Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1934 (11. évfolyam, 1-22. szám)

1934-01-06 / 1. szám

bízunk Benned! Jézus szentséges Szive, Boldog ember... (Zsolt, 1, I.) Kedves jó Híveim! Elbúcsúztunk az óévtől és reánk köszöntött az új hajnala. Ami a Jóreménység foka a ten­geren a hajózónak, az az embernek az újév. Ott a ten­gerben két vízáram ömlik egymásba, azért viharos, óriási hullámok ostromolják a sziklás partot. Két tenger talál­kozik a mi szívünkben is, a múlt és a jövő: emlékeink és reményeink, fájdalmaink és vágyaink, lemondásaink és lelkesüléseink, fáradságunk és felbuzdulásunk! Boldog új esztendőt, kívántuk tavaly, harmadéve­s minden évválto­záskor. Ezt kívánták az egészségesnek, s beteg lett az évfolyamán, ezt a gazdának és rossz termése volt, az élő­nek s ravatalra került, az ártatlannak és talán éppen ez évben bukott el. Bármennyire szomorú emlékeket hagyott lelkünkben az óév, én mégis bizakodó reménységgel kívá­nom nektek, kedves jó Híveim, az új esztendő boldog­ságát. Nagyon szeretném és mindennapi imádságom, hogy híveimet óvja meg a Gondviselő Isten minden bajtól, be­tegségtől, a lelki haláltól, a súlyos bűntől, mentse meg minden elemi csapástól és mindenki lelkében éljen Krisztus békéje. A hittől megvilágított lélek tisztában van azonban vele, hogy az új év még­sem lesz mentes a szenvedé­sektől, lesz halál, lesz betegség, lesz küzdelem. És mégis mer boldogságot kívánni és mégis hiszi rendületlenül, hogy boldog lesz. Nem hiteget földi paradicsommal, mert aki erről beszél, az a történelem legnagyobb csalója és ember­társainak legrosszabb akarója. Miért? Mert, hogy ha nem volna örök élet után vágyódó halhatatlan lelkünk, talán akkor ki lehetne elégíteni az embert földi jóléttel; bár ezt

Next