Homok, 1920. november (1. évfolyam, 66-89. szám)

1920-11-25 / 85. szám

Mecskemét, 1920 november 2.1. Csütörtök 1. évfolyaam. — Ki-ik szán-Főmunkatárs: MARTON SÁNDOR Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 6. Telefonszám 127. Egyes szám ára 1 Korona Politikai és közgazdasági napilap A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt, a Gazdasági Egyesület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Felelős szerkesztő: MARASCHEK JÓZSEF Előfizetési árak: Egész évre 240 Kor. — Félévre 120 Kor. Negyedévre 60 Kor. Egy hónapra 20 Kor A birtokrendezés ügyében. Sok évtizedes elmélkedés után a jelenlegi kormányzó pártnak jutott osztályrészül ama szerencse, hogy a kocka el lett vetve, s ott ahol baj van, a törvény nevében rendet lehetkövetelni, s azt meg is csinálni. Hogy ennek tudatában sok szó esik a nagy, közép s kisbirtok kérdéséről, az természetes. A múltban főleg a nagybirtok lett emlegetve, mint a legtöbb bajnak a kútforrása, s annál inkább, mert az országban terület szerint aránytalanul sok a nagybirtok, s a hitbizomány. Minél behatóbban lett boncolgatva ez a kérdés, annál határozottabban elmondható, hogy a sokat emlegetett nagybirtokból sok esik át legelőre, erdőre, szikes területekre, ugyancsak hogy a nagy gazdaságok közül sok az ipari s kereskedelmi növények termelése, vetőmag s tenyész állatok nevelése által hasznos szolgálatokat tett a múltban, s lesz mindaddig, amíg a kis ember jogos terjeszkedésének nem áll útjában, s nem akadályozza az utóbbiak boldogulását. Épp a napokban adott kifejezést egy neves külföldi ember ama véleményének, hogy az a birtokreform a legjobb, melynek nyomán a legtöbb termelést lehet biztosítani, s egyben a munkásoknak a legjobb megélhetést tud biztosítani. E cél érdekében a nagy, közép vagy kis birtokok emlegetése édes keveset bizonyít. Annyi bizonyos, hogy a nagybirtok nagy hatalmat jelent, s kérdés, hogy ezt a hatalmat jó-e egyesek kezében látni, kik esetleg visszaélnek vele. Függő viszonyt teremt, ami az általános haladásra nem mindenkor kedvező. De gazdaságilag is előfordulnak elég gyakori esetek, amikor az „uraság“ makacssága stb. következtében nem járul a beruházásokhoz s tengődés állapítható meg az egész nagy birtok testen. Bizonyos, hogy a Csonka Magyarország nem engedheti meg eme elernyedt, csiga léptekkel cammogó nagy birtok testeket. Ott ipari gyári üzemet, a környékre kiható állattenyésztést, tejtermelést, hizlalást, fásítást akarunk látni. Az ily gazdaság ki kell hogy bírja arányosan azt az adókulcsot, mit a kisgazda fizet. Ellen esetben pedig nincs létjogosultsága s fokozottan akkor, ha a kis emberek, a dolgozni akaró nép terjeszkedésének akadályul szolgál. Maradjon annyi földje annak a nagybirtokosnak, amennyit megbír, a többi pedig jusson azok kezébe, akik azoknak szorgalmas mivelői akarnak s tudnak lenni. Ez,utóbbiak megválasztása nagy gondot fog okozni. Mert hogy jelentkező sok lesz, az bizonyos. De hogy hogy fogják megütni a mértéket, hogy fog csak megfelelni a várakozásnak. Ne azzal a hátsó gondolattal jöjjenek, hogy a földet majd magasabb áron eladom. E tekintetben nem fog elmaradni a megszorítás, az állam elővételi jogának biztosítása. Amint az természetes, és helyes is. A kis gazdaságok szaporítása, különösen jelenlegi drága felszerelésekre való tekintettel, nem lehet s nem lesz oly nagy arányú, mint azt első pilanatra sokan gondolják. Meg kell lenni az átmenetnek, mert ellenesetben egy beláthatatlan rázkódást eredményezne. Viszont az átérzést illetőleg, méltán lehet mint követendő példára Kecskemétre hivatkozni, hol is akkor lett földeladás előirányozva, amikor a kereslet ezt tényleg jelezte. Az eladott földek pedig új nagy területekkel pótoltattak, a jövőre való tekintettel. Ennek köszönhető, hogy a birtokreform kérdése a jelenben különösebb várakozást nem kelt, s úgy a gazdaközönség mint a munkások is, nyugtalanság nélkül néznek a jövő elé. Sokan attól félnek, hogy a kis gazdaságok csak saját ellátásra való termelésre törekszenek, azután pont. A gyakorlati élet s tapasztalatok legalább a Duna—Tisza közén nem ezt igazolják. Ellenkezőleg, ha mint szemtermelők nem is kitűnők, ennek oka a felszerelés hiányosságának tulajdonítható. Sem igavonó állata, sem talajmivelő eszközei nem kielégítők. Ezzel szemben ami a gazdasszonyok javára írandó, baromfi tenyésztés, ugyancsak sertés nevelésben, veteményezésben, ugyancsak törekvők s tényleg eredményt is érnek el. Még a méhészet terén van méltán sok kívánni való. Hiszem, hogy ebben is, itt Kecskeméten meg lesz a haladás. A pusztai tanítók is serénykednek, példát szolgáltatnak, annál is inkább, mert a tanfelügyelőjük Kolumbán Sándor maga is vérbeli méhész. A jó példa pedig hat! Összegezve véleményünket a kisgazdák kérdésének kialakulása kedvező, a középbirtoka más lapra tartozik. Hiszek egy Istenien, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örökigazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Szigorúnak tartják a gazdák a gabonarendelet intézkedéseit. A Gazdasági Szövetkezetek Országos Szövetségének végrehajtó bizottsága a minap ülést tartott, amelyen majdnem kizárólag panaszok hangzottak el. Sérelemnek tekintik, hogy a háború befejezésével nem állott helyre a gazdasági élet szabad menete, sőt most intenzívebb a kényszergazdálkodás, mint volt bármikor. A panaszok központjában a gabonarendelet áll, amely 100 holdnál nagyobb gazdaságokat a birtokosok véleménye szerint egyoldalú szigorúsággal kezeli. Az egyik panasz szerint az árpa mindeddig szabadforgalom tárgya volt, most az árpatermés harminc százalékátis be kell szolgáltatni, ami az állattenyésztés, szalonna és zsírtermelés lehetőségét veszélyezteti. A rendelet hiányának minősítik, hogy nem számítják be a beszolgáltatandó árpamennyiségbe a közfogyasztásra szállító közgazdaságok tehenészeinek árpaszükségletét. Még ennél is nagyobb sérelme a gazdáknak, hogy a kukoricatermésből holdanként 3 métermázsát kell beszolgáltatni. Ez a sertéshizlalás válságát jelenti azért, mert a hizlalásra szánt kukoricát is elviszik, más kukoricát pedig nem vásárolhat a gazda, mert beleütközik a forgalmi tilalomba. Van ugyan kukorica, de nem árusítható a zárlat miatt és ezért a sertéseket soványan, vagy félig hízottan ölik le. A disznó nem várhatja meg, — mondta az egyik gazda,— amíg a górékban elraktározott kukoricamennyiségek kiszabadulhatnak fogságukból. A gabonarendelet értelmében a kirovott gabonamennyiséget be nem szolgáltató gazda, hiányzó métermázsánként kétezer korona büntetést tartozik fizetni. Ezt különösen nagy sérelemnek tekintik, mert számos olyan gazdaság van, amelynek nincs feleslege. A másik panasz, hogy ameddig a gazdának kész fizetési kötelezettséget kell teljesítenie, addig ő maga nem jut a pénzéhez, mert az igénybe vett gabona árának fiizetését halogatják. Nem veszi komolyan a gazdaközönség azt a biztatást, hogy a kirovás teljesítése után a forgalmat szabaddá teszik, mert akkorára már nem lesz felesleges.