Homok, 1921. április (2. évfolyam, 73-78. szám)

1921-04-01 / 73. szám

Kecskemét I99Z április I Péntek II. évfolyam # 73. szám . POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, 111. kerület, Széchenyi tér 6. sz. Telefonszám: 127. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZIGETHY JÓZSEF A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt és a Gazdasági Egyesület Hivatalos közlönye Előfizetési árak: Egészévre 240 K. Fél évre 120 K. Negyed évre 60 K. Egyes szám ára: 1 K TARCA. Égő nász. A Homok eredeti tárcája. Irta Szigetig József. A pár órás asszony ott állt kényszeredett szivval, megtépett lélekkel ura mellett, akit gyűlölt, mert akarata ellenére bilincsbe verte, holott semmi sem fűzi hozzá. S ha nem is vonakodott urától, de gondolatai messze kalandoztak egy keresztény ifjúnál, akinek csak szeretője volt, és mégis ezerszerte boldogabbnak érezte magát karjai közt. Mit ér neki férje imádata, ha ő ki nem állhatja őt. A másikhoz repül minden vágya s megértő szerelmes keblére szeretne borulni, elsírni boldogtalan férjhezmenetelét Avágyakozó férj szavára összerezzen, porbahullnak az iluziók, s monoton hangon igy felel: — Dávid! ha ismersz irgalmat és ha szeretsz egy kicsit . . . akkor . . . — Mi bajod? kérdé a férj s hangja megreszketett. Szavaim bántanak talán ? — Ne beszélj így hozzám. Látod felindultságomat, mit megsejtett szándékod okozott. Hisz oly hirtelen jött minden. Szavaiban fájdalom és szenvedés rezgett. A férj ezt nem érezte ki, ő csak a szerelemre éhes nőt vélte nejében feltalálni, hogy az iszonyodik tőle, azt fel se tette róla. — No és én vagyok ennek az oka ? Látom, hogy sápadt vagy s egész testedben remegsz. Judit elfordította az arcát, hogy ne lássa Dávid könnyeit s alig hallhatóan rebegte az igent. — De hát mit tegyek, hogy megnyerjem a tetszésedet? Erre az iménti könnyező arcot a mosoly derűje ragyogta be és kacéran fordult férje felé. Ha szeretsz, akkor . . . — Magadra hagyjalak ? Kívánod ? De miért? És dühvel ragadta meg a pár órás asszony kezét, hogy az vergődött kínjában. » — Csak ma ne ! Könyörgöm ! Légy irgalmas ! Holnap. Talán később. Ha gondolataim tisztábbak lesznek, akkor mindent elmagyarázok. Csak ma ne bánts, esedezem . . . Dávid lelkében szörnyű gyanú támadt. Nem tudta elképzelni, mi lehet az a nagy titok, mely elválasztja tőle. Vére forrni kezdett. Halántékán pattanásig feszültek az erek. Nem volt ura többé akaratának. Mint a tigris csapott le prédájára, Judithra. — Te szerettél előttem valakit! Tudni akarom ! Beszélj! Az asszony rémülten tekintett a férfi kikelt arcába s mint akit szivén ütöttek, sikoltozva vergődött előtte. — Dávid ne igy. — Követelem beszélj ! Nézz a szemembe, Judith ! Te megcsaltál ! Érzem ! Hallod, felelj! Követelem! — Dávid . . . — Parancsolom ! Megértetted ? ! S hangja izzott, mint a parázs. Judith halott halványan nézte s lelkében a bú, a fájdalom vallomásra késztették. — Te akartad. Legyen. Csak meg ne bándd. Meg kell ígérned, hogy nem lázongsz s belenyugszol a történtekbe, melyen immár változtatni úgy sem tudsz. A férfi lelke nyugtalanul háborgott, mint leültek a kis asztal mellé. Éjfél volt. A hálószobát két gyertyalány világította meg, melynek imbolygó fényébe beleveszett Judith tekintete. Mintegy onnan látszott kiolvasni vallomását. — Tudod, három hónappal ezelőtt apámat, mint a titkosszövetség vezetőjét elfoglalta • kormánytanácsos és kiszabadításáért a főúr fia vetette közbe magát. Nem cél nélkül történt. Ráméhezett. Nekem kellett volna megfizetni apám szabadságáért. — S te ? kérdé Dávid izgatott hangon. — Erős maradtam, dacára, hogy azzal fenyegetett, hogy vérpadra juttatja . Pénzünk jövője. Pénzünk javulásának az a következménye, hogy úgy belföldön, mint külföldön egyaránt bíznak abban, hogy a pénzügyminiszter erélyes kezekkel meg fogja javítani ezt a szétzüllött pénzügyi helyzet. Ez a bizodalom már önmagába véve is elegendő indoka annak a javulásnak, amely pénzünk külföldi árfolyama tekintetében beállott. Hogy a jövőben miként fog kialakulni a helyzet, arra nézve nem alkothatunk fogalmat, mert a pénz értékének mikénti alakulása kiszámíthatatlan. Vannak események, melyek bénítólag hatnak pénzünk javulására, ilyenek a külföldön levő magyar koronák és addig az ellátatlanok tisztszükségletét kénytelenek leszünk külföldről behozni.Azonban a javulás mindenesetre magával vonná pénzünk belső vásárló erejének növekedését, olcsóbbak lennének a külföldről behozott áruk, s később a belföldön termelt cikkek is olcsóbban lennének kaphatók. Összevéve a magyar korona jövője attól függ, akarjuk-e komolyan és képesek vagyunk-e az államháztartási rendbehozni, s a létrejött rendet állandóan fenntartani, gazdasági termelést fokozni s ezen az úton a politikai konszolidáció felé eljutni. Mindenesetre kívánatos volna, úgy gazdasági, kereskedelmi, mint politikai szempontból, hogy a korona emelkedése fokozatosan történne, mert a rohamos emelkedés nem képezheti alapját a reális üzleti számításoknak. Csak a fokozatos emelkedés az, amely nélkül a gazdasági élet nem lesz kitéve folytonos bizonytalanságnak Szíj. PIPASZÓ MELLEIT. * Egy titokzatos egyén autója száguldott végig Magyarországon, valahol Sopron táján lépte, át határunkat és őrült iramban nyelte az országút kilométereit, míg a fővárosba nem ért. Az illető nem volt idegen, sőt nagyon is ismert személyisége volt ennek a megcsonkított száz sebből vérző ország népének. S most, mikor a vár kapui újra viszontlátták szürke, polgári ruhába bujtatott alakját, csodálkozva nézték a váratlan vendég látogatását. Senki sem tudta, senki sem sejtette, hogy ki mert mozdulni családi otthonából és meglátogatja az elhagyott ország fővárosát, és a kormányzó személye előtt meg fog jelenni, talán, hogy számon kérje tőle az eddigi munkálkodás eredményét. Amint hírlik,,csoda történt, mert Magyarország jelenlegi ura és parancsolója nem a legkedvesebb fogadtatásba részesítette a látogatót. Hogy mi vezette alátogatót, hozzánk ez még ma politikai titok. Tény az, hogy valami van a levegőben. Ez a tavasz valami nagy meglepetéseket tartogat számunkra. Ez a meglepetés fel fogja rázni tespedtségéből a vén Európán kívül az egész világot s ha magyarról fognak valahol beszélni a nagy megrázkódtatás után, azt a legnagyobb tisztelettel fogják tenni, mert megmutatjuk, hogy a mi ezer esztendős földünkön csak nekünk van jogunk parancsolni, nem pedig a sok jött-ment kaftános és bocskoros söpredéknek.