Reformátusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-48. szám)

1924-01-01 / 1. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA 1. szám. Egyszer csak a havas utcán Dideregve jön egy árva, Könny csillogott két szemében És csupa rongy volt ruhája. Körülötte dús, cifra nép, Úr és asszony járta útját. . . — Karácsony volt, — s megrakodva Vitték Jézus ajándékát. Ajkukon szeretet zengett. . . . . . — Betlehemben csillagfény gyűl. — Jézus nevét büszkén hordta Minden agg és minden ifjú. A kis árva karját, — kérőn Reszketve feléjük tárta, De, mintha, — mind — mind vak volna Szegény árvát egy se látta . . . Az utcát éhezve, fázva Tán százszor is végig rója, Mégsem került, ki megszánja, Mégsem akadt pártfogója. Teltek percek, múltak órák . . . . . Sűrű pelyhekben hullt a hó. — — Sóhajtottak az angyalok , —Nincs a földön jóakaró« . . . Kifáradva, félig fagyva A kis árva útját vette, — Sírva, — fázva, dús nép körül, Haza, — egy kis kunyhó fele . . Egyik utca sarkon megállt, Sok kis veréb állt ott sorba . . . . . . Megszánta az éhezőket, — Zsebében volt egy kis morzsa . . . Odaszórta szegényeknek S boldog szívvel ellépkedett. . . ... Az angyaloknak szemében Az örömtől könny reszketett. . . S visszatérve, — föl az égbe Felhőszárnyon, — a föld felett, Jelentették az Istennek : » . . . Uram, van még lent a földön Jóakarat és szeretet« . . . ász kar­aj­enő. Tollas Béla.­ségvetés megállapítása, melynek előirányzott fede­zeti és szükségleti összege mintegy félmilliárd ko­rona. A költségvetéssel kapcsolatos fontosabb intéz­kedések az adókulcs megállapítása, mely szerint az 1924. évre az állami adó 12 százaléka vettetik ki, azonban a progresszív személyi adó nélkül, úgy, hogy akinek állami adója búzában van megállapítva, az búzaértékben tartozik az egyházi adót fizetni, még­pedig az egyháztanács által szervezett elnöki tanács által minden hó elsején megállapított búza­­egységárban.­­ A tűzkárbiztosítás mai értékre való felemelése, valamint a pontos leltár készítése elren­deltetett. Nevezetes intézkedése az egyháztanácsnak az egyházi nyugdíjintézet létesítése, melynek részére szabályzat kidolgozására bizottságot küldött ki. Egyházmegye világi tanácsbirói tisztségekre az egyháztanács a maga 8 szavazatát dr. Dobos Sándor ceglédi főgondnokra és Benkó Ferenc nagykőrösi nyug­­tanárra, tanítóképviselői tisztségnél pedig Nemcsik Endre ókécskei kántortanítóra adta. Hálás szívvel jegyezzük fel az egyháztanács jóindulatát a­­Reformátusok Lapja­ iránt, melynek támogatására a jövő évi költségvetésbe 500.000 koronát állított be. Végül egyes illetmények rendezése után, megemlékezvén az egyházi kisebb alkalmazottakról, mindegyik számára kiutalt karácsonyi ajándékul bi­zonyos összegeket. A ref. egyháztanács ülése. A kecskeméti ref. egyháztanács f. hó 23-án tar­totta ez évi utolsó ülését, melynek elején Hetessy Kálmán lelkészelnök megemlékezvén ez évnek egy­házi mozgalmairól, megnyugvással állapította meg, hogy a benső egyházi életben továbbfejlődés történt, az anyagi helyzet pedig, dacára a folyton emelkedő óriási drágaságnak, egyensúlyban maradt. Az egy­háztanács szíves szavakban búcsúzott el Závory Elek segédlelkésztől, ki három évi ittműködése alatt az egyház elismerését érdemelte ki. Az ülés fontos tárgya volt a pénzügyi bizott­ság jelentése és javaslatai kapcsán az 1924. évi kelt­ Egyházi élet a kecskeméti ref. egy­házban decemberben. Meg kell emlékeznünk azokról a szép és fel­emelő mozgalmakról, melyek december hónapot a kecskeméti egy­ház számára oly értékessé tették s amelyek a lélek megmozdulásának oly ékes és meg­ható bizonyságai. 10-én volt a budapesti theológusok magas színvonalú hangversenye, mely másfél millió koronát jövedelmezett az újonnan kibocsájtandó lel­készek palást-alapjára, amely alkalommal egyik pres­biterünk egy új palástot ajánlott fel. Dec. 17-én és 18-án volt a Karácsonyi vásár, mely közel 12.000.000 korona tiszta bevétellel volt élő bizonysága asszo­nyaink és leányaink fáradhatatlan s leleményesség­ben gazdag áldozatkészségének. Ezután jöttek a Ka­rácsonyfa ünnepélyek. Egyik meghatóbb, mint a másik, gyönyörű műsorral, bensőséges, meleg köz­vetlenséggel. A tanítónőképzővel kapcsolatos gya­korló iskoláé volt az első, utána a Lorántffy ifjúsági egyleté, azután a II-ik kerületi iskola vasárnapi nö­vendékeié, majd 19 én a Napsugár Szövetség s más­nap az összes vasárnapi iskolák felejthetetlen ünne­pélyei a kollégium dísztermében. Megható volt a prot leányok karácsonyfa-ünne­pélye a szegény házban a szegények részére, kiket gazdagon megvendégeltek s ünnep első napján dél­után a törvényszéki fogházban a börtönmisszió kará­­csonyfa-ünnepélye, hol a raboknak szerzett egy ked­ves órát asszonyaink áldozatkészsége Közben cserkészeink arattak vasárnap délutáni előadáson olyan sikert színdarabjukkal, hogy általá­nos óhajtásra meg kellett ism­ételniök. Ifjaink pedig a Protestáns Egyesületben rendezet kedélyes esté­lyeikkel igyekeztek a családi együttlét kedves han­gulatát szolgálni. A jótékonyság, áldozatkészség, áhítat s szeretet angyalai lebegtek e hóban egyházunk felett! Vajha itt maradnának ! Vajha állandóvá s áldássá válnék minden munkájuk.

Next