Pestmegyei Hirlap, 1896 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1896-01-01 / 1. szám

2. Új év! Az ó időkben, a kezdő időkben, az egyik helyi kollégám így figurázott: »Somogyi János úr — isten véghetet­­len kegyelméből a Pest megyei hírlap szerkesztője . . .« Igen, az ó időkben! Mert hogy nem ma lehetett, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint épen az, hogy an­nak az újságnak, amit akkori időben az a 1. helyi kolléga körmölgetett: már azóta a harmadik szerkesztője rozs­­dásítja zsebében a szerkesztőségi kulcsot! És én, ime, isten véghetetlen ke­gyelméből — ismét új évnek és már azóta az ötödik évnek kötöm föl a kardot! És még azt is elmondhatom, hogy sem jobb ember, sem kevesebb menny­követ hányó újságíró nem leszek az igazságtalansággal szemben, ezután se! Megmondom, amit akarok; rámu­tatok a társadalmi bajokra; utat nyi­tok az igazságos tollnak lapomban — még ha hasit is! Amit más, czifra szókkal kerülget: magyarul kiírom én, aki valamit meg akar mondani papnak, bírónak, ható­ságnak vagy polgárnak, teret és helyet adok neki én! Az én lapom arra való! Az én lapom a szókimondások lapja! Csak azután, aki ide fordul, az én lapomban óhajt beszélgetni: annak legyen olyan igazsága, mint a nap! Aki velem összetűz sajtó útján, vagy lapomban összeméri erkölcsi pal­losát a megtámadottéval, annak legyen megdönthetetlen alapja a mulatsághoz. Én: visszalépést, lekenyerezést, rektifikálást, vagy sajtópert, vagy ebből támadt szalon-dutyicskát — nem is­merek ! Ez voltam, ez vagyok, és az új esztendőben is ez —­ leszek! M­ézesmadzagos programmot én nem tudok adni. Egyebekben pedig boldog újévet kívánok még a — haragosaimnak is! Somogyi János, PESTMEGYEI HÍRLAP Amit kevesen tudnak. Innen-onnan már 60 ezer lelket számlál kebelében Kecskemét városa, akik közül alig kerüli el valaki, hogy helypénzt fizessen. Helypénzt a piaczon, a külsőn vagy belsőn, sokat, vagy keveset. Szóval alig van ember, aki hely­pénzzel ne járulna a piaczi áruló he­lyek rendbentartásához. Vannak, kik százakat adtak már oda a h­elypénzkasszába, és kiknek sta-fija, a legkissebb felcseperedett családtagja is folyton és folyton árul, és az ezer­­karú nép maga is, épen úgy keres a hely pénzkasszába, mint amint kell neki gondoskodni a saját betevő fa­latkenyeréről és megélhetőségéről. Vannak, kik e tereken, a piaczi placzczokon töltik úgyszólván szüle­tésüktől fogva halálukig legtöbb ke­nyérkereseti idejöhet és olyan nekik a piacz­, a külső vagy belső áruló­tér, mint a papnak az oltár, mert onnan élnek. Tehát soknak életkérdés az, hogy nyakig érő sárban kell e neki az el­adó portékához úszni, vagy tisztes­séges ruhájú ember által meglábolható e, az ő kereseti czikkének piacza. De nézzük most azt a magánem­bert, aki az adójára valót, vagy cse­lédbérre valót, vagy valami pert, vagy éhhalált elkerülni való portékát hoz be télvíz idején a piaczra és olyan sárba­, pocsolya­ tócsába kell neki vele megállani, hogy az ördög se megy meg­kérdezni, mért hozta ki, vagy hogy adja? és nem árul, nem éri czélját a saját portékája, a saját áruja mellett és bekövetkezik nála az a kellemetlenség, amit egy jó placc­on való árulással biztosan elkerülhetett volna. S ki itt a hibás? . . . Ha úgy jár az ember, mint a ka­rácsonyi ünnepekre most jártak az adók és vevők, hogy a szalma­széná­­ra és egyáltalán minden külső piaczra oda nem lehetett a sártól az áruhoz menni?! . . . Ki itt a hibás? . . . 1. szám Az illető hatóság! aki felveszi a­­ helypénzben a rengeteg összeget és mégis érte —­ fel nem ügyel. Az illető Itatóság, aki elhanyagolja a belső nagy fényűzés mellett a külső áruló tereket és a legszükségesebb piacsokat! Pedig vajmi kevesen tudják, hogy milyen busásan fizető fejős tehén a városnak a­­ helypénz. Rögtön fellebbentjük a profán halan­dó szemei előtt a helypénzkasszának fá­­tyolát és beláthat oda, és meggyőződ­hetik a valóról bárki is . . . Ugyanis van a városnak 8—9 ezer írt kiadása a helypénz beszedésre és bevétele pedig a helypénzből: 18 —40 ezer forint! Tehát az a csipet többlet, tehát az a csekély differenczia, csupán csak potom . . . jo,ooo (harmincz­ezer) forint! Mit volna ebből minden ősszel néhány vagyon kavicsot rászórni arra a néhány külső térre, ahol ezer meg ezer lélek úszkál a sárban — más hasznára — a saját falat kenyeré­ért?! . . . Egy kulissákos. Szives kérelem a Pestm­egyei Hírlap tekintetes szerkesztőjéhez. Tisztelettel alólírott, szépen megkérem, készkedjen becses lapja karácsonyi számá­ban »egyháztanácsosi választás megtáma­dását«, ezimít s nevemmel kapcsolatban álló újdonságát helyreigazítani, mert én sem gon­dolatban — sem­ tényleg — nem szándékoz­tam azt a választást megtámadni! Különben helyreigazítási magyarázatul álljon itt becses lapja újdonságának alapját képező története a választás megtámadása hírének. Ugyanis­ a választás után néhány napra L . . . F . . . egyház­pénztári ellenőr megállít az utczán és igy szól: »Egy nagy hirt kívánok tudomásodra hozni, t. i. hogy az egész egyháztanácsosi választás meg lesz tá­madva, mert nem helyes, illetve nem meg­felelő névsorral ejtetett az meg, és egyik városi alkapitány fogja megtámadni!« Íme t. szerkesztő Ur. L . . . F . . . elbeszéléséből megérthető, hogy újdonsága nevemmel nem volt közölhető, hacsak nem abból az okból, hogy én a hozzám eljutott »nagy hirt« előbb a népkörben, — majd a 48-as körben elbeszéltem volt, a­hol külön­ben maga L . . . F . . . még az­nap este szin­tén bővebben elbeszélte. És ha már ez okból a magam igazolására tollat vettem kezembe, engedje meg­­. Szerkesztő Úr, hogy elmond­hassak egyetmást e választásra. Annak a bizonyos »hosszú papnak» megválasztása ellen csakugyan beadatott a megtámadás, de ennek is csak hite jutott el hozzám. A kiváncsiak kedvéért még elmondom, mint vélekedem én, hogy miért is maradtam én ki az egyháztanácsok közül! Úgy mondják: Nem vagyok jó katholi­­kus s hogy tagja sem vagyok a katholikus körnek, — majd meg, hogy én nem úgy ma­gyarázom magamnak — sőt másoknak is a szeretet-vallástanából a szeretetet, mint ta­lán a katholikus körnek tagjai. Majd meg, bűnül tudatik be nekem a múltból, hogy a mi kecskeméti egyszerűsé­gében is oly fenséges templomunkat meg­tisztítani kívántam tűzrendészeti szempont­ból és a jó ízlést sértő némely dolgoktól, melyek a templom fenségének rovására hor­­dattak össze oda . . . Most csak annyit kívánok egyes szob­rok, csecsebecsék ügyére vonatkozólag meg­jegyezni, hogy a főtemplom belső rendezé­sét az egyház egyhangú határozata értel­mében kíséreltük meg úgys. Bogyó apátplé­bános elnöklete mellett a váczi megyéspüs­pök műfestője közbejöttével és hogy ha es

Next