Katholikusok Lapja, 1927 (4. évfolyam, 1-22. szám)
1927-01-09 / 1. szám
2. oldal. Katholikusok Lapja 1. szám. Nem ezt a természetet, kik nagyon szegény sorsban küzdötték át ezt az életet. Az „igen“ elhangzása után lejöttem háztűznézőbe Kecskemétre és már pár hét után észrevettem, hogy lelkünk, szivünk eljegyezte egymást, mely eljegyzés az Egyháztanács egyhangú választásával három hónap után valóságos frigygyé vált. Elfoglalva a jóságos szivü pátriárkának Bogyó Pálnak örökét a kecskeméti plébánián mely akkor lélekszámra Magyarországnak második volt, most pedig első plébániája, először is afölött tanakodtam, váljon intézmények alapításával lendítsek a hitéleten, vagy a hitélet felkeltésével keltsem fel az áldozatkészséget, mely nélkül nem lehet megvalósítani semmiféle intézményt. Természetesenaz utóbbi utat választottam. Először építeni kezdtem a Szentlélek templomait a halhatatlan lelkeket és pedig a munka hármas terén. Első hely volt ez a szószék, hirdettem Krisztus örök és csalatkozhatlan igéit. Innét szórtam szét azt a magot, melyből az üdvösség terem. Bár a szeretet vezette minden szavamat, de azért mindig megalkuvás nélkül és bátran hirdettem az igazságot. Emlékezzetek csak vissza a kommunizmus alatti nagypénteki beszédemre, amelynek bátorsága miatt töprengtetek jövő sorsom felől. Ha gyönge volt a szavam, vagy ha kifáradtam az igehirdetésben, ide hívtam Prohászka püspöktől kezdve Magyarország majdnem minden jelesebb szónokát, minden szerzetesrendjét különösen az itt két missziót is nagy sikerrel elvégzett jeles jezsuita rendet. Jöttek is szívesen, mert sehol e hazában oly tömegben és oly buzgón nem hallgatják a prédikációt, mint épen Kecskeméten. Működésem másik tere a gyóntatószék volt, amelyre nézve már kezdetben is az volt a programom, hogy a gyónó széknél ne a hívek várják a papokat, hanem a papok várják a híveket. A szószék termelte a bűnbánók tízezreit a gyóntatószék részére, a gyóntatószék pedig megszerezte az Istenhez forduló lelkek számára az Isten kegyelme által a legdrágább kincset: a lelki békét. Nem ok nélkül mondotta egy hitetlen író: Nincs nagyobb hatalom, mint amely az embert önmagával kibékíti. Azért ha nem volna, most kellene kitalálni a gyónást. Működésem harmadik tere az én hivatalos kis szobám volt. Jaj annak a papnak, aki hivatását csak a templomban teljesíti. Ha a szeretetet csak prédikálom, de nem gyakorolom, minden szavam csak zengő érc és pengő cimbalom, jól esik a fülnek, de meg fagy a lélek. Erre a kérdésre : mi a