Testvériség, 1884 (2. évfolyam, 1-39. szám)
1884-01-06 / 1. szám
1884. január 5. эк férgek ütnek vala tanyát. Az emberi зт ezen átalános törvény alól kivételt зт képez. Ha egy élősdi faj közéje telepszik, melyet a természet törvényellenére, saját munkájával kell táplálnia, báznia, ápolnia, hogy el ne veszszen, k svetkezés okvetlenül az tesz, hogy mak a törzs, a nép, az egyedek összege, sorvad, elvész, mig az élősdi tova inul. A zsidóság valaha élősdije volt Khalának, innét átvonult Egyptomba; mig innét kiverték, átcsapott Szíriába; nét Babyloniába, majd Perzsiába, Meába, Parthiába; majd szétszóródott Késén, bekerült Oroszországba, Lengyel-,émet- és Magyarországba. Délen Arálba, Egyptomba, Berbériába, utóbb lanyol-, Olasz-, Franczia- és Angolozágokba, ott telepedvén meg leginkább, hol a parazita életnek legkedvezőbb faj kinálkozék. — Nincs ország, mely- valaha a zsidó élősdieket ki ne veri volna; hisz ez a természet, az önitartási ösztön parancsszava. Ki nem kapja azt a helyet, a melyet a féreggcsip ? — Ki nem takarítja ki házát, báját, ha már a férgeket megsokallja? Higgyék el uraim, az az szükségképn ismét el fog következni — és ha az ész világ minden hatalmasa és minden tonája ellene szagül is, — midőn isilődni fog Egyptom, Spanyolország ■ténete, midőn a zsidó parazitaságot a рек közös akarata, megegyezése számi, testéről lerázza, kilökvén őt a bolygó dónak útjára, hogy átkának terhe alatt mbb bujdossák a világban. Kérdjük már most önmagunktól: min áll az a zsidóságra nehezedő átok ? leletünket ama régi közmondás foglalja gában, mely igy hangzik: „Akit az én meg akar verni, annak eszét veszi ! Úgy verte meg az Isten a zsidókat, iy eszüktől fosztá meg. Innét van, ry a zsidó bármely nemű alkotásra jesen képtelen. Innét van, hogy a zsidó a művész, hanem másoló; nem „aucs, hanem plagiarista; innét van, hogy zsidó az erkölcs értékét nem ismeri, őt nem látja be; innét van, hogy a ló megtisztult jogi fogalmakkal nem . Innét van a zsidó babonasága, bálatos hajlandósága mesés, nevetséges, jó babonás dolgok elhivésére. Innét a zsidó fanatizmus és bigótság, melyt más embert embernek el nem ismer, faját különösen kiválasztottnak hiszi, ez van végre, hogy a zsidó rabszola egy őrületes rögeszmének, a világ ghóditása rögeszméjének. — Ez bii őrület szülő oka példátlan kapzsiaknak, ez űzi, ez hajtja őket, mint állt az ösztön, mindenütt, mindenüvé és idenkor pénzharácsolásra. Nem törődik is a zsidó, hogy mi módon juthat z forráshoz; oda kell neki férnie minképzelhető áron, ha mindjárt csalás, is, árulás, hamis eskü, hűtlenség, ősember, vallás, haza, vagy akár övéielárulása tegyen is a föltétel! — A bitvágyához, kapzsiságához hozzávető a történetemben nincs, tegyen az ig vagy bűn. — A zsidók ezen tulajait együttvéve tekintem én a józan elvesztésének, vagyis Isten átkának; eme bűnök emelik az embert legzsabban és legbiztosabban embertárfölé; ezen bűnöket a legkevesebben korolják egyéb népek között, és igy, egyrészről legegyenesebb lépcsőül válnak a gazdagságra, rangra és teélyre, addig másrészt: leginkább teaz embert gyűlöltté, leginkább mik fel maguk ellen a jobbak megvét, undorát és megbotránkozását, a mit idóság ellen 2000 év óta tapasztalt isteny, megvetés a legfényesebben lat. Ama bűnök — vagyis Isten átka — okozzák, hogy a zsidók eddig minden országban magas, csaknem királyi polczokra jutának; csakhogy másrészt — a bűn mindenkor magában hordván büntetésének csiráját is, — ugyanezen bűnök tevék őket gyűlöletesekké, utáltakká úgy a régi, mint az uj világban, s egyszersmind bukásukat is mindenkor magukkal hozák, igy parancsolván ezt az erkölcsi világ szigorú logikája. A zsidók mindenkor magasról buktak te. — Napjainkban is igen magasan szárnyalnak, és ez legbiztosabb jele közeli bukásuknak: mert az az isteni átok nem szunnyad — —! Jó tesz azt kétszer meggondolni, amit az imént elmondánk; mert csak ez nyújtja kezünkbe a kulcsot, csak ez érteti meg velünk a zsidók szerepét a történetemben, ez magyarázza meg végtelen gonoszságaikat, istentelen tanaikat, melyek mig egyrészről őket fölemelik, másrészről gyűlöletessé teszik, a bitor lőtt magasságból a száműzetés átkába szédítik le. — Berzsenyi ezt igy mondaná: Tündér szerencsénk kénye hány-vet. Játszva emel s mosolyogva verte. Ha mindez igy nem volna, miképpen taníthatnák a zsidók, hogy nem-zsidót megcsalni, meglopni, megrabolni, elnyomni, rajta boszút állni szabad ? — hisz ez rettentő bűn! Elhiszik ők, hogy létezik egy zsidó Isten, mely ily förtelmes gonoszságot meg nem büntet? — Vagy azt vélik, hogy az Örök Igazság maga is megcsalható ? — Nem, ők az örök Igazságot nem ismerik; neki nem, hanem az istentelenséget nyilvánosan tanító Talmudnak és a rabbinusoknak hisznek. Ez az ő átkuk.— Természetesen ők csökönyösen tagadják, mintha a Talmud ilyesmit tanítana; de mit használ ez, mikor mi kérlelhetlenül fejükre olvassuk a tényeket, t. i. az elméletet, az elveket, míg a „ 12 Röpirat“, „Testvériség” számtalan levelezői a tapasztalat tényeit gyakorlatból, conkrét esetek fölemlítése által bizonyítják. Igazán vérlázító példáit olvashatjuk a Talmud-elvek foganatosításának a gyakorlati életben, mint midőn pl. egy levelező arról tudósít, hogy ez és ez a zsidó bizonyos betegen fekvő öreget szed rá; önmagára íratja a haldokló jószágát, adóslevelet irat alá a haláltusában fetrengővel örökösei távollétében; a kínlódó meghal ; az örökösök kituratnak atyjuk hagyatékából, és a zsidó ül bele. — Igen, ilyen borzadalmas, még vadállatnak is szégyenére váló cselekménye is van a közéletben, van elég példa. Az ember kétségbeesve emeli kiterjesztett karjait égfelé: „Isten, te Örök Igazság, hol maradsz villámiddal, hogy e szörnyetegét, ez ördögszülöttét agyon nem sújtod ?* — És a zsidó ? — nyugodt lelkiismerettel tér haza, hisz ő mi roszat sem tett! — az állam törvényei ellen nem vétkezett; sem a szent írás, sem a Talmud, sem a rabbinusok parancsait át nem hágta: hát miért érezne lelkiismeret-furdalást ? De hát csakugyan megenged ilyesmit a Talmud ? — Igenis megenged, sőt gondoskodik is eljárásról ily esetekben, ami világosan mutatja, hogy nagyon is járt úttal van dolgunk, midőn a Talmud e helyével foglalkozunk. Ama szörnyeteg tan'imigy hangzik: „Hagózel esz haggéz, vemisba ló, umesz, haré ze m’salém keren v’hhámes lakóhanim, veásom lammizbéahh, se-neemar (Bemiddvar 5.): „Veim én láis góél lehásis háásom élof, háásom hammásav Lassém, lakkóhen, muvad él hakkippürim, aser jekappér bó álof.“ Hajjá ma-ale esz hakkeszef, ve-esz ha-ásom, umész, hakkeszef jinnáben levánás, ve-ha-ásom jir’e ad se-jisztáav, v’jimmáktr, ve-jipplu dámáf lindáva.*) Aki megrabolja az idegent és (vele szemben) elesküszi, és ha (az idegen, t. i. nem-zsidó) meghalt, ime ez visszatéríti a tőkét (a rablott, lopott jószágot magát vagy értékét) és annak egy ötödét a papoknak és bírságot (vétkéért u. m. áldozatot) az oltárnak (tehát ismét a papoknak); mert mondva van (Num. V, 8.): „És ha nincs amaz embernek örököse, a kinek a birság visszatérittessék, a birság a Jehovának adatik és a papé leend, kivéve a kost, mely engesztelő áldozatul mutattatik be, hogy az áldozat engesztelő legyen.* — Ha midőn hozza a pénzt és bírságot, útközben meghal: a pénz fiainak adatik, a birság(ul áldozatra szánt barom) pedig addig legeltetik, mig megsérül (igy alkalmas áldozatra nem lévén), ekkor eladatik, ára..pedig önkéntes áldozatra engedtetik át. Szükségesnek vétek itt néhány szó magyarázatot. A Talmud szerint a nem-zsidót megrabló zsidó vétkes ugyan, de nem a rablás miatt, hanem mivel hamisan esküvék ; ez pedig csak azért vétek, mert a Jehova neve megszentségteleníttetik. A rablott jószágot vagy annak árát (ha t. i. a zsidó magát jelenti, hogy rablott, vagy ha tetten érték), hozzáadván az érték egy ötödét, tartozik a zsidó rabló a papoknak adni azon esetben, ha a megrablott keresztény időközben meghal. Vétke kiengeszteléséül köteles még valamit a Jehovának is föláldozni, és ez a bírság. — Itt a keresztény olvasó azt kérdi, hogy hát miért nem térítendő vissza az elhalt kárvallott örököseinek ? Oka ez. A jelen hely voltaképpen a zsidóvá tett idegenekről szól; ha már most az ilyen „ megtért “-nek nincsenek zsidó vallású gyermekei, nem tekinthető olyannak, ki vagyonával rendelkezhetik; ha más gyermekei, pl. keresztények vannak, azok nem örökölhetnek. A szent írás ama szavait, hogy ha nincs valamely embernek örököse (vagy inkább jogérvényesítője), úgy magyarázzák, hogy nem-zsidónak (kereszténynek) nem tehet egyáltalán örököse. — Ha a rabló zsidó időközben elhal, még mielőtt a papoknak adta volna rablása gyümölcsét: ez a gyermekeire száll örökség, jogos birtok gyanánt!! — De hisz azokból, amiket eddig hallunk, önként következik a jelen tan, ha a Jehova közzsákmányává téve a nem-zsidók birtokát, mi természetesebb, mint hogy nem-zsidók nem is örökölhetnek. — Nem is képez a zsidóknál e nézet, ez átalánosan elfogadott, vallott és gyakorlott tantétel titkot, sőt köztudomású náluk ezen jogi axioma : Kol hakkódem binkhászáv, záka. Mindaz, a ki előbb foglalja el (az idegennek javait), azoknak jogos birtokosa. Hová jutottunk, uraim, hogy a polgárosult világban a magasztalt XIX. században ilyet nyilván kinyomtatni, sőt tanítani tehet ? — Én nem hiszem, hogy a kafferek vagy a zuluk el volnának anynyira sülyedve a barbarizmusban, hogy ily gyalázatot, az emberi nemnek ily szégyenére való becstelenséget hinni és tanítani mernének. Ki annyira barbár, hogy üldözésnek nevezze azt, ha valaki ily förtelmeket valló szájra rálegyint? Szent kötelessége a törvénynek, törvényhozónak, a társadalomnak, sőt az egyes embernek is ily tanokat elnyomni, vallóikat pedig ártalmatlanná tenni. — Mert *) Hogy a nagyon „lelkiismeretes“ zsidóbarátok és „ szabad“-elvűek is némi hitelt adjanak szavaimnak, sietek megjegyezni, hogy e hely ugyan a Talmudból és pedig a Nezikin (károk) sorozat Bava Kama czímű könyvének ix. f. 11-ik Misnája, de nem valami „salabakter”, hanem 1880-iki kiadás; tehát a „fölvilágosultság" kellő közepéből való, mi ezen tan egyéb, mint a társadalmi józan ész és a természeti jog tagadása ? — Mi ez egyéb, ha nem tolvajlás, csalás és rablás nyilvános helyeslése, tanácslása és tanítása, hogy a telhetetlen zsidópapok orvgazdaság által meggazdagodjanak ? — Ha ez eltűrhető valamely államban, ott nem tehet a lopás bűn, nem tehet a rablás törvényszegés! ott jogosan lophat és rabolhat minden ember. Mit csináljunk hát, mikor a hatalom mit sem tesz e hallatlan barbárság fékezésére ? Megmondom. Erkölcsileg kell a zsidót ártalmatlanná tenni, nem pedig bottal. Ha férfiak azok, akik e sorokat olvassák és helyeslik, nyújtsák jobbjukat. Ígérjék meg becsületszavukra, hogy közülök senki zsidót soha ,úr nak nem szólít; neki kalapot nem emel; ha volt eddig zsidóval barátsága, minden hímezés-hámozás nélkül bontsa szét; zsidót a társaságban meg nem tűr: vagy ő megy, vagy a zsidó. Fogadja meg becsületszavára, hogy zsidó, vagy zsidóbarát lapot, könyvet nem olvas ; zsidó színészt és színdarabot meg nem hallgat; zsidónál mit sem vesz, zsidónak es mit sem ad. Alakuljon minden városban ily liga, melynek tagjai egy kis jelvényt hordjanak, mely őket mindenkor figyelmeztesse esküjökre. Ha szabad a zsidónak, a kőmivesnek igy tennie, szabad leend az antisemitának is. — A zsidó igen becsvágyó, ezért ajánlá Lutherus, Schudttus stb., hogy azt ,úr“-nak ne szólítsuk; mert a zsidó tehet gazdag, de nem tehet „úr*. — „Judaeis et Syris nationibus natis servituti“, mondja Tullius. Egyébiránt tiszteletet és rokonszenvet az emberre senki sem erőszakolhat; ha valaki szereti a zsidókat még ezután is, amiket eddig elmondtam, az önmagát ítéli el; én a magam részéről tolvajok, rablók, zsiványok czimborája nem teszek ! — Caeterum censeo perfidam Judaeorum gentem ext .... andam esse. Avellanus. TESTVÉRISÉG 1. szám. Iparosaink érdekében. Lezajlott választásunk idegrázó küzdelmének árja. Mi megtettük kötelességünket Magyarország kereszténysége érdekeinek megvédése ügyében. Megválasztottuk az antisemita képviselőt, ki majdan hivatva leend többek segítségével kiirtani a magyar népfaj közül azt a gyomot, mely nemzetiségünk hajdan dicsőségtől gazdagon virágzó növényét maholnap elhervasztja rohamosan burjánzó gyarapodása által. E kötelességet teljesíteni kell minden igaz hazafinak. E kötelességet teljesíteni kell minden igaz kereszténynek. E kötelességet teljesítenünk kell a legközelebbi választásoknál általában mindenfelé, hogy megvédjük magunkét a tönkrejutás dicstelen halálától. De nemcsak épen a zsidóság nemzetorgyilkos uralma ami bajunk, hanem reánk nehezedik, magyarországi iparosokra még annak végzetszerű súlya is, hogy a külföld nagy gyáraiból ellepnek bennünket mindenféle árukkal, melyeket pedig Magyarországban is elkészíthetnénk, habár nem olyan olcsón, mint azokat a külföldi árukat a zsidók nálunk árusítják. Persze ezzel leginkább a zsidó foglalkozik, mert bolygó természeténél kötelékek széttépése, a népjog, sőt a jófogfalasok könnyebb munka a külföldre való utazgatás, mint a verejtéket izzasztó kézi, testi munka, vagy a szolid, komoly szellemi munka. Ezen beszállításokat is kellene rendszabályozni. Meg kellene akadályozni, hogy külföldről oly tárgyakkal, milyeneket benn