Pestmegyei Hirlap, 1896 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1896-01-01 / 1. szám
1. szám, az egészben nem sikerült, nem rajtam, hanem a főpap erélytelenségén múlt! És még egy megjegyzést szabadjon tennem, t. i. azt, hogy bizony szép még tk. egyháztanácsossá is beválasztatni igaz érdemek útján, de azért nem ejt senkit a tisztességtelenségbe a félre ismert érdemek melletti mellőzés. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Ily nyomós okok folytán, ha tehát kimaradtam is az egyháztanácsosok közül, nem csoda, ne csodálkozzon ezen senki, mikor még magam sem csodálkozom és ne akarja reám kenni senki, másnak szándékolt cselekménye ódiumát! Fax vobiseum! Tisztelettel, 1895. decz. 27. Dr. Kovács Mihály. Levél. Tekintetes szerkesztő úr! Igen becses lapjának 1895. évi deczember hó 8-iki számában a vadházasságról irt czikkem úgy látszik, valakinek a tyúkszemére lépett; gyanítom pedig onnan a dolgot, mert önnek az a »jó ismerőse— véghetetlen találva érzi magát. Nohát én mindezek után is az idézett czikkem minden pontját — nem tisztán saját reputáczióm, de a megdönthetetlen igazság érdekében is, — szóról-szóra fenntartom! Fenntartom még arra az esetre is, ha az a jó ismerőse ő maga is netalán a vadházasságnak a babérjain pihenne . . . Az a »jó ismerőse azzal argumentál, hogy törvényesen egybekelt párok is elhagyják egymást és aztán egésszen belenyugodva a vadházasságban élnek. Ezt elhiszem neki, mert hát a példabeszéd szerint: lopni is szabad, csak meg ne tudják. És ha már valaki lopott, még gyönyörködhetik is — a lopott dolgaiban! De mi következik azután, ha a lopás kitudódik? Büntetés, mégpedig méltó büntetés! Vonjuk hát le a consecventiát a „jó ismerősünk” által felállított dologról. A törvényesen egybekelt házasok elváltak és vadházasságban szövetkeztek, mely állapotban galambmódra szeretik egymást. Lakásuk légköre a legtisztább, ahol mindent rózsás szinbe látnak, egyszóval az éden minden gyönyöreit feltalálják egymás közt. Eme gyönyörűségük azonban csak addig tart, míg kis lakásukat el nem hagyják . . . Lakásuk elhagyása után következnek a büntetések végnélküli lánczolatjai! Először is midőn valaki rájuk néz, pirulnak még akkor is, ha néző a viszonyaikat még távolról sem ismeri, mert minden emberről azt hiszik, hogy bennük, aki a szemük közé néz , mindenki az erkölcsi bűnöst keresi! A társadalom teljesen megveti őket, és életükben halottakká válnak . . . Konkrét eseteket tudnék a »jó ismerős”-nek felhozni, ahol vadházasok 6—8 éven át imádták egymást, — de a bűnhő- ;dés ott sem maradt el, mert elvégre is — , mint minden ilyen esetben — egyik vagy másik fél okvetlenül megunja társát! Némelyik nő, vagy férfi, meg is bolondul eljátszott boldogságának súlya alatt és belehal meg örökös szégér marad; egyes esetekben, a törvényszékkel hozza érintkezésbe a faképnél hagyott nő egykori »czimzeles» férjecskéjét stb. stb. . . . Tehát bűnhődni fog és bűnhődnie kell előbb-utóbb, minden vadházastársnak bárhogy szeretik és imádják is egymást! És ez így tart náluk mindaddig még csak fellegvárat és nem igazi társadalmi és boldog családi tűzhelyet építettek! Azért tessék sziklavárat építeni, mert az anyag meg van hozzá, csak a társadalmi törvények szerint : becsületesen fel kell azt használni!... —vári. Kecskeméten a naptárelárusítók háta mögött khimashirozott az üvé balthjából a a minap Litauer úr, szatying és harisnyakötő kereskedő, hogy az üvé bhalthacskhája eleje másnemű őzlelni »ghosthoU 50—50 lépésnyire menthes led jen! Na! hát be nem hallgatsz rá kotyafülű rendiírshég? . . . PESTMEGYEI HÍRLAP______ Negyedévre I frt 50 kr. Maternél, IS93 H g0olyam. ?l sz. Ptniek, tetro» ff, Pestmegyei Hírlap Böjtben ›»* iSL'trrí •-* ■“ uPu, .,i,.,, . u‚Xh •*‚•T.m*.**r*'‘g— tfa»» fruiwji aasegH «gggfiS ■M*mk ^ IX. évfolyam. pestnjegijei pirlap KECSKEMÉTEN. Egyetlen társadalmi irányú lap a vidéken, mely képpel jelenik. De nem a kép, hanem a senkit nem czirógató nyílt, magyar jellem tettek erőssé. —....... Saját nyomda! Naptárszerkesztőség ! Könyvkiadóhivatal! ----— Lapunkat a következő kávéházakban, vendéglőkben és polgári borozó helyeken találják az érdeklődők Kecskeméten : Cseretvás Pál, Hungária, Központi kávéház, Beke Imre, Diamant Mór, Kneffel Lajos, Várhágó Sándor, Walter Jakabné, Ábel István, Bleier Sörház, Székács János, Bárány Alajosné, Váczi Antal, Tóth Dezső, Vida József, Kovács Pál, Révész István, Sárai Pál, Dugár Péter, Tóth Mihály, Dégi László, Özv. Tóth Sándorné, Ránk Endre, Magyar Juliánna, Kovács Antal, Juhász János,Beretvás kis vendéglője.) Szabó Sándor. * Körökben. Úri kaszinó, Jogász olvasókör, Kereskedelmi kaszinó, Szabadelvű kör, 48-as kör, Iparegyesület, Iparosifjúság önképző egylete, Révészi cukrászda, Ipartestület (Mányoki.) I _____________3. HÍREK. — Köszönet. Méltóságos Ferenczy Ida úrnő a Rongyos Egyesület részére 25 irtot köldött. Fogadja ő méltósága az elnökség hálás köszönetét. — A Gazdasági Egyesület tagjainak figyelmét van szerencsém azon körülményre fölhívni, hogy a mennyiben szőlőmivelési czélra, elhasznált távirda sodronyra lenne !szükségük ez iránybani kívánalmaikat janu-iár hó 15-éig tudomásomra juttatni annyival is inkább szíveskedjenek, minthogy későbbi bejelentésük azontúl, egész éven át figyelembe vehető nem lesz. — Csereklyei Károly g. egyleti titkár. — Az aranygyűrű. Ismét azon esár- Idaban történt a hecet, amelyikben a minap a láczánpecsenyét falatozták. Beborozott egy pár atyafi nálok, csaptak egy alapos mulatságot, de mire a fizetésre került volna a sor, szépen elinaltak. A korcsmáros bosszankodik töpreng, mire a korcsmárosné még impertinensebb felfedezésre jut. Nevezetesen, ott kéznél esett a jómadarak közül a kispotyóbugyelláris és pihent abban két szép aranygyűrű. Ezt is kiolvasták a potyóból a pernahajderek és elvitték valakinek a krisztkindlibe. Itt ez alkalommal most azt is megjegyeztük, hogy a múltkori hírünkért igen bosszankodott az a korcsmáros úr, és hiszszük, ha ezt olvassa, megint izzad a homloka ; de mi — bármiként izzad is szemfülességünk miatt —, megtörtént dolgot soha sem tehetünk meg nem történtté. Nálunk nem az a mottó, hogy hol történt és akkor már . . . gyönygyen hallgatunk, nehogy valamikép megnehezteljen az az úriember, akkor ugyan elaludnánk az újságon, hanem nálunk csak az a jelszó, hogy: megtörtént e ? Ha igen, úgy megírjuk mi a hírt még akkor is, ha azzal a saját édesapánk tyúkszemére hágnánk! — Mi pusztán egy dogmából álló szent könyvnek tartjuk az újságírást. Nevezetesen :»Igazmondás, nem emberszólás !« — Leköszönt kerületi orvos Mint sajnálattal értesülünk, dr. Nyirády László Kecskemét th. városi kerületi orvos úr ezen állásáról deczember hó 31-ikén leköszönt. E hír hallattára csak annyit jegyezünk meg, hogy adjon az ég éppen olyan lelkiismeretes derék utódot emez állásra a jövőben is ! — Sikerült bál. Tóth Mihály jónevű táncztanítónak deczember hó 29-ikén (vasárnap) este volt a bálja Beke Imre táncztermében. A minden izében sikerültnek mondható mulatságon sok szép lány és mégtöbb jókedvű fiatalember vett részt. — Lopás a Jézuska nevében. Nincs olyan esemény a világon, amelynek meg ne teremne gyorsan a maga tolvaja. Búcsúkon, ünnepi körmeneteken, templomszenteléseknél stb. stb. — még sokszor magában a templomban is. Most karácsony előtti napon is oda megy egy mézeskalácsos egy karácsonyfákkal gyönyörűen megrakott parasztszekérhez. »Hogy adja bácsi a karácsonyfát?« kérdi az áruló atyafitól. »Darabonkint? vagy az egészet?« Felesé a kérdezett. »Az egészet!« »Harmincz forint!« »Nem lehetne huszonöt év?« »Itt a kezem!« mondja kevés varratás után felcsapva a vásáros atyafi s a mézesbábossal megegyeztek. E pillanatban megjelen a rendőr s e szavakkal rukkol az atyafi mellé: »Kié a karácsonyfa?« »Az enyém,» felelé az árus. »Van engedélye?« »Nincs . ..« »Befelé!« S egy két pillanat múlva a szegény árva tűzoltóságnak virított az a kriszkindli. Ami — köztünk szólván — lopott áru volt. — A Gazdasági Egyesület tagjai értesitetnek, miszerint nevezett Egyesület által Magyar-Ó-Várról beszerzett, a burgonya betegségeknek ellenálló, betermő magról 1895- ben saját telepén termelt »Magyar kincs« nevű burgonya vetőmag, a tagok között, 5 kilónként, jövő tavaszszal kölcsönképpen kiosztatni fog; — ez irányban kívánalmaikat alolizottnál mielőbb bejelenteni szíveskedjenek. — Csereklyei Károly g. egyleti titkár,