hurcoltatott és ott kivégeztetett 18 személy. Ezek az a hőnyi gróf Vigyázó-féle kastély pincéjében fellázadtak is felkoncoltanak. Ezen fegyverhasználati ügyben a m. kir. budapesti katonai körlet parancsnok, mint illetékes parancsnok a feljelentés félretételét rendelte el, mert a fegyverhasználat jogos volt.» «1919. év szeptember hó 12-én Schmied Rezső hadnagy és társai elhurcolták lakásukról Ürögi Lajos és H. Szabó János orgoványi lakosokat és megölték őket.» «1919. évi szeptember hó 23-án délután Schmiedt Rezső hadnagy és társai orgoványi lakásukról elcipelték és megölték Hagyma András és Csákó Mihály orgoványi lakosokat.» 1919. október 1-re virradóra Franczia Kiss Mihály és társai elcipelték Kecskemétről Dózsa Emáimél rendőrt és öt társát kommunizmus gyanúja miatt és megölték.« ■ Kecskemétről 1919. november 16-án elcipelték Dr. Fritz Rezső ügyvédet és társait, összesen 14 kecskeméti lakost. Ezek közül 11 nyomtalanul eltűnt. A tettesek állítólag Franczia Kiss Mihály és társai — az adatok szerint, mikor az áldozatokat felakasztották, róluk bukájukat leszedték és egymás között felosztották.» «Kecskeméten 1919. november hór 19-én Szabó és Székely századosok a fogházból 33 foglyot cipeltek el és végeztettek ki. November 21-én még három személyt. Majd Lalus Sándort és Nemes József kecskeméti lakost. Kegyetlen kínzásokkal ölték meg őket.a.» «Kiskunfélegyházán Heremendi Vajnai László és társai több gyilkosságot követtek el. 1920. május 29-én a vasúti állomáson megölték és kirabolták László Sándor állomási elöljárót és nejét. A kir. főügyészség jelentéséből kitűnik, hogy legfelsőbb kormányzói elhatározás kegyelemben részesítette az összes gyilkosokat és megszüntette ellenük a nyomozást. Izsák Az ébredők lapja, a «Hazánk» c. politikai hetilap 1921. aug. 14-én: Üdvözöllek benneteket, derék Izsákiak! Üdvözöllek, mert a törvényeink által is tiltott korrupciót és destrukciót üldözve történik vala az, hogy minden zsidó Izsák elhagyá végre a magyar Izsákot! Isten éltessen benneteket és magyar fajunk védelmére tartsa meg a Ti jó szokástokat! Tasnádi Kovács József dr. nemzetgyűlési képviselő. «A Nép» 1921. szeptember 14-i számaitól: Látogatás a Héjjas-portán. (Kecskeméti pincék.) «...innen nyílik a Damjanich-u., ahol a Héjjas család lakik. Az épület a kecskeméti körtermelők pinceszövetkezete. Héjjas Mihály (Iván édesapja) az igazgatója 25 év óta. Megnéztük az 1000 hektós pincét.» Varga Imre és Sándor őskeresztény izsáki földbirtokosok diktálták tollba: « ...az őrértékesítők pogromot rendeztek Izsákon, ahonnan elzavarták a zsidókat s aztán hozzáfogtak a borkészletek összevásárlásához. A gazdáknak azonban olyan keveset kínáltak a boraikért, hogy azok oda nem adhatták...» Förster Lajos kunszentmiklósi főszolgabíró, aranysarkantyús vitéz, nyilatkozata az izsáki dolgokról: «...a zsidó áldozatokat úgy kell tekinteni, mint a foxerlázadás áldozatait...» A nép nyilatkozata: Királyi főügyész úrnak Budapest, Kir. Főügyészség, Marko-u. Tudjuk, hogy Förster Lajos főszolgabíró és Héjjas Iván intézték a rablógyilkosságokat,de azt akarják a világnak bebeszélni, hogy az izsáki és orgoványi köznép követte el a rablásokat és gyilkosságokat, ők magukat és embereiket mentesíteni szeretnék. Tudjuk azt is, hogy az izsáki zsidókat, azért kergették el és nem engedik vissza az ébredő gyilkosok, hogy potom áron osztozkodhassanak a mi korunkon. ■" Addig, amig az izsáki zsidókat lakásukba és vagyonukba vissza nem helyezik és a rablógyilkosokat meg nem büntetik, mink sem érezhetjük magunkat biztonságban. Kelt, 1922. március. Izsáki és orgoványi kisgazda polgárság. Néhány hét múlva tartja meg a kecskeméti Népbíróság Héjjas Iván és bandita-társainak nagyszabásúbűnperét. A dokumentumok közlését, legközelebbi számunkban folytatjuk... 3 tfilimfil t'tggd. Irta: Lénárt Gábor. Ma reggel a szellő útra kél, A a zivatar is gyors lován, Gyeplőt feszítve csendesen Lépdel velük a hús orkán, A vésztől terhes jellegek, Mini játszadozó gyermekek. Kart-karba öltve vidoran, A bárányfelhők csinosan — Dlrakelnek a lég honán. Az esőfelhők szürkeségén Szivárvány dérit világot, A villám izzó büszkeségén A sötétségnek vesz virágot, És csillogó csokorba kötve Szorja szól a messze földre, így jönnek ők, a harcosok, Teremtő kardjuk ma nem forog. Ma felderítik a■ világot! Ma nap is izzik fenn az égen, Felhő is száll a messzeségben Holnap ismét termékeny harcban kergetik egymást, viadalban. Ma összefog dolgos kezük, Vidám, csillogó az ünnepük. Könnyedén járnak, bokrétosan, A nagy elemek ünnepi lázőre. S jókedvük ujjong a dalban. S így ünnepeljen ma a mi népünk. Szakítson orgonát, virágot, De holnap villáma messze zengjen Ha emel kaszát, szalapácsot.