Pestmegyei Hirlap, 1896 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1896-01-01 / 1. szám

1. szám, az egészben nem sikerült­, nem rajtam, ha­nem a főpap erélytelenségén múlt! És még egy megjegyzést szabadjon ten­nem, t. i. azt, hogy bizony szép még tk. egy­háztanácsossá is beválasztatni igaz érdemek útján, de azért nem ejt senkit a tisztesség­telenségbe a félre ismert érdemek melletti mellőzés. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Ily nyo­mós okok folytán, ha tehát kimaradtam is az egyháztanácsosok közül, nem csoda­, ne csodálkozzon ezen senki, mikor még magam sem csodálkozom és ne akarja reám kenni senki, másnak szándékolt cselekménye ódi­umát! Fax vobiseum! Tisztelettel, 1895. decz. 27. Dr. Kovács Mihály. Levél. Tekintetes szerkesztő úr! Igen becses lapjának 1895. évi deczem­­­ber hó 8-iki számában a vadházasságról irt czikkem úgy látszik, valakinek a tyúkszemére lépett; gyanítom pedig onnan a dolgot, mert önnek az a »jó ismerőse— véghetetlen talál­va érzi magát. Nohát én mindezek után is az idézett czikkem minden pontját — nem tisztán saját reputáczióm, de a megdönthe­tetlen igazság érdekében is, — szóról-szóra fenntartom! Fenntartom még arra az eset­re is, ha az a jó ismerőse ő maga is neta­lán a vadházasságnak a babérjain pihenne . . . Az a »jó ismerőse azzal argumentál, hogy törvényesen egybekelt párok is elhagyják egy­mást és aztán egésszen belenyugodva a vad­házasságban élnek. Ezt elhiszem neki, mert hát a példabeszéd szerint: lopni is szabad, csak meg ne tudják. És ha már valaki lo­pott, még gyönyörködhetik is — a lopott dolgaiban! De mi következik azután, ha a lopás kitudódik? Büntetés, még­pedig méltó büntetés! Vonjuk hát le a consecventiát a „jó ismerősünk” által felállított dologról. A törvényesen egybekelt házasok elváltak és vadházasságban szövetkeztek, mely állapot­ban galambmódra szeretik egymást. Lakásuk légköre a legtisztább, ahol mindent rózsás szinbe látnak­, egyszóval az éden minden gyönyöreit feltalálják egymás közt. Eme gyö­nyörűségük azonban csak addig tart, m­íg kis lakásukat el nem hagyják . . . Lakásuk el­hagyása után következnek a büntetések vég­­nélküli lánczolatjai! Először is midőn valaki rájuk néz, pirulnak még akkor is, ha néző a viszonyaikat még távolról sem ismeri, mert minden emberről azt hiszik, hogy bennük, a­ki a szemük közé néz , mindenki az er­kölcsi bűnöst keresi! A társadalom teljesen megveti őket, és életükben halottakká vál­nak . . . Konkrét eseteket tudnék a »jó is­merős”-nek felhozni, a­hol vadházasok 6—8 éven át imádták egymást, — de a bűnhő- ;­dés ott sem maradt el, mert elvégre is — , mint minden ilyen esetben — egyik vagy másik fél okvetlenül megunja társát! Né­melyik nő, vagy férfi, meg is bolondul el­játszott boldogságának súlya alatt és belehal meg örökös szégér marad; egyes esetekben, a törvényszékkel hozza érintkezésbe a fa­képnél hagyott nő egykori »czimzeles» fér­­jecskéjét stb. stb. . . . Tehát bűnhődni fog és bűnhődnie kell előbb-utóbb, minden vad­­házastársnak bárhogy szeretik és imádják is egymást! És ez így tart náluk mindaddig még csak fellegvárat és nem igazi társadalmi és boldog családi tűzhelyet építettek! Azért tes­sék sziklavárat építeni, mert az anyag meg van hozzá, csak a társadalmi törvények sze­rint : becsületesen fel kell azt használni!... —­vári. Kecskeméten a naptárelárusítók háta mögött khimashirozott az üvé balthjából a a minap Litauer úr, szatying és haris­­nyakötő kereskedő, hogy az üvé bhalthacs­­khája eleje másnemű őzlelni »ghosthoU 50—50 lépésnyire menthes led jen! Na! hát b­e nem hallgatsz rá kotyafülű rend­­iírshég? . . . PESTMEGYEI HÍRLAP______ Negyedévre I frt 50 kr. Maternél, IS93 H g0­olyam. ?l sz. Ptniek, tetro» ff, Pestmegyei Hírlap Böjtben ›»* iSL'trrí •-* ■“ uPu, .,i,.,, . u‚Xh •*‚•T.m*.**r­*'‘g— tfa»» fruiwji aasegH «gggfiS ■M*mk ^ IX. évfolyam. pestnjegijei pirlap KECSKEMÉTEN. Egyetlen társadalmi irányú lap a vidéken, mely képpel jelenik. De nem a kép, hanem a senkit nem­ cziró­­gató nyílt, magyar jellem tettek erőssé. —....... Saját nyomda! Naptárszer­kesztőség ! Könyvkiadóhivatal! ----— Lapunkat a következő kávéházakban, vendéglőkben és polgári borozó helyeken találják az érdeklő­dők Kecskeméten : Cseretvás Pál, Hungária, Központi kávéház, Beke Imre, Diamant Mór, K­ne­ff­el Lajos, Várhágó Sándor, Walter Jakabné, Ábel István, Bleier Sörház, Székács János, Bárány Alajosné, Váczi Antal, Tóth Dezső,­­ Vida József, Kovács Pál, Révész István, Sárai Pál, Dugár Péter, Tóth Mihály, Dégi László, Özv. Tóth Sándorné, Ránk­ Endre, Magyar Juliánna, Kovács Antal, Juhász János,­­Beretvás kis vendéglője.) Szabó Sándor. * Körökben. Úri kaszinó, Jogász ol­vasó­­kör, Kereskedelmi kaszinó, Szabadelvű kör, 48-as kör, Iparegyesület, Iparosifjúság önképző egylete, Révészi c­ukrászda, Ipartestület (Mányoki.) I _____________3. HÍREK. — Köszönet. Méltóságos Ferenczy Ida úrnő a Rongyos Egyesület részére 25 irtot köldött. Fogadja ő méltósága az elnökség hálás köszönetét. — A Gazdasági Egyesület tagjainak figyelmét van szerencsém azon körülményre fölhívni, hogy a mennyiben szőlőmivelési czélra, elhasznált távirda sodronyra lenne !­­szükségük ez iránybani kívánalmaikat janu-­i­ár hó 15-éig tudomásomra juttatni annyival­­ is inkább szíveskedjenek, minthogy későbbi­­ bejelentésük azontúl, egész éven át figye­­­­lembe vehető nem lesz. — Csereklyei Ká­­­­roly g. egyleti titkár. — Az aranygyűrű. Ismét azon esár- I­daban történt a hecet, amelyikben a minap a láczánpecsenyét falatozták. Beborozott egy pár atyafi nálok, csaptak egy alapos mulat­ságot, de mire a fizetésre került volna a sor, szépen elinaltak. A korcsmáros bosszankodik töpreng, mire a korcsmárosné még imperti­­nensebb felfedezésre jut. Nevezetesen, ott kéznél esett a jómadarak közül a kispotyó­­bugyelláris és pihent abban két szép arany­gyűrű. Ezt is kiolvasták a potyóból a per­­nahajderek és elvitték valakinek a kriszt­­kindlibe. Itt ez alkalommal most azt is meg­jegyeztük, hogy a múltkori hírünkért igen bosszankodott az a korcsmáros úr, és hisz­­szü­k, ha ezt olvassa, megint izzad a hom­loka ; de mi — bármiként izzad is szem­fü­lességünk miatt —, megtörtént dolgot soha sem tehetünk meg nem történtté. Nálunk nem az a mottó, hogy hol történt és akkor már . . . gyönygyen hallgatunk, nehogy valami­kép megnehezteljen az az úri­ember, akkor ugyan elaludnánk az újságon, hanem ná­lunk csak az a jelszó, hogy: megtörtént e ? Ha igen, úgy megírjuk mi a hírt még akkor is, ha azzal a saját édesapánk tyúkszemére hágnánk! — Mi pusztán egy dogmából álló szent könyvnek tartjuk az újságírást. Neve­zetesen :»Igazmondás, nem emberszólás !« — Leköszönt kerületi orvos Mint sajnálattal értesülünk, dr. Nyirády László Kecskemét th. városi kerületi orvos úr ezen állásáról deczember hó 31-ikén leköszönt. E hír hallattára csak annyit jegyezünk meg, hogy adjon az ég éppen olyan lelkiismeretes derék utódot emez állásra a jövőben is ! — Sikerült bál. Tóth Mihály jónevű táncztanítónak deczember hó 29-ikén (va­sárnap) este volt a bálja Beke Imre táncz­­termében. A minden izében sikerültnek mondható mulatságon sok szép lány és még­­több jókedvű fiatal­ember vett részt. — Lopás a Jézuska nevében. Nincs olyan esemény a világon, amelynek meg ne teremne gyorsan a maga tolvaja. Búcsúkon, ünnepi körmeneteken, templomszenteléseknél stb. stb. — még sokszor magában a temp­lomban is. Most karácsony előtti napon is oda megy egy mézeskalácsos egy karácsony­fákkal gyönyörűen megrakott parasztszekér­hez. »Hogy adja bácsi a karácsonyfát?« kérdi az áruló atyafitól. »Darabonkint? vagy az egészet?« Felesé a kérdezett. »Az egészet!« »Harmincz forint!« »Nem lehetne huszon­­öt év?« »Itt a kezem!« mondja kevés varra­tás után felcsapva a vásáros atyafi s a mé­zesbábossal megegyeztek. E pillanatban meg­jelen a rendőr s e szavakkal rukkol az atyafi mellé: »Kié a karácsonyfa?« »Az enyém,» felelé az árus. »Van engedélye?« »Nincs . ..« »Befelé!« S egy két pillanat m­úlva a szegény árva tűzoltóságnak virított az a kriszkindli. Ami — köztünk szólván — lopott áru volt. — A Gazdasági Egyesület tagjai érte­­sitetnek, miszerint nevezett Egyesület által Magyar-Ó-Várról beszerzett, a burgonya be­tegségeknek ellenálló, beterm­ő magról 1895- ben saját telepén termelt »Magyar kincs« nevű burgonya vetőmag, a tagok között, 5 kilónként, jövő tavaszszal kölcsönképpen ki­osztatni fog; — ez irányban kívánalmaikat alolizottnál mielőbb bejelenteni szíveskedje­nek. — Csereklyei Károly g. egyleti titkár,

Next