Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1934 (11. évfolyam, 1-22. szám)
1934-01-06 / 1. szám
bízunk Benned! Jézus szentséges Szive, Boldog ember... (Zsolt, 1, I.) Kedves jó Híveim! Elbúcsúztunk az óévtől és reánk köszöntött az új hajnala. Ami a Jóreménység foka a tengeren a hajózónak, az az embernek az újév. Ott a tengerben két vízáram ömlik egymásba, azért viharos, óriási hullámok ostromolják a sziklás partot. Két tenger találkozik a mi szívünkben is, a múlt és a jövő: emlékeink és reményeink, fájdalmaink és vágyaink, lemondásaink és lelkesüléseink, fáradságunk és felbuzdulásunk! Boldog új esztendőt, kívántuk tavaly, harmadéves minden évváltozáskor. Ezt kívánták az egészségesnek, s beteg lett az évfolyamán, ezt a gazdának és rossz termése volt, az élőnek s ravatalra került, az ártatlannak és talán éppen ez évben bukott el. Bármennyire szomorú emlékeket hagyott lelkünkben az óév, én mégis bizakodó reménységgel kívánom nektek, kedves jó Híveim, az új esztendő boldogságát. Nagyon szeretném és mindennapi imádságom, hogy híveimet óvja meg a Gondviselő Isten minden bajtól, betegségtől, a lelki haláltól, a súlyos bűntől, mentse meg minden elemi csapástól és mindenki lelkében éljen Krisztus békéje. A hittől megvilágított lélek tisztában van azonban vele, hogy az új év mégsem lesz mentes a szenvedésektől, lesz halál, lesz betegség, lesz küzdelem. És mégis mer boldogságot kívánni és mégis hiszi rendületlenül, hogy boldog lesz. Nem hiteget földi paradicsommal, mert aki erről beszél, az a történelem legnagyobb csalója és embertársainak legrosszabb akarója. Miért? Mert, hogy ha nem volna örök élet után vágyódó halhatatlan lelkünk, talán akkor ki lehetne elégíteni az embert földi jóléttel; bár ezt