Reformátusok lapja, 1938 (24. évfolyam, 1-36. szám)

1938-01-09 / 1-2. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA Pásztorlevél a dunamelléki református egyfiás terület gyülekezeteidex Felolvasták karácsony első napján a szószékről Kegyelem néktek és békesség kecskeméti gyü­lekezet Istentől, a mi atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Kedves Atyámfiait Szeretettel köszöntöm a dunamelléki egyházkerület minden egyes gyülekezetét, a lelkipásztorokat és a pres­bitereket egyaránt, örömmel közlöm, hogy egyházkerü­letünk közgyűlése évről-évre hálás szívvel állapítja meg a gyülekezetekben folyó ifjúsági és női munka növeke­désének jeleit. De azt is meg kellett állapítania, hogy a legtöbb helyen még mindig nem látják e lélekgondozó munkának rendkívül nagy jelentőségét s tétlenül nézik, hogy a közömbösség és hitetlenség az egyéni, családi és nemzeti élet legdrágább javait elsorvassza és az isteni ígéretek beteljesedését megakadályozza. Ezért az egyházkerület megbízásából két dologra hí­vom fel a gyülekezet és az elöljárók figyelmét és mind a kettőt lelkükre kötöm. Az egyik: az egyházkerületi közgyűlés elvárja, hogy minden gyülekezetben külön lelkigondozó munka folyjék mindkét nembeli ifjúság között. Nem szabad ölhetett kézzel néznünk, hogy a magyar ifjúság magárahagyottan olyan hatások és szórakozások között készüljön a férfias életre és a női hivatás betöl­tésére, amelyek testi és lelki erőit megemésztik s kiolt­ják a nemes és a nagy ügyek iránti lelkesedést és bátor öntudatot. Jövendőnk nagy csatája az ifjúság lelkében dől el, ha ifjúságunkat Krisztus számára megnyertük, — megnyertük a jövendőt is, ha az ifjúság elhagyja Krisz­tus zászlaját, vagy szembeszáll vele, — elveszett minden, amiért magyar embernek érdemes élni. Kiemelem, hogy e munkáért, épen úgy mint a gyüle­kezet lelki építéséért, nem egyedül a lelkipásztor a felelős. Krisztus az ő egyházától olyan munkát kíván, amelyet a lelkipásztor egyedül elvégezni nem tud. A lelki­­pásztorra­­ kezdeményezés és irányítás vár, a derékcsa­pat elsősorban az egyház elöljáróiból toborzódik. Az ifjú­sági munkából is vegyék ki a részüket a presbiterek. Kü­lönös figyelemmel, jóakarattal, szeretettel szemléljék az ifjúság életét. Kemény szó, hamar pálcát törő szigorúság s reményt feladó kesergés helyett el nem fáradó türelem­mel, megértéssel igyekezzenek az ifjúság lelkét megnyerni és segítségükre lenni abban, hogy az ifjúság szabadon és önkéntesen álljon Krisztus ügyének szolgálatába. Evégből a példaadás, a tiszta élet s a meg nem fáradó szolgálat törvényszabta kötelességén kívül kövessenek el mindent, hogy egyházközségükben a megindult ifjúsági munka to­vább fejlődjék és kiépüljön. Ahol ilyen munka még nem indult meg, a ránk következő évben feltétlenül kezdjék meg, ahol megindult, támogassák s különösen arra töre­kedjenek, hogy a munka sikerének egyik alapfeltétele: a külön helyiség biztosíttassék számukra. Egy ilyen otthon felbecsülhetetlen lelki hasznot hajt. Helyet talál benne az ifjúság nemes szórakozása, hasznos időtöltése, tanuló, ne­velő és lelki munkája. Különös gondoskodás tárgya legyen a levente-ügy. Kö­vessenek el mindent, hogy a levente-intézmény vezetői és az egyház elöljárói között az együttes munkához a biza­lom és a megértés zavartalanul fennálljon és ahol eddig ezt valami megrontotta, a bajt előidéző okot küszöböljék ki. Ez a nagy ügy megérdemel minden önmegtagadást és alázatos szolgálatot és meg vagyok róla győződve, hogy az ilyen magatartásnak ellenállhatatlan a tiszteletet pa­rancsoló és példaadó ereje. Ott, ahol az ifjúsági munkának már az egyetemes kon­­vent által megállapította szervezete is megalakult, igen kívánatos, hogy az ilyen egyesületek beleilleszkedjenek a Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület kereteibe, az or­szágos szövetség nagy közösségébe. A másik, szintén életbevágóan fontos ügy, a néhány esztendeje megindult női tábor megszervezésének a foly­tatása. Minden lelkipásztor és peresbitérium bizonyságot tesz arról, hogy ahol ez a munka megindult, áldást hozott a telkekre és a gyülekezetre egyaránt. A családi élet tiszta­sága, békessége s ezzel boldogsága fokozódik. A szeretet a szolgálat apró csodái szépítik meg nehéz életünket. A női szív leleményessége, gyöngédsége, szívóssága egy csomó új munkával, ötlettel, szolgálattal járul a gyüleke­zeti élet elmélyítéséhez és építéséhez. A női tábor mun­kája nemcsak az asszonyok gondozását foglalja magában, hanem a leányokét is. A leányok lelki gondozása épen olyan céltudatos és szervezett munkát igényel mint a fiuké. S épen annyi áldással is jár. Kérem a szülőket, elsősorban az édesanyákat, buzdítsák leányaikat a biblia­­órák látogatására. Az asszonykör állandó kapcsolatban legyen a leányifjúsággal s a kölcsönös felelősség mellett és egymás keresztyén szogálatával növekedjenek. Abban, aki a női telkeknek királya, pásztora, megváltó istene. Az élet nehéz és egyre nehezebbé válik. Különös próbákra kell elkészülniük a keresztyén telkeknek. Ezért a gyülekezetben folyó minden munka, akár igehirdetés, akár vallástanítás, akár fegyelmezés, akár igazgatás, pásztori létektől legyen áthatva, mert nem kisebb dolog forog kockán, mint a halhatatlan lelkek üdvössége és Isten országának elközelgetése. Minden ifjú legyen különb, mint a szülője volt, de minden szülő igyekezzék olyanná lenni, amilyennek a gyermekét szeretné látni. Ne feledjük el, hogy mi Isten szövetségében élünk. Isten nem egy egyénnel, nem is egy nemzedékkel, hanem a világ teremtésétől a világ végéig nemzedékek hosszú láncolatával kötött örök szövetséget. Jaj nekünk, ha mi a szövetségből kiesünk, nem segít rajtunk az, hogy atyáink boldogan hordozták ennek a szövetségnek áldásait. De kétszer jaj nekünk, ha gyermekeink nem nőnek bele ebbe 1—2. szám

Next