Homok, 1921. május (2. évfolyam, 78. szám)
1921-05-01 / 78. szám
HOMOK 3-ik oldal 78-ik szám dek elhagyták szolgálatukat s ciroktermelőkké lettek. A példa hatással volt, annál is inkább, mert termesztése nem okozott nagyobb fejtörést — a tengerivel azonos az — s jó beérett magot szükséges s ezért eredeti vetőmagról kell gondoskodni. Hazai háziiparunk akkor, midőn folyton a munkáról beszélünk, szomorú helyzetben van. Ehhez pedig megvan a nyersanyag, berendezési költség is édes kevés. Csak termelni kell! Különösen kevés földdel biró s nagy családú gazdák a téli szép keresetet biztosíthatják maguknak s családjaiknak. Jól tudom, hogy a favágó is megkeres naponta 100 koronát, de az is bizonyos, hogy az nehéz munka s nem is feltétlen mindennapi alkalom. A háziiparnál éppen az ellenkezője állapítható meg s a család minden tagjának ideje hasznosítható. Az idő pedig pénz s nagy pénz akkor, ha külföldi portékának vásárlását mellőzhetjük általa. A múltban is egy fontos pont volt közgazdasági életünkben, hogy mellőzzük a külről való behozatalt, a jelenben pedig a mi leértéktelenedett pénzünk kapcsán egyenesen létkérdés, az iskolák létesítését minden erejével elősegíti. Már Apponyi adta ki kultuszminisztersége idején az úgynevezett „többtermelési rendelettét, amelyben ezt a gondolatot szorgalmazta. Ezekre az iskolákra különben a legtöbb magyar város igényt formált már előttünk. Az utóbbi időkben Nyíregyházáról, Aszódról, Kecskemétről, Debrecenből érkezett hozzánk óhajtás. Az összes illetékes tényezőknek meggyőződésük azonban, hogy ily nagyjelentőségű újítás csak kellően alapozott általános iskolai reform keretében oldható meg. Hihető, hogy ennek megvalósulása már csak rövid idő kérdése. Annyit most megállapíthatunk, hogy a földművelésügyi kormány — hová a kérdés tulajdonképpen tartozik — mindenben megértő és teljes kétségű támogatót kap bennünk a gazdasági szakoktatás feladatainak megoldása körül. Hogyan áll a gazdasági középiskolák ügye? Annak a munkának, hogy értelmiségünk túltengését megszüntessük, az iskolai nevelés egész vonalán meg kell kezdődnie. Egy egész sereg hivatalnok- és kishivatalnok-képző iskola átszervezése szükséges már a legközelebbi jövőben. És eme reform leginkább a gazdasági szakoktatás terére utalja a kísérleteket. Az átszervezendő tanintézetek jelenleg természetesen még a kultúrkormány hatáskörébe tartoznak. Itt kopogtattunk tehát, hogy megtudjuk, mi történik a középiskolák gazdasági irányára való fejlesztése dolgában. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium egyik vezető képviselője ezekben foglalta össze előttünk az ügy mostani helyzetét. Olyan hétosztályú polgári iskolánk, amelynek három felső évfolyamán beható tanítása folyt a gazdasági ismereteknek, eddig két városban volt: Békéscsabán és Orosházán. Mind a kettőt a polgári iskolai tanárságnak és az érdekelt köröknek az óhajtása hívta életre. A kettő közül a háború alatt megszűnt a békéscsabai, él és kitűnően dolgozik az orosházai. A magasabb osztályokban azonban az utóbbi sem örvend olyan látogatottságnak, arr ilyent megérdemelne. Ennek oka az, hogy eddig még nem történt meg a hétosztályú polgári iskolának középiskolai jogosítványokkal való felruházása. Most folynak ebben az irányban a kultuszminiszter úrral az eredménnyel biztató tárgyalások. A kultuszminiszternek immár elhatározott terve, „ hogy középfokú gazdasági jellegű TÁVIRAT. Belpolitika. Pénzügyi helyzetünk javulásáról. (Budapesti tudósítónktól.) Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter koncepciója szerencsés eszmekörben fogantatott s előnyösen különbözők más államok hasonló műveleteitől. Már az alapgondolata fenségesebb és megnyerőbb, mint azoké. Külföldön az ily közterhet, mely a népesség tőkeállományához nyúl, elnevezték „vagyondézsmának“ s úgy is kezelik, mint egyszerű vagyonadót. A magyar géniusz az ilyen felfogástól és terminológiától idegenkedik, mert nem férne össze természetünkkel s az állam iránt ellenérzést keltene. Ily közteher megállapításakor lényegbe vág nálunk, hogy mily elvi alapon állitatik be s mily gyakorlati célok tennék azt nemcsak szükségessé az államra, hanem kívánatossá is ennek minden polgárára nézve. A magyar pénzügyminiszter e kívánt terhes szolgáltatást a váltságnak a vagyonmegmentési módjának, veszedelmektől való felszabadításának fogja fel. A magyar állam átveszi az ilyen módon adózó polgárság vagyonának kisebb hányadát, hogy megoltalmazhassa a megmaradó nagyobb hányadokat. Ez megfelel a közszükségnek, talpraállítja pénzügyileg a magyar államot és biztosítja a nemzeti vagyont. — Olyan koncepció, amit mindenki megért s helyeselni kénytelen. Ezért fogadta Hegedűs javaslatát a nemzetgyűlés osztatlan tetszéssel s támogatja közbizalommal. Senki sem talál benne komoly kifogásolni valót s nincs párt, mely felelősséget merne vállalni e kibontakozási rend ellenőrzéséért. Az ingó értékekre külön s az ingatlanokra szintén külön vonatkoznak ezek a rendeletek. Az előbbit most tárgyalja a nemzetgyűlés s általánosságban el is fogadta már egyhangúlag. Teljes bizonyos, hogy a javaslatból mihamarabb törvény lesz s a pénzügyminiszter aparátuma legott végrehajtja. Rendszabályai bizonnyal szigorúak, de pártatlanul igazságos s ez keltett irántunk pártközi bizalmat, sőt ami súlyos közteher vállalásakor szinte példátlan jelenség, hogy a koncepció népszerűségnek örvend. Nyíltan kimondta a pénzügyminiszter, hogy e váltság alól nem lesz semmi kibúvónak sem helye, nem alkuszunk, mert szüksége van az egész hozadékra, azzal javítja meg az állam pénzünk leromlott értékét, tehát eszközlője lesz pénzünk és hitelügyünk, piacunk és forgalmunk, államháztartásunk és kereskedelmi mérlegünk konszolidálásának, ahogy már is bevált Hegedűs szava, melyet feladata kezdetén hangoztatott, hogy a magyar korona érték emelkedni fog a közel jövőben s a javulásnak be kell állnia magától. A magyar pénz belső értékénél fogva ép oly bizonyosra veheti a nemzet, hogy pénzügyi fel-