Homok, 1921. április (2. évfolyam, 73-78. szám)

1921-04-01 / 73. szám

% Kecskemét I9SI április I Péntek II. évfolyam # 73. szám POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: 111. kerület, Széchenyi-tér 6. sz. Telefonszám: 127. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZIGETHY JÓZSEF A Kecskeméti Kisgazda és Földmives Párt és a Gazdasági Egyesület Hivatalos közlönye T Előfizetési árak: Egész jévre 240 K. Fél évre 120 K. Negyed évre 60 K. Egyes szám ára: 1 K Pénzünk jövője. Pénzünk jávulásának az a követ­kezménye, hogy úgy belföldön, mint külföldön egyaránt bíznak abban, hogy a pénzügyminiszter erélyes ke­zekkel megfogja javítani ezt a szét- züllött pénzügyi helyzet. Ez a bizo- dalom már önmagába véve is ele­gendő indoka annak a javulásnak, amely pénzünk külföldi árfolyama tekintetében beállott. Hogy a jövőben miként fog kialakulni a helyzet, arra nézve nem alkothaiunk fogalmat, mert a pénz értékének mikénti alakulása kiszámíthatatlan. Vannak események, melyek bénitólag hatnak pénzünk ja­vulására, ilyenek a külföldön levő magyar koronák és addig az ellátat­lanok iisztszükségletét kénytelenek le­szünk külföldről behozni. 'Azonban a javulás minden esetre magával vonná pénzünk belső vásárló erejének növelkedését, olcsóbbak len­nének a külföldről behozott áruk, s később a belföldön termelt cikkek is olcsóbban lennének kaphatók. Össze­véve a magyar korona jövője attól függ, akarjuk-e komolyan és képesek vagyunk-e az államháztartási rendbe­hozni, s a létrejött rendet állandóan fenn tartani, gazdasági termelést fo­kozni s ezen az utón a politikai kon­szolidáció felé eljutni. Minden esetre kívánatos volna, úgy gazdasági, ke­reskedelmi, mint politikai szempont­ból/ hogy a korona emelkedése foko­zatosan történne, mert a rohamos emelkedés nem Képezheti alapját a reális üzleti számításoknak. Csak a fokozatos emelkedés az, amely nél­kül a gazdasági élet nem lesz kitéve folytonos bizonytalanságnak Szíj. PIPASZÓ MELLEIT. * Egy titokzatos egyén autója szá­guldott végig Magyarországon, vala­hol Sopron táján lépte, át határunkat és örült iramban nyelte az országút kilométereit, mig a fővárosba nem ért. Az illető nem volt idegen, sőt nagyon is ismert személyisége volt ennek a megcsonkított száz sebből vérző ország népének. S most, mikor a vár kapui újra viszontlátták szürke, polgári ruhába bujtatott alakját, cso­dálkozva nézték a váratlan vendég látogatását. Senki sem tudta, senki sem sejtette, hogy ki mert mozdulni családi otthonából és meglátogatja az elhagyott ország fővárosát, és a kormányzó személye előtt meg fog jelenni, talán, hogy számon kérje tőle az eddigi munkálkodás eredményét. Amint hírlik,,csoda történt, mert Ma­gyarország jelenlegi ura és parancsolója nem a legkedvesebb fogadtaiásbarészesi- tette a látogatói. Hogy mi vezette a ,láto­gatót“ hozzánk ez még ma politikai ti­tok. Tény az, hogy valami van a levegő­ben. Ez a tavasz valami nagy meg­lepetéseket tartogat számunkra. Ez a meglepetés felfogja rázni tespedtségé- ből a vén Európán kívül az egész világot s ha magyarról fognak vala­hol beszélni a nagy megrázkódtatás után, azt a legnagyobb tisztelettel fogják tenni, mert megmutatjuk, hogy a mi ezer esztendős földünkön csak nekünk van jogunk parancsolni, nem pedig a sok jöít-ment kaftános és bocskoros söpredéknek. T A R C A. Égő nász. A Homok eredeti tárcája. Irta Szigetig József. A pár órás asszony ott állt kény­szeredett szivval, megtépett lélékkel ura mellett, akit gyűlölt, mert akarata ellenére bilincsbe verte, holott semmi sem fűzi hozzá. S ha nem is vonakodott urától, de gondolatat messze kalandoztak egy ke­resztény ifjúnál, akinek csak szeretője volt, és mégis ezerszerte boldogabbnak érezte magát karjai közt. Mit ér neki férje imádata, ha ő ki nem állhatja őt. A másikhoz repül minden vágya s meg­értő szerelmes keblére szeretne borulni, elsírni boldogtalan férjhezmenetelét A .vágyakozó férj szavára össze­rezzen, porbahullnak az il uziók, s mo­noton hangon igy felel: — Dávid! ha ismersz irgalmat és ha szeretsz egy kicsit . . . akkor . . . — Mi bajod? kérdé a férj s hangja megreszketett. Szavaim bántanak talán ? — Ne beszélj igy hozzám. Látod felindultságomat, mit megsejtett szándé­kod okozott. Hisz oly hirtelen jött minden. Szavaiban fájdalom és szenvedés rezgett. A férj ezt nem érezte ki, ő csak a szerelemre éhes nőt vélte nejében fel­1 találni, hogy az iszonyodik tőle, azt fel se tette róla. — No és én vagyok ennek az oka ? Látom, hogy sápadt vagy s egész tested­ben remegsz. Judit elfordította az arcát, hogy ne lássa Dávid könnyeit s alig hallhatóan rebegte az igent. i — De hát mii tegyek, hogy meg- ' nyerjem a tetszésedet? Erre az iménti könnyező arcot a mosoly derűje ragyogta be és kacéran fordult férje felé. Ha szeretsz, akkor . . . — Magadra hagyjalak ? Kívánod ? De miérf? És dühvei ragadta meg a pár órás asszony kezét, hogy az vergődött kínjában. » — Csak ma ne ! Könyörgöm ! Légy irgalmas ! Holnap. Talán később. Ha gon­dolataim tisztábbak lesznek, akkor min­dent elmagyarázok. Csak ma ne bánts, esedezem . . . Dávid lelkében szörnyű gyanú tá­madt. Nem tudta elképzelni, mi lehet az a nagy titok, mely elválasztja tőle. Vére forrni kezdett. Halántékán pattanásig feszültek az erek. Nem volt ura többé akaratának. Mint a tigris csapott le prédájára, Judithra. — Te szerettél előttem valakit! Tudni akarom ! Beszélj! Az asszony rémülten tekintett a férfi kikelt arcába s mint akit szivén ütöttek, sikoltozva vergődött előtte. — Dávid ne igy. — Követelem beszélj ! Nézz a sze­membe, Judith I Te megcsaltál ! Érzem ! Hallod, felelj! Követelemi — Dávid . . . — Parancsolom ! Megértetted ? ! S hangja izzott, mint a parázs. Judith halotthalványan nézte s lelké­ben a bú, a fájdalom vallomásra késztették. — Te akartad. Legyen. Csak meg ne bándd. Meg kell ígérned, hogy nem lázongsz s belenyugszol a történtekbe, melyen immár változtatni úgy sem tudsz. A férfi lelke nyugtalanul háborgott, mint leültek a kis asztal mellé. Éjfél volt. A hálószobát két gyertyaláng világította meg, melynek imbolygó fényébe beleve­szett Judith tekintete. Mintegy onnan lát­szott kiolvasni vallomását. — Tudod, három hónappal ezelőtt apámat, mint a titkosszövetség veze­tőjét elfoglalta • kormánytanácsos és ki­szabadításáért a főur fia vetette közbe magát. Nem cél nélkül történt. Ráméhe­zett. Nekem kellett votna megfizetni epám szabadságáért. — S te ? kérdé Dávid izgatott hangon. — Erős maradtam, dacára, hogy azzal fenyegetett, hogy vérpadra juttatja

Next

/
Thumbnails
Contents